Tizenpár évesen a Kun Béla (tízezer bocs, Károly Róbert!) utca egyik tízemeletesének tetején rendszeresen előfordultunk. Miközben kipróbáltuk az úgynevezett cigarettabűnözést a jó öreg Tigrissel , amin ilyen korban át szokás ugye esni, hogy később megtudjuk, mennyire értelmetlen tevékenység, örömmel bámészkodtunk lefelé az épület csúcsáról az utcára, olykor egyharmad testtel kilógva. Persze úgy, hogy a súlypontunk még a megfelelő helyen volt, szóval különösebben nem kockáztattunk semmit.

Ennél veszélyesebben sosem húzkodtuk meg a gravitáció bajszát, ezért is formálódott gombóc a torkunkban, amikor ránéztünk az olvasónk, Zoltán által küldött két fotóra, amit autójából lőtt a mai nap folyamán. Ezekre itt:

Ez azért már egy rizikósabb helyzet, ahogy beküldőnk is fogalmaz:

viccelődhetnék azzal, hogy itt a cirkusz Szombathelyen, de nagyjából tisztában vagyok vele, hogy milyen magas a híd, mennyire kevés a víz a Perintben, és milyen köves ott a terep. A szülők, remélem, felismerik őket, és elbeszélgetnek velük.

Mi pedig azt reméljük, nem jut el olyan szintre a történet, mint amilyenre ez az ukrán csávó szokott felkapaszkodni.