NYUGAT MÉDIA

Szombathely az Interneten

Közélet

„Talán van bennem egy kis öntörvényűség” – Beszélgetés Melega Miklós szombathelyi képviselővel

A Vas Megyei Levéltár igazgatója a Fidesz-KDNP színeiben került tavaly ősszel a szombathelyi közgyűlésbe. Azt mondják, ő a helyi Fidesz új korszakának egyik meghatározó embere.

Még előző nap is egyeztetünk telefonon, hogy – tekintettel a vendéglátóipari egységek működésének korlátozására - hol és miként lesz ez az interjú, ha továbbra is esik az eső. De szerencsénk van: mikor találkozunk a Szombathelyi Fő téren, már csak hideg szél és felhős ég van.

De így legalább könnyen találunk helyet az egyik kávézó teraszán. Dr. Melega Miklós a Vas Megyei Levéltár igazgatója, a Fidesz-KDNP közgyűlési képviselője kabátban érkezik és forró teát rendel. Több mint egy órán keresztül beszélgetünk, és közben a nap is előbukkan a város felett.

fotó: Mészáros D. Zsolt

Mit gondol a kormányrendeletről, amely megtiltja, hogy most bemehessünk a szélvédett kávézóba?

Szerintem a világon nincs olyan ember, aki biztosan tudná, mekkora a létjogosultsága ennek a szabálynak, de az óvatosságból nem lehet baj. Kétségkívül korlátozza a szabadságjogot és csökkenti a komfortérzetünket, de szerintem tolerálható, ha azt nézzük, mennyit nyerhetünk vele.

Bevallom, szerettem volna egy kis kormánykritikát kicsikarni, hogy átkötésünk legyen a következő témához: Ön néhány nappal ezelőtt egy Facebook-bejegyzést tett közzé, amelyben kérdőjellel illeti a közalkalmazotti törvény módosítását.

Az átalakulások közvetlen érintettjeként óvatosak vagyunk, mert még nem látjuk ennek a történetnek a végét. Azt látjuk, mi az, ami megszűnik, mi az, amit elveszítünk, de nem tudjuk, mi jön helyette. A kulturális területen dolgozóknak elég sok rossz tapasztalata van az utóbbi évtizedekből, különös tekintettel a munkánk anyagi elismerésére.

Akkor ugorjunk vissza egy kicsit az időben. Ha azt mondom, hogy 2018. augusztus 20., mi jut eszébe?

Ünnepi beszédet mondtam a szombathelyi Szent István-szobor előtt. Ez volt az első politikai jellegű nyilvános szereplésem.

Csak azért, mert ott voltam, és le is írtam

2018.08.20. 15:16

Hőség és politikai szűzbeszéd a szombathelyi augusztus 20-i ünnepségen

/ közélet 11 hsz. /
, mit gondoltam erről és a kampányról, de szeretném tudni, ön hogy emlékszik vissza.

A hivatásomból adódóan elég sok nyilvános beszédet kell mondanom, ám amikor megláttam a pulpitust a tér közepén, bevallom, gyorsabban vert a szívem. Talán a sajtó másként látta, de igyekeztem a napi politikát kivenni a beszédből, mert az nem illik egy nemzeti ünnephez. A keresztény-konzervatív értékrendem kétségkívül benne volt, és az sem volt véletlen, hogy engem választottak szónoknak, de biztosan nem volt kampánybeszéd.

fotó: Mészáros D. Zsolt

Utána nem sokkal következett a vesztes időközi választás a Derkovits-lakótelepen, aztán tavaly ősszel még egy. Nem ment el a kedve a politikától?

Ezek szerint nem, mivel itt ülök. Kaptam két pofont – mindkettőt balról -, és nem tagadom, hogy rosszul estek, már csak azért is, mert mindkét alkalommal hittem, hogy nyerni tudok. 2018-ban a baloldali média azt írta, hogy elsöprő győzelmet aratott László Győző. Minden relatív, de én a 231 szavazatkülönbséget nem tartom drámainak, és amikor a választókörzetet jártam, éreztem, hogy van mögöttem támogatás. A tavaly őszi választáson pedig 75 szavazattal győzött Czeglédy Csaba, úgy, hogy ebben a választókörzetben még soha nem nyert jobboldali jelölt. Mindez együtt számomra azt jelenti, van legitimációja a közéleti szerepvállalásomnak. Listáról kerültem a közgyűlésbe, de a listás szavazatokban benne vannak ennek a jobboldal számára nem könnyű körzetnek a voksai is.

Erről jut eszembe, hogy annak idején több jobboldali szavazó is úgy vélte, hogy nem szerencsés egy humán értelmiségi levéltár-igazgatót indítani egy lakótelepen.

Nem állítom, hogy én voltam a legideálisabb jelölt ebben a körzetben, de a szombathelyi Kereszténydemokrata Néppárt kapott egy lehetőséget. Nem tolongtak a nálam alkalmasabbak, akik elvállalták volna a jelölést, nekünk viszont élnünk kellett a lehetőséggel. Komoly fejtörést okozott ez a helyzet számomra, de végül igent mondtam.

Korábban mennyire volt a politika közelében?

A rendszerváltás évében érettségiztem, lelkesen tettük ki a híreket és szórólapokat az osztályterem faliújságára, egy pártnak még plakáthordó szendvicsembere is voltam. Az egyetem alatt is elég határozott értékrendem volt, de amikor ismerőseim azt kérdezték, miért nem foglalkozom aktívan politikával, mindig azt válaszoltam, hogy veszélyes terep. Ezt a távolságtartó magatartásomat adtam fel 2018-ban, amikor egy nagyon konkrét helyzetre kellett nagyon konkrét választ adni. Egy kisebb településen megtehetném, hogy úgy vállalok közéleti szerepet, hogy párton kívüli vagyok, de egy megyeszékhelyen magányos farkasként nem megy. Korábban a Szépítő Egyesületnek voltam a vezetőségi tagja, ami arra jó volt, hogy lokálpatriótaként tegyünk valamit a városért, viszont azt is láttam, hogy mennyire meg van kötve a kezünk. Városi képviselőnek lenni más minőséget, más beleszólási lehetőséget jelent, de továbbra is inkább lokálpatriótának tekintem magam, mintsem politikusnak.

fotó: Mészáros D. Zsolt

Ha már lokálpatriotizmus és érettségi: az utóbbi egy szombathelyi középiskolában történt?

Igen, a Nagy Lajos Gimnáziumban, amit nagyon szerettem. Elég jó osztályunk volt, sok értékes emberrel és színes egyéniségekkel. Érdekességként jegyzem meg, hogy osztálytársam volt Fekete Ernő Tibor színművész. Ezek a szocializmus utolsó évei voltak és az akkori tanáraink közül már többen érzékeltették velünk, hogy a hivatalos politikai irányon kívül más is van.

És utána mindjárt az egyetem következett?

Igen, elsőre felvettek a pécsi egyetem földrajz-történelem tanári szakjára. Aztán mivel elég jól sikerült a szakdolgozatom, meggyőztek, hogy gondoljam tovább és maradjak ott a doktorira nappali szakon. Így is történt, közben egy kaposvári középiskolában is tanítottam történelmet. Ezután megházasodtam és a feleségemmel hazaköltöztem Szombathelyre. A katonaság helyett a polgári szolgálatot választottam, túlnyomórészt etikai és erkölcsi megfontolásból.

Mi a gondja a katonasággal?

Erről nagyon hosszan tudnék mesélni, de nem akarom kerülgetni a forró kását, inkább kimondom: én keresztény ember vagyok és a döntési szabadságomról nem vagyok hajlandó lemondani egy fegyveres testület számára, aminek mégiscsak az a feladata, hogy mások életét kioltsa. És ha valaki felesküszik egy ilyen testületre, akkor végre kell hajtania a parancsokat. Talán van bennem egy kis öntörvényűség is.

De a politikában is alkalmazkodni kell, egy párton belül is korlátok között mozog a döntési szabadság.

Bizonyára és is változtam az elmúlt évek alatt, de most így is úgy gondolom, hogy a frakciófegyelemnek is megvannak a maga határai: nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, amely ellene van a meggyőződésemnek, és nem akarok a lelkiismeretemmel ellentétesen szavazni.

Tudom, hogy nem sok idő telt el tavaly ősz óta, és nem is ildomos ezeket kibeszélni, így csak általánosságban kérdezem: volt olyan frakcióülés, ahol nagyon forró volt a levegő?

Nyíltan megvitatunk mindent, de nagy és egetverő konfliktusok nem voltak, és remélem nem is lesznek. Én sem vagyok egy ok nélkül konfrontálódó típus, így ha valakitől észszerű érveket hallok, meggyőzhető vagyok. Ezt nem érzem presztízsveszteségnek, sem a politikában, sem főnökként a munkahelyemen. De ha valaki visszanézi a szavazásokat, láthatja, előfordult már, hogy másként szavaztam, mint a frakció többsége, mert úgy éreztem helyesnek. Az is igaz, ellenzékből ezt könnyebb megtenni.

fotó: Mészáros D. Zsolt

Mi volt a képviselői pályafutásának legfelemelőbb pillanata?

Messze az volt a legfelemelőbb, amikor a nemzeti összetartozás emlékhelyét - amely kezdeményezés a jobb oldalról, és nem a városvezető koalíciótól jött – egyhangúlag megszavazta a képviselőtestület. Történészként és nemzeti érzelmű emberként nekem szívügyem ez a kérdés, és nagyon sokat jelentett az a tény is, hogy egy irányba tudtunk szavazni.

Több korábbi megszólalásában is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy ön a Kereszténydemokra Néppárt tagja, és nem a Fideszé. Már elnézést, de ez egy kívülálló számára nem tűnik túl fontosnak.

Pártszövetséget alkotunk, de két külön pártról van szó, külön pártvezetőséggel és tagsággal. Ha azt mondom egy DK-sra, hogy MSZP-s, vagy fordítva, ők is kijavítanak.

Igen, de ezek az ellenzéki pártok például külön indultak az EP-választáson, a KDNP pedig láthatatlan. Ha valóban önálló identitásról van szó, akkor talán ezt jobban kellene hangsúlyozni.

Ezeket a stratégiai döntéseket országos szinten hozzák meg. Én szombathelyi elnökként és városi képviselőként feladatomnak tartom jelezni, hogy mi is létezünk, és szeretném, ha a két szövetséges pártot nem mosnák össze.

Nem akarok ezen sokáig lovagolni, de hány százalékot kapna a párt, ha külön indulna egy választáson?

Abban biztos vagyok, hogy nagy létszámú választói csoportot vonz a keresztény értékrend. Nyilván a Fidesz sokkal erősebb, de mérések hiányában szerintem lehetetlen megmondani, hogyan jelentkezne a szavazatokban, ha a két párt külön indulna; és nincs is ilyen helyzet.

fotó: Mészáros D. Zsolt

Ön egy tudományos intézmény vezetője, aki mély történelmi ismeretekkel rendelkezik, így tudja, hogy a világ bonyolult. Mit szól azokhoz a – fogalmazzunk úgy, hogy nagyon egyszerű – kormányüzenetekhez, amelyek egy-egy óriásplakátos mondatra redukálják a valóságot? Nem irritálja ez a szint?

Irritálni nem irritál. Ha nem foglalkoznék politikával, akkor valószínűleg azt mondanám, hogy nem értem, miért van ez. Így viszont azt tudom, hogy létezik egy sajátos politikai kommunikáció, ami nem az én tudományom. A profi szakemberek tudják, ez hogyan működik, így ezeket az üzeneteket legtöbbször ők, és nem a vezető politikusok fogalmazzák meg. Egyébként pedig az a tapasztalat, hogy az átlagemberek türelmetlenek, nem akarnak végigolvasni hosszabb eszmefuttatásokat. Én is szoktam azon gondolkodni, hogy érdemes-e terjedelmes Facebook-üzeneteket írnom. Értem én a kérdésében megfogalmazott kritikát, de azt is biztos, hogy ez nem pártfüggő jelenség, ezt a módszert mindegyik oldal használja.

A fentebb említett doktori disszertáció Szombathely aranykoráról, a modern város kialakulásáról szól. Mi az üzenete a mai kor számára?

Tartok tőle, hogy nem lesz még egy olyan szerencsés csillagállás, mint akkor volt. Kezdve a világgazdasági környezettel és azzal, hogy abban az időben – még Trianon előtt – a városnak jóval nagyobb volt a vonzáskörzete. Nem szerencsés utólag idealizálni egy kort, mondván, akkor minden szebb és jobb volt, de kétségkívül karizmatikus emberi nagyságok dolgoztak együtt, a programalkotó Éhen Gyulával az élen. Ha kellett, az ország másik részéből hívtak ide szakembereket, és azt se felejtsük el, hogy a fővárosban akkor a legmagasabb színtű és politikai befolyású pártfogók (Széll Kálmán, Horváth Boldizsár, Hollán Ernő stb.) lobbiztak a városért. Lokálpatriótaként nekem az tetszik a legjobban, hogy ekkor Szombathely élenjáró volt, és ennek a hiánya fáj a legjobban a rendszerváltás óta. Mindig is úgy gondoltam, hogy ez a város a múltja alapján többre hivatott, mint ahol jelenleg tart.

fotó: Mészáros D. Zsolt

Több helyről is hallottuk, hogy kritikus véleménye van a Weöres Sándor Színházról.

Szeretem a színházat és nagyon boldog voltam, amikor végre Szombathelyen is sikerült megalapítani. Az első időben bérletem volt és kiváló darabokat láttam, ám később több olyan is műsorra került, ami véleményem szerint bántja a keresztény értékrendű emberek vallási érzékenységét. De elhangzottak a színpadon a magyar nemzeti érzést sértő kifejezések is. És mivel ez nemcsak az én véleményem, úgy gondolom - mint a kulturális bizottság tagja és egy keresztény világnézetű párt városi képviselője - ennek hangot kell, hogy adjak.

Én is viszonylag rendszeresen járok színházba, és ez meg sem fordult a fejemben. Bevallom, nehezen tudom elképzelni, hogy e mögött bármilyen szándék legyen. Nem lehet, hogy túlérzékenységről van szó?

Pszichológiai oldalról közelítve a kérdést, nem az a lényeges, hogy minek szántam egy kijelentésemet, hogy tudatosan bántani akartam-e vele valakit, hanem az, hogy mit váltok ki vele a másik emberben. Ha mégiscsak megbántottam valakit, attól neki nem lesz jobb, ha nekiállok magyarázkodni, hogy nem úgy kellene értenie. A közpénzen fenntartott színház minden szombathelyié. Azok számára is kellene vonzó programokat kínálnia, akik konzervatívabb értékrendűek, mert ők is szeretnének kulturális élményekkel gazdagodni, de közülük sokan évek óta inkább nem járnak már előadásokra.

Lehet-e igazán jó egy darab, vagy bámilyen művészi alkotás, ami nem hordoz magában valamiéle ellentmondást vagy konfliktust? Arról nem is beszélve, hogy egy színháznak szerintem feladata az társadalmi helyzetekre való reagálás is.

Ezt nem vitatom, mint ahogy a művészi szabadságot sem, de azt is hiszem, hogy a színháznak nem csak tükröt kell tartania és fricskát mutatnia a világnak, hanem nevelnie és értékeket közvetíteni, és ezért gondolom úgy, hogy több felemelő darabra lenne szükség a szombathelyi színházban. Egyébként amióta a színház FEB-tagja vagyok, kötelességemnek érzem, hogy minden darabot megnézzek. Nem mondom, hogy az összes az én ízlésem szerint való volt, de az is igaz, hogy eddig egyikkel sem volt problémám.

Melega Miklós interjú
fotó: Mészáros D. Zsolt

Valószínűleg egy ilyen interjú keretében nem lehet ezt a színházasdit érdemlegesen kibeszélni. Inkább zárjuk az interjút az íjászattal: a Facebookra több fotót is feltett erről a hobbijáról. Ez mennyire komoly?

A negyvenedik születésnapomra kaptam meg egy honfoglaláskori magyar íjnak az utángyártott változatát. Számomra ez is a magyar hagyományok és a magyar kultúra ápolásának egy eszköze, de nincs tarsolylemezem, és nem viselek ősmagyar ruhákat. Abszolút amatőr vagyok és sajnos ritkán jut időm íjászkodásra, de tűrhetően megy.

De ez nem fenyegetés?

Mármint a poszt képei? Semmiképp. Vesszőfogó táblára lövök, és nem szokott mellé menni, bár inkább érzésből engedem el a lövést, célozgatni nem annyira szoktam. Némi szimbolikus utalást azért tartalmaz a képválasztás: a piros-fehér-zöld tollú nyílvessző a magyarságot jelzi, az íjászat pedig azt, hogy aki manapság a kultúrában dolgozik, annak küzdenie is tudni kell.

Keresés

Hozzászólások

zofa: *zt h*sz* *z * d*ll*tt*ns b*g*zs,h*gy b*z*rh*tj* * m*gy*rt? N*gy...
Lehet menni nyaralni Horvátországba, de hazatérve két hét karantén vár a magyarokra
Feltothi: *g*z*d v*n. * t*n*csn*k k*s*ssz*ny v*l*b*n k*dv*s. M*rm*nt * m*g...
Bokányi Adrienn: Olyan várost szeretnék, ahol folyamatos, aktív kapcsolat van a városlakók és a városvezetés között
jeremias: *z*rt *gy 4 *v *t*n m*st m*r l*ss*n *ll*n* n*v*n n*v*zn* * gy*r*...
Miközben a járvánnyal foglalkoztunk, Nyugat-Dunántúlon épültek az autópályák
mmmm: H* * t*n*csn*k k*s*ssz*ny k*f*j*z*s s*rt*, *kk*r *ln*z*st, l*gy*...
Bokányi Adrienn: Olyan várost szeretnék, ahol folyamatos, aktív kapcsolat van a városlakók és a városvezetés között
polgartars: *z m*nd gy*ny*r*, *m*t l**rsz. H* f*l* *nny* k*nkr*t*m l*tt v*ln...
Bokányi Adrienn: Olyan várost szeretnék, ahol folyamatos, aktív kapcsolat van a városlakók és a városvezetés között