Leginkább még csak pletyka szinten beszélhetünk róla, hogy szeptembertől rendesen megnyitnak-e az oktatási intézmények, vagy marad-e minden online.

Májusban még az volt a hivatalos álláspont, hogy a pandémia visszaszorításának köszönhetően a 2020-21-es tanév már az iskolákban kezdődik. Aztán június óta egyre gyakrabban pedzegetik, hogy őszre várható a vírus második hulláma, így talán az iskolák sem nyitnak ki.

Kedden a Népszavávak már azt közölte az Emberi Erőforrások Minisztériuma, hogy amennyiben a járványhelyzet újabb intézkedések meghozatalát teszi szükségessé, intézményi, helyi vagy regionális szinten kezelik azokat.

Habár a lap szerint az EMMI úgy készül, hogy normál munkarendben kezdődik majd a tanév, mégis úgy tűnik, hogy a teljes oktatási szféra készenléti állapotban várja a fejleményeket.

És mit szólnának az egyetemisták, főiskolások ahhoz, ha szeptembertől online kéne folytatni a tanulást?

A hat megkérdezett ismerősünk közül egyik sem örülne neki túlzottan. De lássuk, miért nem?

Ha folytatódna az online oktatás, még jobban érvényesülne, hogy a szorgalmasoknak áll a világ. Sajnos a szociális kapcsolatok kiépítésének sem kedvezne, ami az egyetemi évek alatt az egyik legfontosabb feladatunk lenne, hogy később a munka világában könnyebben boldoguljunk. Nem hiányzik az újabb, állandó frusztráció sem a mindenféle technikai bakik miatt. Nehezebb kérdezni, aktívan koncentrálni.

– Az Universität Wien hallgatója

A magyar embereknél (általában) már kezd betelni a pohár. Úgy gondolom, kevésbé fogják betartani az általános előírásokat akkor, ha megint felüti a fejét a vírus. Ami az oktatást illeti, valószínűnek tartom, hogy megint igénybe kell venni az online felületeket. A múlt félévi esetleges hibáinkból tanulva, talán a következő alkalommal jobban fel leszünk készülve, és ezt az oktatók nevében is bátran ki merem jelenteni.

- Az ELTE Savaria Egyetemi Központ hallgatója

Nem örülnék neki, mert így nagyon egyszerű csalni és sokan úgy mennek át, hogy fogalmuk sincs a tananyagról. Egyrészt az egyetemi tanárok hozzá nem értése az online tanításhoz, maga az oktatás kivitelezhetősége videochat formában, nulla szociális élet – ezek zavarnak a legjobban.

– A Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatója

Nekem nagyon rosszul esne. Amúgy is csak az első évemen vagyok túl ezen az egyetemen, és ebből a második félév már távoktatásban zajlott. Éppen azt szeretem az egyetemi életben, hogy van pörgés, aktív a közösségi élet, aktívak a diákkörök, sok érdekes és hasznos előadáson vehetünk részt, a szakmában elismert emberrel találkozhatunk. A közszolgálatin ráadásul kiemelt szerepe van a kapcsolatépítésnek, ami így távoktatásban gyakorlatilag nulla.

– A Nemzeti Közszolgálati egyetem hallgatója

Nagyon ki fogom verni a balhét akkor. Ez egy okádék ötlet. Mit gondolnak, hogy majd fél évet csúszok, mert nekik éppen víruskodni van kedvük? Folyamatosan tolódnak a gyakorlati tárgyaink. Nem fér bele még egy ilyen félév.

– Az ELTE Savaria Egyetemi Központ hallgatója

Nehéz volt, hogy nem találkoztam a szaktársakkal, különösen vizsgaidőszakban, mikor együtt kellene szenvednünk és nyugtatnunk egymást a szigorlati terem előtt. Helyette otthon ültem a konyhában, járkáltam fel-alá, majd egy kis képernyőn keresztül kellett fejhallgatóval a fejemen, „félig kiöltözve” tételt „húzni”. A vizsgákon könnyű volt csalni. Ez nyilván könnyebbség a diáknak, de tanulmányi szempontól nem túl szerencsés, és bár most vészhelyzet volt, később ez nem lesz fenntartható ebben a formában. Több tárgyat beadandóval kellett teljesíteni a fizikai részvétel helyett, amire már az egész évfolyam panaszkodott, mert mindenki úszott a beadandókban. Sok apróság volt, rengeteg e-mail, amit stresszes volt követni minden tantárgynál külön. Nem szeretném így folytatni a következő félévben, minden könnyebbség ellenére sem.

– A Károli Gáspár Református Egyetem hallgatója