NYUGAT MÉDIA

Szombathely az Interneten

Hasznos

„Tíz székely kocsis sem tud úgy, ahogy én” – de miért is káromkodunk?

Kiskorában mindenki csak azt hallja, hogy nem szabad csúnyán beszélni, mégis minden felnőtt csinálja.

Hiába tanuljuk meg kiskorunkban mindannyian, hogy káromkodni csúnya dolog, mégis mind csináljuk. Sokan talán még emlékeznek is az első kicsúszott szitkozódásra.

Engem a szüleim vittek iskolába, talán elsős lehettem, mikor megtörtént. Egy osztálytársamról meséltem nekik, aki sok zűrt okozott a kis közösségben. Elhatároztam, hogy most megteszem. Hivatalosan is kimondom életem első csúnya szavát. Bizseregtem a gondolattól, hogy meg fog történni, de még hosszú percekig csak kerülgettem a forró kását.

Aztán eljött a pillanat. Feltettem szüleimnek a költői kérdést: Ugye, milyen hülye ez a Matyi? Szüleim hüledeztek, azonnal meg is korholtak, hogy ilyet nem szabad mondani senkire. Én persze adrenalinmámorban úsztam, nagy vigyorogva csak annyit tudtam erre válaszolni: De ha egyszer tényleg az?

fotó: kinsights.com

Kezdjük rögtön azzal, hogy a köznyelvben a káromkodás és a trágár beszéd fogalma azonosult, de hivatalosan nem ugyanazt jelentik. A káromkodás eredetileg a trágárságnak az a formája, amikor Istent, vagy a szenteket gyalázzuk. Tehát ha valaki vallási töltet nélkül trágárkodik, valójában nem káromkodik.

Hogy tudnak bizonyos szavak csak úgy „kicsúszni”?

Miért van az, hogy minden nyelvnek vannak olyan szavai, amik kontextustól és vallástól függetlenül egyszerűen csak trágár szónak számítanak, társadalmi normák szerint használatuk kivétel nélkül minden esetben elfogadhatatlan, mégis előszeretettel mondjuk ki őket, és ez sokszor még jól is esik?

A legtöbb szó, amit használunk, elsődleges jelentése mellett magában hordoz egy másodlagos, érzelmi jelentést is. Ha azt mondom, kölyökkutya, elsődlegesen egy négylábú, háziasított emlős fiatal példányáról beszélek, másodlagosan viszont olyan asszociációkat ébresztek vele, mint ártatlan, aranyos, szeretetre méltó, vagy puha – ezek az asszociációk pedig érzelmi töltettel bírnak.

A trágár szavak is hordoznak egy másodlagos, érzelmi töltetet, ez azonban a többi, nem trágár szóhoz képest rendkívül erős. Éppen ezért van az, hogy a trágárság sokszor csak úgy „kicsúszik” a szánkon. Felfokozott érzelmi állapotban nem mérlegelünk, hogy mit mondhatunk és mit nem, ilyenkor a helyzethez hű, felfokozott érzelmi töltettel bíró szavak buknak ki belőlünk.

Steven Pinker amerikai nyelvész szerint a trágárság az idők kezdete óta bennünk van. Mi több, az ősember ajkait elhagyó első megformált szavak zöme valamiféle szitkozódás volt. Ha valaki beveri a kislábujját az asztal lábába, előbb fakasztja sírva az összes létező szentet hangos szentségelésével, mint hogy felfogná, mi is történt. Feltehetően szőrös őseink első szavai is hasonló, ösztönös érzelmi megnyilvánulások voltak.

Fokozott érzelmi állapotok kifejezésére használjuk az obszcén szavakat akkor is, mikor tudatosan káromkodunk. Nyomatékosítani szeretnénk mondandónkat, de sokszor a tabuk döntögetésére is a csúnya beszédet használjuk. Különösen, ha valaki olyan közegben ereszt el egy jó kis anyázást, ahol ez egyáltalán nem elfogadott, garantáltan felhívja magára, és ezzel együtt mondanivalójára a figyelmet.

Éppen érzelmi töltetük és tabu jellegük miatt a trágár szavak kétélű fegyverek.

Megvan a maguk helye és ideje a kommunikációban. Egy jól időzített káromkodással világokat lehet meghódítani, irodalmi művek katarzisának katarzisa lehet, de egy konyhai baleset elszenvedésekor is megmenthet minket az ájulástól, ha fájdalmunkat szakadatlan szitkozódásba vezetjük át. Az indulatok verbális megélésében is segít, így kisebb eséllyel vágjuk át a másik torkát.

fotó: minute media cdn

Ha azonban megállás nélkül dől belőlünk a szenny, vagy rosszkor és rossz kifejezést használunk, több kárt okozunk, mint amennyi hasznot húzunk. Ha minden mondatunkat a B betűs szóval kezdjük, az sokkal inkább gyenge szellemi képességeinkről tesz tanúbizonyságot, mint magabiztosságunkról, bátorságunkról vagy bőséges szókincsünkről.

Ha eposzi jelzőként használunk obszcén szavakat, ha meggondolatlanul – vagy ami még rosszabb – szándékosan másokat sértünk meg ezekkel, az sem nyelvi műveltségünket, vagy érzelmi intelligenciánkat tükrözi.

A frázis tehát, miszerint „káromkodni csúnya dolog” nem minden esetben állja meg a helyét. Nem elhanyagolhatóak a pozitív lélektani hatásai, sem a kommunikációban betöltött szerepe. Káromkodni nem minden esetben csúnya dolog, a lényeg az, hogy mire használjuk.

Hozzászólások (4)

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Keresés

Hozzászólások

wwallace: K*lts* * p*nzt *nk*bb * B*l*t*n*n * h*np*lg*r *s g*zd*g*ts* t*v*...
Lehet menni nyaralni Horvátországba, de hazatérve két hét karantén vár a magyarokra
Latyak: *s m*g m*nny* h*szn*s d*lg*t l*h*tn* *p*t*n*, h* n*m t*nn*k zs*b...
Miközben a járvánnyal foglalkoztunk, Nyugat-Dunántúlon épültek az autópályák
Igaz: "*r**s* j* n* *...bl*kk*ln*m...t*tsz*k n*k*m *z * n* * ...*l...
Bokányi Adrienn: Olyan várost szeretnék, ahol folyamatos, aktív kapcsolat van a városlakók és a városvezetés között
Igaz: N*ncs*n b*nn*k t*rt*s , k*t*rt*s , *k*r*t , h*t , *d*nt*t*s , k*...
Podcast: Miért érzik a mai fiatalok nehezebbnek az életet?
Igaz: *s *z*rt *s j*n * k*r*n* m*s*d*k h*ll*m* . Gr*t*l*....
Elkezdtek visszaszivárogni Ausztriába a magyar munkavállalók