NYUGAT MÉDIA

Szombathely az Interneten

Közélet

Tanai Ibolya: „Nem a munkahelyemet veszítettem el, hanem a szakmámat”

A közelmúltban tíz embert bocsátottak el a szombathelyi városi televíziótól. Mindenképpen szerettünk volna beszélni olyannal, aki közöttük volt.

A sajtóberkeken kívül csak mérsékelt hullámokat keltett, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő Szombathelyi Médiaközpont és az Agora összevonásának bejelentése

01.21. 16:03

Megszűnik a szombathelyi Agora Kulturális Központ, a feladatokat a Médiaközpont veszi át

/ közélet 4 hsz. /
Úgy látszik, mélyebb a nyúl ürege, mint korábban gondoltuk.
után 10 munkatársától vált meg a Szombathelyi Tv.
02.26. 09:37

Komoly leépítés a szombathelyi városi tévénél, a munkatársak harmadának mondtak fel

/ közélet 7 hsz. /
Az ügyvezető igazgató szerint pénzügyi racionalizálás történik.
Az ügyvezető racionalizálással indokolta a lépést. Az elbocsátottak között van Tanai Ibolya, a város ismert televíziós újságírója is.

Dolgozol még? Tart még a felmondási idő?

Már nem, azonnali hatállyal küldtek el.

Nagyon megviselt?

Nagyon. Nem pusztán a munkahelyemet veszítettem el, hanem a szakmámat, amit 25 éve csinálok. Magyarázatot is nehéz találni, hiszen sem anyagi, sem szakmai indokok nem szólhattak az elbocsátásom mellett.

Tanai Ibolya
fotó: Mészáros D. Zsolt

Voltak előjelek?

Igen, éreztük, hogy baj van, hogy már nem vagyunk fontosak; de arra nem sokan számítottak, hogy ez lesz a vége. Azon a szerdán a Médiaközpont minden dolgozója kapott egy emailt, hogy másnap összmunkatársi értekezlet lesz. Ott is volt mindenki, a Savaria Fórumnál dolgozó kollégákon kívül. Az ügyvezető mondott néhány mondatot arról, hogy nehéz helyzetben van a város, és ezért drasztikus lépésekre van szükség. Aztán mindenkit behívtak egyesével. Úgy éreztem magam, mint egy ítélethirdetésen, ami előtt nem volt tárgyalás. Csütörtök délután 3 órakor kaptam meg a felmondásomat, 5-kor még levezettem a Híradót. Másnap még szerkesztettem, de a műsorvezetést már nem vállaltam, egy kollégám ugrott be helyettem.

Az első városi tévés napodra emlékszel?

Sajnos nem igazán. Azt tudom, hogy 2012 elején volt.

Akkor 9 évet dolgoztál a városi tévénél?

Kis megszakítással, mert időközben átmentem a Savaria Múzeumba, de aztán annyira hiányzott a televízió, a pörgés, hogy visszamentem részmunkaidőben.

Hogyan lettél újságíró?

Budapesten az ELTE tanárképző karán magyar-történelem szakot végeztem, de már általános és középiskolában is vonzott a kommunikáció és a szereplés. Anyanyelvi- és szavalóversenyeken vettem részt, versenyeket nyertem. Pár évig egy budapesti általános iskolában tanítottam, de aztán Szombathelyre költöztünk, ahol éppen nagyon nehéz volt tanárként elhelyezkedni.

Elkezdtem újra tanulni: logopédus végzettséget szereztem, a Magyar Rádiónál pedig szerkesztő-műsorvezetői tanfolyamra jártam. Miközben otthon voltam a második gyermekemmel, Horváth Szilárd, az ismert újságíró, elhívott a Savaria Fórumhoz újságot írni, és ő biztatott arra is, hogy jelentkezzem a Magyar Televízió Körzeti Stúdiójába, ahol éppen szerkesztőkre volt szükség. Ott aztán több, azóta ismert újságíróvá lett kolléga közé kerültem.

Ez a kilencvenes évek közepén volt. Hozzánk tartozott a fél Dunántúl, nagyon sok helyre mi magunk mentünk el a hírekért. Egészen 2000-ig úgy telt az életem, hogy egyik nap Komáromban voltam, másnap Zalában vagy Győrben. Rengeteg emberrel és rengeteg témával találkoztam. Még a határon túlra, Szlovákiába, Ausztriába és Szlovéniába is átjártunk forgatni.

Ez tekinted a pályád csúcsának?

Azt hiszem, hogy igen. Nagyon tömény, nagyon sűrű és meghatározó öt év volt. Rengeteget dolgoztunk, de borzasztóan élveztük, minden adott volt az igényes munkához.

fotó: Mészáros D. Zsolt

És miért lett ennek vége?

Közbeszólt a politika. Valakinek sikerült elérnie, hogy a körzeti tévét vigyék át Sopronba. A csapat szétszéledt, én pedig mivel éppen a harmadik gyermekemet vártam, kaptam egy kis haladékot. A stúdiót annak vezetője magánvállalkozás formájában továbbvitte, ehhez csatlakoztam néhány év múlva. Különböző országos csatornáknak dolgoztunk, és készítettünk egy Vas megyei magazinműsort is. Aztán itt is kevesebb lett a megrendelés, nehezedtek a körülmények, ekkor keresett meg Velencei Pali, a Szombathelyi Tv akkori vezetője, és én igent mondtam. Itt is volt egy időszak, amikor megteremtődtek a nyugodt munka feltételei, ami számomra fontos. Az is igaz, abba az időszakba már bele volt kódolva az, hogy mi jöhet később, de erről nem az én tisztem beszélni.

De azért az jogos kritikának tűnik, hogy nagyon kevesen nézik a városi tévét. És egyáltalán: mi egy városi tévé szerepe 2021-ben?

Valójában soha nem volt érdemi mérés, de borzasztó rossz olvasni, talán ti is leírtátok, hogy az SZTV “súlytalan”, hogy “nem nézi senki”. Mi teljesen másként látjuk. Mert akármerre járok, beszélgetek és kérdezek embereket, a legtöbben képben vannak, tudják, hogy mi volt előző este a műsorban. Amikor a régió után Szombathelyen kezdtem dolgozni, akkor szembesültem vele, hogy az emberek mennyire érdeklődnek a helyi hírek iránt, hogy mennyire kíváncsiak az óvó nénire, az orvosra, a piaci árusra és arra, hogy mi történik a közvetlen környezetükben. Még a képileg nem túl izgalmas beszélgetőműsoroknak is van tábora.

Azt elfogadom, hogy a nézőközönség zöme az idősebbek közül kerül ki, de sokan nem a tévéképernyőn, hanem a közösségi felületeken követnek bennünket. Az ott megosztott tartalmaink nézettsége pedig pontosan mérhető, és ezek a számok magukért beszélnek. Egy városi televíziót nem lehet a többi médiummal együtt mérni. Egyrészt mert egy önkormányzati intézményről van szó, ami eleve meghatározza a működését, irányultságát és témaválasztását, másrészt van egy olyan feladata, amit általában elfelejtünk: a dokumentálás.

A tévé archívuma az előző időszakok lenyomata mozgóképpel és hanggal, felbecsülhetetlen értékű kordokumentumok gyűjteménye, ahol minden fellelhető, a Lenin-szobor ledöntésétől kezdve a pápalátogatáson át a választási kampányok jelöltjeinek bemutatkozásáig. És minden vissza is kereshető, ami az internetes felületek híreiről, főként a közösségi médiáról, hosszú távon már nem biztos, hogy elmondható. De kétségkívül lehetne jobban is hasznosítani azokat a tartalmakat, amiket mi előállítunk.

Megbeszéltük, hogy politikáról és a sajtó viszonyáról csak szőrmentén beszélünk, de mind a ketten tudjuk, hogy az újságírás kapcsán ez megkerülhetetlen. Te mikor vetted észre, hogy a politika bezavar a munkába?

Elsőként akkor, amikor a körzeti stúdió Sopronba költözött, és azzal vált meg tőlünk az MTV, hogy “ti voltatok a legjobbak”, és széttárták a karjukat. Most már látom, hogy a rendszerváltás utáni évek mennyire kiváltságosak voltak az újságírók számára. Ma már hihetetlennek hangzik, hogy akit megkerestünk, mindig válaszolt a kérdéseinkre, még az is, akinek vaj volt a füle mögött. Később egyre nagyobb szerepet játszott a politika, éreztük, hogy hol húzódik a határ, és olyan is volt, amikor nemet kellett mondani. De soha semmi olyant nem csináltam, amit ne tudnék most vállalni. Ha pedig valaki egy önkormányzati médiumban dolgozik, akkor bizonyos dolgokat el kell fogadnia.

Közben az emberek televízióhoz való viszonya is megváltozott - részben a kereskedelmi tévék miatt - bizalmatlanabbak lettek, mert egyre többször tapasztalták, hogy más a valóság, mint amit a tévében viszontlátnak, vagy nem pont azt nyilatkozták az újságírónak, ami aztán elhangzott.

fotó: Mészáros D. Zsolt

Szeretnél még újságíró lenni?

Igen. Én a rendszerváltáskor voltam fiatal, és azok közé tartoztam, akik úgy gondolták, hogy megváltják a világot. Éppen Budapesten éltem, ott voltam szinte minden ellenzéki vitán és tüntetésen. Történelemtanárként élveztem, hogy olyasmiről beszélhetek a gyerekeknek, amit előtte még senki nem mondhatott. Kivételes időszak volt. Később is nagyon érdekelt a közélet, de aztán ahogy beleláttam a politika működésébe, egyre inkább eltávolodtam tőle. Ma már sokkal inkább lázba hoz a helytörténet, az építészet, vagy egy jó színházi előadás. A Szombathelyi Tévét azért is szerettem, mert ezekkel tudtam foglalkozni. Jó lenne a jövőben megtalálni a platformot ezekhez a témákhoz, de nem tudom, ennek most mennyi a realitása.

Ha választhatnál, melyik média mellett tennéd le a garast?

Tévéznék. A vizualitás nélküli média is szép, de engem a kettő együtt motivál. Épp ezt a legnehezebb elfogadni, hogy ezentúl nem leszek közel, nem leszek jelen és nem kérdezhetek - mások szűrőjén keresztül jutnak csak el hozzám az információk.

Hozzászólások (10)

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Keresés

Hozzászólások

oszto: *z *ng*z*k....
Koronavírus: október 1-jétől szigorítanak Bécsben
demoktatorovm: *n *g*z*n *ssst*b* T*szt*lt *r*m!...
Katalizátorok tucatjait lopta el egy 18 éves fiú Szombathelyen
miki1950 : L*tsz*k, h*gy N*m*ny *ndr*s v*ssz*f*l* t*lj* * v*r*st, n*m p*d*g...
Újabb multinacionális cég érkezett meg Szombathelyre
tintiritti: *n *nn*k n*m cs*n*lt*m v*ln* pr*m*t *gy c*kk f*rm*j*b*n, h*th* *...
Szlovéniában a home office-hoz is kell védettségi igazolás
Ddd911: P*ty*s d*h*s l*tt? :D k*s bz* ...
A NER-elit luxusutazásait fotózó újságírót is megfigyelték a Pegasus kémszoftverrel