NYUGAT MÉDIA

Szombathely az Interneten

Kultúra

Több száz néző = Magyar Dal Napja x kilenc koncert / két színpad

A kora ősz kiemelkedő könnyűzenei eseménye minden évben Szombathelyen a Magyar Dal Napja. Az idei rendezvényt sem az időjárás, sem a Fő tér környékén lakó notórius feljelentgetők nem zavarták meg – legalábbis ismereteink szerint.

Idén igazán nem panaszkodhatnak a városlakók arra, hogy ne lett volna élet a Fő téren hétvégente. Hallottunk itt táncdalt, rockot, fúvósmuzsikát, még komolyzenét is. A mögöttünk lévő három napon is zengett a környék: a Galiba Fesztiválon, majd vasárnap zenekarok váltották egymást – ráadásul két színpadon.

A Szombathely színpadon csak helyi együttesek léptek fel
fotó: Vágvölgyi Bálint

A két színpad kiváló ötlet: míg az egyiken szól a zene, a másikon be lehet szerelni, közönség pedig ballaghat egyik helyszínről a másikra – a zene után vagy elől. Csak arra kell figyelniük a szervezőknek, hogy a zenekarok ne csússzanak, késlekedjenek a beállással, ne játsszanak ráadást akkor sem, ha a közönség követeli.

A Sky Fanatic kezdett a kis színpadon, még a legnagyobb forróságban, déli egy órakor. Rendesen összerakott muzsika, ügyesen felépített fúvóskórus, szellemes szöveg, szinte teljesen tiszta ének, énekelhető dallamok, lüktető ritmus. Pélyi Barnabás – akit a legtöbben mint zenei zsűritagot ismernek – csapata (B the First) még bluest is játszik a következő etapban a nagyszínpadon. Kicsit merészség a mai világban két gitár-dob felállásban kiállni a – de aki tud zenélni, nincs félnivalója, hogy unalmas lesz. Nem is volt gond, külön tetszik, hogy a csapatot nem a mindenáron megfelelni akarás motiválja, hanem van elképzelésük, megvan a saját útjuk. Játsszák, ami a szívükben, fejükben van – jól – aztán a közönség vagy veszi ezt, vagy nem. Van ebben a felfogásban kockázat, de ez az egyetlen helyes út azon zenészek számára, akik nem másolnak, hanem saját dalokat írnak.

Újvilág utca
fotó: Vágvölgyi Bálint

Az „újvilágos” frissesség mintha lelohadt volna a helyi zenekarban – állapítottam meg a következő kis színpadi produkciót hallgatva. A csapat szerintem leállt a fejlődésben, összevissza játszanak mindent, saját számot, angol nótát – még népzenét is, és ez utóbbit tényleg nem kellene. Közben a zene slampos, nem pontos a dob-basszus alap, nincs tisztességes gitárszóló, vokál. A kamaszos jópofizás egy megcélzott szint felett már nem viszi át a muzsikát, a hevenyészett konferálás sincs a helyén, itt-ott hamisak a gitárok. Szóval több kell, sokkal több munka, precizitás, kedves Újvilág.

De nem ők, hanem szerintem Danics Dóra volt a mélypont vasárnap

Hangja olyan éles, hogy szalámit lehetne szeletelni vele. Folyamatos kényszeres túlmozgás a színpadon, rosszul összeállított műsor (ezzel a vékonyka és bántóan éles hangkészlettel nem kellene Charlie-t és LGT-t énekelni), rosszul összerakott zenekar (nincs billentyűs hangszer, ami megtöltené a hangzást, viszont van egy külön vokalista, akiből alig hallunk valamit, meg egy klarinétos). A hangosítás is mélyponton van. A sound még hagyján, de hogy 43 másodpercenként füttyent egyet egy mikrofon (feltehetően a klarinété), az nagyon gáz. Amikor az énekes mindenki hallatára beszól, hogy nem kellene hozzányúlni a keverőhöz, hátha akkor nem lesz sípolás, gerjedés – a hangosítók számára a tökéletes megsemmisülés. Danics egy szám erejéig felhívja Gáspár Esztert is és eléneklik új dalukat, de ettől sem esünk katarzisba.

Danics Dóra
fotó: Vágvölgyi Bálint

Jó hallgatni utána Soulwave-et

Kemény, bátor hangzás, most már elég tiszta az ének is, jók a szövegek. De kicsit elszomorodom, amikor zongorát és orgonát is hallok, mert ilyen hangszeres nincs a színpadon. Szóval már ők is? Szigorúan élőben kellene játszani egy koncerten, mert amint meghallunk valamit a zenekar mögött valamit felvételről, azonnal felmerül a gyanú, hogy az egész csak smafu. Inkább legyen egy kicsit üresebb a zene, minthogy a playbackelés árnyéka egyáltalán felmerülhessen. Ezért kár volt. A Lóci játszikról valójában nem lehet se sok jót, se sok túl rosszat mondani. Itt is van két fúvós, szólót sajnos nem hallani tőlük, ügyesen összerakott, jópofa muzsika, de azt hiszem önálló koncertjükre nem fogok elmenni.

A Mokka Tribute ma a megye első számú bulizenekara.

Az első perctől energiától duzzad a zene. Németh Laci hangjában nincs egy hamiskás hang sem, tiszta, pontosan olyan, mint amilyen kell az úgynevezett dallamos magyar rockhoz. A gitár is rendben van, a dob-basszus alapot hallgatva, úgy érzem, hogy a basszus néha nem bírja szusszal, de ezen is lehet majd javítani. A billentyűs hangszerek hangszínei nem mindig tetszenek: a zongora túlságosan éles, csilingel, az orgonára rá kellene húzni egy kis torzítót, úgy vastagabb lenne. Hiányzik viszont a vokál, dörmögök magamban, mire megszólal a Ne gondold. Igaz, hogy hárman is énekelnek – de ugyanazt a szólamot, ami persze nem vokál. A sound tiszta, erőteljes, a kis színpadhoz mérten azonban kicsit hangos.

Török Ádám
fotó: Vágvölgyi Bálint

Sokan jöttek ezen a napon kifejezetten Török Ádámra. Ő most is pontosan az, aki volt 30 vagy ennél is több éve, de közben változott a világ, új zenék, hangzások, hangszerek jelentek meg. Mindenki törekszik ma arra, hogy gazdagabban, színesebben szólaljon meg, teljesen természetes ma már, hogy vokalistát, fúvósokat, plusz billentyűst, kongást hívnak a zenekarok, énekesek. De nem Török. Egy szál zongoristával, egy basszerossal és dobossal áll ki – és lássuk be, nem üres a zenéjük. Meg lehetne benne keresni az ürességet, de valahogy nincs kedvem hozzá, mert valójában tetszik, amit csinálnak. Inkább más szót keresek: levegős a hangzás. A műsor végén megjelenik egy szájharmonikás is, jó volt, hogy feljött, bluesosabb lett a hangzás.

Ocho Macho
fotó: Vágvölgyi Bálint

Az Ocho Macho kezdési időpontjára csoportokban jönnek az emberek a Fő térre. Nyilván ők itt ma a sztárok, ezért nagy várakozás előzi meg a koncertet. Kemény alap a dob-perka duótól, két fúvós, kiváló gitáros. Ismert slágerek egymás után, azt nyújtják, amit kell a közönségnek. A vájt fülűek azonban ritkán kapják fel a fejüket: egy-egy gitárszóló hallatán esetleg. A koncert szépen gördül előre, felpörög a hangulat. Sietni kell, ez már nem a karnevál, tizenegykor záróra.

A galériáért kattintson!
fotó: Vágvölgyi Bálint

Hozzászólások (9)

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Keresés

Hozzászólások

miki1950 : N* h*ll*d, t* *zt*n n*m v*gy s*mm*. *nny*r* b*g*tt p*s*st m*r r...
Európai Bizottság: nyárig be kell oltani a felnőtt lakosság 70 százalékát
miki1950 : H* *gy*lt*l*n l*sz n*l* h*llg*t*. ...
Vidnyánszky Attila is indít osztályt jövőre az SZFE-n
miki1950 : *g*sz *gysz*r**n n*m t*d*m m*g*lln*, h*gy * f*lk*nfb*n f*lt*tt k...
Podcast Feiszt Györggyel: Miért nem tudják a szombathelyiek, hogy gazdag kultúrájú, nagy múltú városban élnek?
miki1950 : M*g j*, h*gy n*m *n d*nt*k b*rk* h*ly*tt *s! D* *tt*l m*g h* v*l...
„Nagyon szerencsétlen, amikor beleszól a politika” – Egy szombathelyi orvos a kínai vakcináról
miki1950 : *kk*r* h*ly*s*g*t *rt*l, h*gy cs*k r*v*d*n. * f*d*ss m*gt*lt*tt*...
Tiltakozik az ellenzéki szövetség a kormány „büntetőhadjárata” ellen