Világhálóra tapadva a saját esküvőnkön? Hát szabad ilyet?
Eljutottunk odáig, hogy nem csak az esküvői fotós lehet az egyedüli hírvivő a menyegzőn: a társas kapcsolatok internetre szivárgásával, az internetes közösségi oldalak pedig csúcsintelligens mobiltelefonokra szivárgásukkal olyan helyzetet teremtettek, hogy alkalomadtán már nem csak mindennapi életünk mozzanatait, vagy a hozzánk eljutó híreket, vicces képeket osztjuk meg a messzi számítógép előtt gubbasztó barátainkkal, hanem az olyan fajsúlyos eseményeket is, mint egy esküvő.
A webes kommunikációs formák ilyen élethelyzetben való használatának azonban még nincsenek meg a kialakult normái, így könnyen megeshet, hogy sokan oda nem illőnek, ízléstelennek, a menyasszonyi fátylat képletesen sárba tipró profánkodásnak vehetik azt, ha mondjuk a lagzi kellős közepén a vőlegény elő-előveszi a mobilját, hogy közzétegye az eseményeket - például azok kedvéért, akik nem tudnak jelen lenni. A közösségi oldalakkal foglalkozó, geekek körében nagy népszerűségnek örvendő oldal, a Mashable gondolt egyet, és néhány esküvőszakmában dolgozóval összeállított egy szabálykönyvet, hogy mire érdemes figyelnünk, ha ilyesmire adnánk a fejünket.

1. Esküvő előtt: megtörni a jeget
Az online jelenlét remek alkalmat nyújt arra, hogy az esküvő meghívottjait jó előre bemutathassuk egymásnak: ha virtuálisan már megtudnak egy-két dolgot egymásról, akkor a Nagy Napon már sokkal könnyebb dolguk lesz az ismerkedéssel, elvegyüléssel, és kevesebb feszengés lesz úrrá rajtuk.
Azure Nelson, az amerikai OneWed esküvői oldal marketingese szerint az ilyen előzetes online társalkodás arra is jó, hogy a kínos jelenetek elkerülése végett
a vendégek lássák, hogy rajtuk kívül még kik lettek meghívva (esetleg a szinglik potenciális partnereket szúrjanak ki maguknak), interakcióba lépjenek egymással, kommenteljenek, képeket töltsenek fel.
A legegyszerűbb módszer minderre, ha a Facebookon létrehozunk egy privát csoportot, és ide is meghívjuk a vendégeket.2. Maradjunk offline a ceremónia alatt!
Nelson azt is mondta a már említett blognak:
A közösségi médiát ízlésesen használni az esküvőnkön azt jelenti, hogy beépítjük a teendők közé, de csakis a szertartás előttre és utánra korlátozva. Maga az esküvői szertartás mozog bizonyos határok között, ezt illik tiszteletben tartani.
A TweetMyWedding Twitter-oldal szószólója, Mindy Howard azt tanácsolja, hogylegyünk udvariasak: ne twitteljünk, ha valamire oda kell figyelnünk, vagy részt vennünk benne.
3. Jelöljünk ki egy hivatalos twittelőt!
Ha szeretnénk, hogy az esküvőnk a népszerű mikroblog-oldalon is meghallgatásra találjon, vagy vissza lehessen majd olvasni az ott történteket, és jókat derülni rajtuk, uccu neki, biztassuk arra vendégeinket, hogy csipogjanak róla bátran - nekik szabad elővenni telefonjaikat, nem úgy mint az ifjú párnak. Ha pedig twittelnek, használjanak egy speciális ún. hashtag -et, aminek segítségével egy kupacba lesznek gyűjthetők később a vonatkozó megnyilvánulások.
De ha mégsem akarunk ennyi telefonját nyomkodó öltönyöst látni (vagy csak mert egyszerűen kevesen használják vendégeink körében a Twittert), akkor alkalmazzunk egy hivatalos twittelőt, aki dokumentálja a teljes napot. Ha szerencsénk van, akad olyan kockafej barátunk, aki ezt örömmel megteszi, s végül lesz egy kisebb naplónk a buliról, amit nem is nekünk kellett megírni. Hát nem parádés?
4. Egy kis web a sarokban
Van még egy módja annak, hogy a valódi közösségi élményen túl az online közösségi élmény is meglegyen anélkül, hogy azt az érdektelenek - vagy túl konzervatívak - arcába kelljen dörgölni: állítsunk fel egy amolyan social media állomást, mondjuk egy laptopot projektorral és vetítővászonnal a helyszín egyik eldugott sarkába, ahova néha be lehet térni, és öles betűkkel beírni jókívánságainkat. Pláne bátoríthatjuk az embereket ennek használatára, ha tudatjuk velük, hogy elkészített fotóikat is fellőhetik innen, így egyrészt nem kell azokért később napokig-hetekig kuncsorogni, másrészt már aznap este rendezhetünk belőlük egy kisebb vetítést - hiszen az emberek alapjáraton szeretnek fotókat nézegetni.
Liene Stevens, egy korábbi esküvőszervező ezzel kapcsolatban a következőt mondta a Mashable-nek:
az esküvői fotós felbérlését persze nem úszhatjuk meg, viszont lehetőséget teremtünk a vendégeknek arra, hogy a saját nézőpontjaikat is megosszák az egybegyűltekkel.
5. Élő stream azoknak, akik nem jöhettek el
Gipszben az unokahugi lába? Üzleti útra kellett mennie a kollegának? A világ másik felén élnek a távoli rokonok? Hála a 21. század technológiai vívmányainak ma már nem okoz gondot bevonni az eseménybe azokat is, akiket amúgy öles kilométerek választanak el tőlünk. Az Ustream oldala például azt kínálja, hogy segítségével komplett tévéadást sugározhatunk a ceremóniáról - akár szűrés nélkül a nagyvilágnak, akár csak egy általunk meghatározott körnek.

Külföldön már-már divat a Facebookon látható kapcsolati státuszt rögtön a fogadalom után "házasra" átállítani, de az esküvőszervezők azért kihangsúlyozzák: nehogy a mobiltelefonunk legyen az oka, hogy elmulasztunk egy-egy életreszóló pillanatot - például ahogy a nagybácsi bemutatja a kedvenc Michael Jackson lépéseit. Persze ki tudja, lassan már ott tartunk, hogy a verseny arról szól, ki tudja a nagybácsiról szóló videót minél előbb fellőni a YouTube-ra...