Én annak idején írtam már a Télapónak levelet, annak ellenére, hogy a Jézuskától vártam az ajándékokat. Nem tudom, hogy oda ért-e az Északi-sarkra vagy valahol a Magyar Posta egy ilyen levelek számára fenntartott raktárában pihen a boríték, de a lényeg, hogy elküldtem. Már nem emlékszem, hogy mit írtam benne és azt sem, hogy ha kértem valamit, akkor azt kaptam-e.

Egy reklámblogon olvastuk, hogy Brazíliában egy cég átgondolta a kisgyerekek és a Télapó közti kommunikációt és készített egy speciális telefonfülkét a gyerkőcöknek. A Rio de Janeiro utcáján található telefonkészülék vonalának másik végén a Télapó várakozott, így beszélgethettek a gyerek addig ameddig akartak és persze akármiről. A "betelefonálót" különféle meglepetések érték hívás közben, nem csak manók és ajándék, hanem egy díszes falfestés és karácsonyi ének is volt az öreg puttonyában.

Hogy milyen élmény ez egy gyereknek? Még felnőtt fejjel is jó nézni, nem hogy ott ácsorogva átélni. Azt hiszem, hogy ha a nyolcvanas években lett volna egy ilyen fülkéje a Postának, akkor maradandó élményt okozott volna és a mai napig mesélném mindenkinek, hogy én aztán beszéltem egyszer a Télapóval és nem ám csak az oviban!