A jelek szerint a magyar társadalom mára szinte immunis lett a korrupcióra. Úgy röpködnek a százmilliók jogtalan nyereségként vagy kenőpénzként, hogy fel sem kapjuk rá a fejünket. Mi vezetett ide? Mi történt velünk? Érdekel-e ez még minket?
Erről beszélgetett Pulai András elemzővel, a Publicus Intézet vezetőjével Roznár Gyöngyi, a Nyugat főszerkesztője és Szilágyi József, a Nyugat főmunkatársa, politológus.
A következő témaköröket beszéltük meg:
A hétköznapi korrupciót nem számít bűnnek, ez több évtizedes hagyatékunk.
Mintegy 100-200 fő tartozik a NER gazdasági elitjébe, vannak érinthetetlenek és vannak, akik lecserélhetők.
A Fidesz tudatosan foglalta el a hatalmi ágakat, így gyakorlatilag jogilag megfoghatatlan a korrupció, ami mára a hatalomgyakorlás legfőbb ismérve lett.
Olyan szinten körbebástyáztak magukat, hogy ma már dicsekednek a láthatóan nem törvényes módon szerzett gazdagságukkal.
A jól látható, plasztikus ügyek áétt9örhetik a falakat, ilyen volt a Borkai-, a Szájer és a Rogán-ügy.
A Fidesz szavazó azért csukja be a szemét, mert számára fontosabb a politikai kötődés, mint a politikai elit visszaélései.
A sajtónak óriási a szerepe az ügyek feltárásában, és egy hatalomváltás után az állami, igazságszolgáltatási szervek szemléletváltozására is szükség van.
Várható, hogy az Európai Unió kötelezővé teszi a csatlakozást az európai ügyészséghez, és korrupciógyanú esetén visszatarthatják az uniós pénzeket.
Kitermelődhet egy olyan politikusi generáció, amelyik elutasítja a korrupciót.
