NYUGAT MÉDIA

Szombathely az Interneten

Kultúra

Kulka János: Olyan dolgokat tehetek meg, amit mások nem

Szombathelyen is játszik, beugróként, a Tizenkét dühös ember című előadásban. Interjúnkban beszél Magenheim doktorról, Milla tüntetésről, buddhizmusról.

Menjünk vissza a kezdetekhez! A Szomszédunk volt tizenhárom éven át, hétről hétre helyet kapott legtöbbünk életében, a sorozat tette ismerté. Hogyan emlékszik vissza ezekre az időkre? Tartja még a kapcsolatot a többiekkel: Frajt Edittel, Ábel Anitával, Nemcsák Károllyal?

Sajnos nem sok maradt a csapatból, mindenkit másfele sodort az élet. Évente egyszer, karácsonytáján mindig szervezünk egy összejövetelt, amire az egész stáb megpróbál eljönni. Vacsorázunk egyet, beszélgetünk, régi emlékeket idézünk, elmondjuk egymásnak, merre járunk, mit csinálunk éppen. De sajnos szembe kell nézni azzal is, hogy nem mindenki él már az egykori csapatból. Zavaros időszaka volt az életemnek az a tizenhárom év.

Nehéz időszak volt az a tizenhárom év
fotó: Mészáros Zsolt

Kicsit űzött vadként éreztem magam, hiszen még Kaposváron játszottam a színházban, így állandóan ingáznom kellett. Három-négy órákat aludtam, kocsiba szálltam, és mentem. Folyton attól féltem, nem érek oda, vagy nem érek vissza, lekésem a forgatást, vagy a színházi próbát, elkések az előadásról. Zaklatott tempó volt. Aztán a kilencvenes évek második felében Pestre szerződtem, akkor nyugodtabbá vált minden.

Hálás vagyok mindenért, amit a Szomszédoktól kaptam. Rengeteg szeretet adott az az időszak, bizalmat, munkát, és valóban ismertséget. És egy nagy feladatot a jövőre nézve: fontossá vált, hogy bebizonyítsam, mást is tudok játszani, nem csak Magenheim doktort.

Végignézve az elmúlt évtizedekben alakított szerepeit, ez elég jól sikerült. Még mindig bizonyítani akar, vagy ezt a meccset már lejátszotta önmagában?

Nem, ennek soha nincs vége. Állandó megfelelési kényszerrel küzdök, ami általában a külvilágnak szól, ugyanakkor a saját bensőmnek is. Nagyot sokat éltem, sok mindenen keresztülmentem már, gyötrődtem, kínlódtam eleget, mégis a mai napig szenvedek attól, ha úgy érzem, valamiben nem vagyok elég jó, nem tudok megfelelni. Akár egy színészi feladatnak, akár a rendezőnek, akár egy párkapcsolatnak.

Ahogy az évek múlnak, egyre erősödik ez az érzés: nyilván ebben a korban az ember már nem akar rosszat csinálni, csak tökéleteset, várja, hogy azt mondják, ilyen még nem volt, és összedőlt a világ attól, ahogy a Kulka játszott…

Sokan azt mondják, a Tizenkét dühös ember előadása alatt összedőlt…

Nagyon szeretem ezt a szerepet, évek óta játszom a Nemzeti Színházban, emlékszem, az elejétől kezdve nagyon könnyen próbáltam. A karakter legmeghatározóbb vonása az igazságkeresés, hogy nem hajlandó belenyugodni abba, hogy elfogadja a tényeket, vagyis inkább azt, hogy más emberek restségből, kényelemből, lustaságból, közhelyből, előítéletesen döntsenek. Helyette megkérdőjelez mindent, és az igazság nevében kérdez.

Tizenkét dühös ember
fotó: wssz.hu (Mészáros Zsolt)

Az életben talán nem vagyok ennyire állhatatos, talán nem bízom ennyire magamban, néha nehezemre esik kérdéseket feltenni, akár magamnak, akár másoknak. Ennél jobban szeretem a nyugalmat. Inkább szemlélődöm, csendesen vizsgálódom. Hiányoznak az indulatok belőlem, akárcsak a Nyolcas esküdt karakteréből. A darab egyik titka, hogy ha valaki idegeskedik, nyugtalan, akkor nem képes arra, hogy meglássa a valóságot.

Egyedül a Nyolcas körül van nyugalom, mindenki más pattog, ugrál, bizonytalan, érzi, hogy nincs igaza, ezért veszekszik, és rosszul érvel. Még jobban zavarba esik a nyugalomtól, még inkább bosszús lesz, és így válik a szerepem a darab középpontjává. Megmutatja, hogyan lehet higgadtan, körültekintően megfogalmazni, amit gondol. Úgy hiszem, hogy ez a valós életben is így van. Az emberek csak a nyugodt hangot hallják meg...

Mintha Önre öntötték volna ezt a szerepet…

A hosszú évek alatt rájöttem, az lenne a cél, hogy az ember megtalálja azt a bizonyos egyensúlyt az életében. Meg a lelki békét. Hogy megismerje annyira önmagát, hogy tudja, mi a legjobb neki, mi az, amivel a legkevesebbet árt az őt körülvevő világnak, a környezetének. Adjon minél többet. És ne vegyen el. Ehhez pedig nyugalom kell, ami alapállás. Minden tanítja valamire az embert. És nevezzem bárhogyan is ezt az 53 évet, a végén mindig oda jutok, hogy nekem ez a legjobb, ha nyugodt vagyok, ha körül tudok nézni, és így meglátok másokat, ha szeretni tudok, ha elfogadni tudok.

Így talált el a buddhizmushoz? Mert, hogy eltalált, azt már olvashattuk…

Azt nem mondom, hogy eltaláltam a buddhizmushoz, sajnos nem vagyok birtokában annak a tudásnak, amit a buddhisták magukénak tudnak. Persze megismerni és elsajátítani a filozófiáját nyilván egy életen át tartó feladat. Ugyanakkor az a fajta nyugodt szemlélődés, mintha egy hegy tetején ülnél, és onnan néznél körül, vagy minta egy álló víz partjáról néznél csendesen egy tavat, nagyon húz engem.

Sokat tanít a buddhista gondolkodás
fotó: Mészáros Zsolt

Sokat tanít ez a gondolkodás, vágyom erre a tudásra, mert tudom, hogy boldoggá tenne. A legnagyobb tanítása nekem, hogy abban legyek benne száz százalékosan, amit éppen csinálok, és ne azon gondolkodjak, hogy mit és hogyan csináltam tegnap, valamint, hogy mit és hogyan kell majd holnap csinálnom. A jelenben való létezés, hogy ne rontsam el, ez a legnagyobb feladat a számomra.

Lassan körvonalazódik egy kép Kulka Jánosról, ám ebbe a képbe valahogy nem fér bele a politikai szerepvállalás, a Millás rendezvények

2011.10.23. 20:43

Százezer tüntető harsogta Budapesten: Nem tetszik a rendszer

/ közélet 17 hsz. /
Gőg, önkény, rohamtempóban törvénybe iktatott marhaságok, szegények cserbenhagyása, szakmai szervezetek semmibe vétele - ez csak néhány azok közül, amik miatt az Orbán-kormány ellen demonstráltak.
. Vagy mégis?

Nem gondolom, hogy ez politika, legalábbis az én fejemben nem. Tulajdonképpen semmi más, mint hogy elmondom a véleményem. Vagy annak a szabadsága, hogy elmondhatom a véleményem, a saját félelmeim leküzdése. Annyi minden történik ma Magyarországon, amit nem értek, és azt hiszem, hogy mások sem nagyon értik.

Nehezen fogadom el, hogy egy ilyen furcsa ország épül, hogy egy ilyen nagyon különös szabályok közé zárt, nagyon különös törvények alapján működő valami jön létre. És azt, hogy az ember erről elmondja a véleményét, én azt nem tartom politikának. Hogy mások elköteleznek? Ennyit vállalni kell. Ezzel nem vagyok hajlandó foglalkozni. Hiszek abban, hogy lehet középen állni: elégedetlen civilként, vagy véleményét elmondó színészként létezni anélkül, hogy megpróbáljanak elhelyezni jobbra vagy balra, vagy bárhova.

Ez új dolog ma Magyarországon, ezért az emberek még nem hiszik el, hogy létezik ilyen fajta civil magatartás, ami arról szól, hogy ha nem tetszik valami, akkor egyszerűen elmondom. És ettől nem kell sem kommunistának, se liberálisnak lennem, csak egy Kulka János nevű színésznek, aki nem elégedett azzal, ami a színházakkal, vagy épp az oktatásüggyel történik.

Vagyis civilként is kiállna?

Igen, sokkal inkább. Egyszerűbb lenne, mert így azért minden megjelenést alapos vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy azzal nem ártok-e másoknak, nem ártok-e a saját színházamnak. Igyekszem körültekintően eljárni, és nem vadulni. Bár az nekem amúgy sem nagyon megy. Ez a fellépés az igazságérzettel függ össze. Nem szeretném magamat, ha nem mondanám el azt, ami nem tetszik. Nem szeretek hátrafelé menni, és most az az érzésem, hogy mindenben hátrafelé haladunk.

Úgy érzem, hátrafelé haladunk
fotó: Mészáros Zsolt

Kísértetiesen emlékeztetnek engem ezek az évek olyan évekre, amiket már egyszer megéltem, és nem szeretnék még egyszer megélni. Utálok félni, szorongani, nem akarok a saját sorsomért aggódni. Azt hiszem a saját félelmem ellen is teszem, amit teszek. A politika manapság olyan helyeken jár, ahol nincs helye. Azt látom, hogy az élet semmilyen területén nem számít az, mit teszel le az asztalra, nem véd meg az a minőség, ahogy dolgozol.

A szakmaiság olyan módon tűnt el a becsülettel és a ranggal együtt, hogy azt rossz nézni. Mindent felülír a lojalitás és az elvhűség. Remélem, hogy ezt mások is észreveszik, és rájönnek, hogy nem biztos, hogy azok az emberek vannak a megfelelő helyeken, akiknek kellene.

Ön jó helyen vagy a Nemzetiben? Hogy érzi magát ott?

Hát, most furcsán. Nem nagyon szeretem a változásokat, nyilván ez is valahogy a nyugalommal, vagy a csökkenő kalandvággyal függ össze. Nem kifejezetten jó ötven egynéhány évesen, hogy ennyire sok minden változik körülöttem. Példának okáért a színház: most írták ki pályázatra az igazgatói posztot, és Alföldi Robinak sajnos nem sok esélye van a maradásra. Márpedig nagy kár lenne ezért a társulatért. Nyilván nem vész kárba az elmúlt évek munkája, de egy nagyon jó hangulatú, együtt dolgozni tudó társulat jött össze, kár lenne ezt most elrontani.

Ragaszkodik a megszokásokhoz és nehezen viseli a változásokat?

Főleg mostanában, mert nagyon sok minden változott körülöttem. Most lettem túl egy házfelújításon. Egyelőre meg kell tanulnom egy új életet, legalábbis környezetben, tárgyakban új életet az új házamban. A nyáron meghalt a kutyám, ez nagyon nagy veszteségként ért. Nyilván egy tizenöt és fél éves kutyánál nem olyan nagy meglepetés, hogy elmegy, de a hiánya nagyon rossz érzéseket kelt.

Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz az élet, ha már nincs körülöttem egy négylábú valaki. Nehezen találok vissza ahhoz az élethez, hogy reggelente nem kell sétáltatni. Szóval, szerintem sürgősen változtatnom is kell ezen...

Nem lehet, hogy a család, a társ hiányzik az életéből?

A magány szerintem együtt jár a pályánkkal, a színészi élettel. Nem szoktam ezen gondolkodni. Számtalanszor szükségem van arra, hogy magamba legyek. Nem bánok a világban egyedül járni, egyedül szemlélődni, nézelődni. Nem gondolom magam boldogtalan embernek. Valahogy szükségem van időre, vagy magam körül csöndre ahhoz, hogy nyugodtan be tudjak menni este a színházba játszani.

Tizenkét dühös ember
fotó: wssz.hu (Mészáros Zsolt)

Nagyon sok kollégám él ugyanígy. Tipikus színész sors lenne? Nem tudom, de az biztos, hogy az életünk a színháznak van alárendelve. Minden azért van, hogy este teljes erőmmel tudjak ott állni a színpadon. Néha azt gondolom, hogy olyan, mintha szerzetesek lennénk. Nyilván, ha arra vágynék, akkor lenne valaki, vagy nem csak időnként lenne. És ugyanez a helyzet a gyerekekkel is.

De ennyi idős korára az ember elfogadja már az életét. Persze néha összezavarodok, nem mindig értem, hogy mi történik velem, vagy körülöttem, de mindig ugyanoda jutok: amire a legjobban vágyom, az tényleg a nyugalom. Szeretek csöndben, békében magammal élni. És elfogadni a sorsomat.

Ez néha könnyen megy, de vannak furcsa elágazások, különös dolgok, amikor elgondolkodom. Hiszek abban, hogy nem véletlenül történnek meg a dolgok. Valahol minden le van írva. Hogy van valami utunk, amin járnunk kell, abban biztos vagyok. Mert ha kicsit letérünk róla, az ösztöneink mindig jelzik. Elbizonytalanodunk, mérhetetlenül elfáradunk, összezavarodunk. Így aztán előbb-utóbb visszatér ki-ki a saját útjára.

Ami az Ön esetében a színészi pályáról szól. És, amit elég jól művel - épp most nyert el megint egy díjat…

A New Yorki filmfesztiválon nyertem el a legjobb férfi alakítás díját Bergendi Péter - A vizsga című filmjének főszerepéért. Nagyon jó munka volt, két éve forgattuk Nagy Zsolttal és Hámori Gabival. Tavaly talán ez volt a legnézettebb magyar film. Egy ’51-ben játszódó szörnyű történet, árulásról, barátságokról. Járja a világot, és jól fogadják a fesztiválokon.

Tizenkét dühös ember
fotó: wssz.hu (Mészáros Zsolt)

Nemrégiben még egy emlékezetes dolog is történt Önnel: találkozhatott John Malkovich-csal.

Nagyon nagy élmény volt, hiszen ő az, akire valóban felnézek. Van benne valami ismerős, amit csak nagyon kevés színészben látok meg. Nem is önmagamat, hanem inkább azt a fajta gondolkodást, amit én is a magaménak érzek. Tíz percet beszélgettünk, és az volt az érzésem, hogy ezt az embert már régóta ismerem. Azóta levelet is váltottunk.

Ha már a világhírű színészeknél tartunk: Dr. Housenak is Ön kölcsönözte a hangját. Nehéz feladat volt?

Eleinte igen, hiszen előttem Szakácsi Sándor szinkronizálta, méghozzá tökéletesen. Nagyon nehéz volt egy ilyen emblematikus szerepet átvenni, még gondolkodási időt is kértem, mert nem voltam biztos benne, hogy a nézők elfogadnának, vagy legalábbis nem csalódnának-e bennem. Végül meggyőztek, és belevágtam. Tudtam, hogy csodálatos színész, de hogy mennyire, arra csak a szinkronizálás alatt jöttem rá. Mindent elsöprően alakít, zseniálisan műveli a szakmát. Élveztem a „közös munkát”.

Van kedvenc szerepe?

A Tizenkét dühös ember az egyik. A másik Az esőember. A gonosz szerepeket is szeretem. Mivel belőlem, a családi örökségemnek köszönhetően hiányzik a rossz, nagyon élvezem, ha a filmben, a színházban, egy darabban rosszalkodni lehet. Mint egy gyerek, amikor hagyják, hogy kitombolja magát. Azt hiszem ennek az egész mesterségnek, vagy hivatásnak a legnagyobb ajándéka, hogy olyan helyeken járhatsz magadban, ahol egyébként soha nem járnál.

Olyan dolgokat tehetsz meg, amit egy hétköznapi ember soha nem tehetne meg. Minden nap más utakon mész, teljesen másfajta érzéseket élsz meg, teljesen más dolgokat mondasz, és tehetsz. Mint egy állandó pszichoanalízis. Egy állandó szelep, amin ki lehet engedni a benned rejlő összes indulatot, feszültséget. De visszatérve Az esőemberre: Orlay Tibornak köszönhetem, az ő ötlete volt, hogy játsszam el a főszerepet. Ahogy az is, hogy kis időre vonuljak be egy autistákkal foglalkozó intézménybe, ahol integrálódni tudok, és tanulni tőlük.

Tizenkét dühös ember
fotó: wssz.hu (Mészáros Zsolt)

Nekem először hollywoodi módszernek tűnt, mégis megtettem, és nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy így alakult. Különös hazatalálás volt, rengeteg dolgot megértettem magamról, az emberekről, sok furcsaságra megtaláltam a választ. Talán pontosan ezért vállaltam el később, hogy az autisták nagykövete legyek. Próbálom támogatni őket, rendezvényeket tartunk, jótékonysági árveréseket szervezünk. Komoly probléma ez, amivel az emberek valamiért nem akarnak szembenézni, pedig számos családot érint.

Arról nem is beszélve, hogy nincs annál jobb érzés, mint amikor az ember kicsit félreteszi saját magát, és másokon segít. Ez ad erőt, kapaszkodót. Azt hiszem ez is amolyan családi örökség. Apám rendkívüli sebész volt, az egész élete a másokon való segítségnyújtásból állt. Igyekszem én is jó ember lenni. Talán ez az egyik fő ambícióm az életben, hogy ne ártsak másoknak, azt úgyis olyan sokan teszik, inkább csak adjak, segítsek.

Kapcsolódó

2012.08.27. 15:53

Eljön a nap, amikor ciki lesz nem színházba járni

/ kultúra 1 hsz. /
Évadnyitó gyűlést tartottak a színházban. A könnyed hangulat még itt tartotta a színészeknek a nyarat, délutántól viszont már a munkára koncentrálnak.

2011.10.23. 20:43

Százezer tüntető harsogta Budapesten: Nem tetszik a rendszer

/ közélet 17 hsz. /
Gőg, önkény, rohamtempóban törvénybe iktatott marhaságok, szegények cserbenhagyása, szakmai szervezetek semmibe vétele - ez csak néhány azok közül, amik miatt az Orbán-kormány ellen demonstráltak.

2011.05.31. 14:46

Emlékem vagy… - Átutazóban Szombathelyen

/ kultúra gal. 2 hsz. 1 kapcs. /
Dés László, Udvaros Dorottya és Kulka János a múltból jöttek, hogy a kedvünkért huszonhat év után Szombathelyen is leporolják a régi lemezt. Az Átutazót nem lehet nem szeretni…

2008.05.23. 14:49

Szerelemről és más démonokról – Udvaros, Básti, Cserhalmi és Kulka az MSH-ban

/ kultúra gal. 5 hsz. /
Férfiakról és nőkről, apró pici bűnjelekről, harmincöt perc lopott szerelemről. Be nem teljesült, kiégett kapcsolatokról. Nagy utazás, visszapereg bennünk húsz év...

Hozzászólások (0)

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Keresés

Hozzászólások

shopron: *r*l*k, h*gy f*lf*d*zt*t*k V*c*t, *gy *g*z*n h*ng*l*t*s k*sv*r*s...
Múmiák és sütemények: Vác, az ismeretlen város a Duna partján
ta-tom: N*gy*n sz*m*t d*l*g *z *lt*tl*n*k *ld*z*s*, k*nysz*r*tg*t*s* *s ...
Kijött a rendelet, hogy kiknek lesz kötelező a koronavírus elleni védőoltás
amiede: Cs*k gr*t*l*ln* l*h*t. N*m j*bb *z m*nt * gy*l*lk*d*s *s * f*c*m...
Tudta, hogy Szombathelyen a panelházak között van egy mini arborétum?
iszek: F*c*zn* k*ll*tt v*ln*,zs*bh*k*zn*, sz*ty*l*t k*pk*dn*...t*l*n m...
A Hősök terén tüntetnek az egészségügyi dolgozók
okoska120: *lph* v*r*s *ll*n* *lt*st t*sz*k k*t*l*z*v*, *m*k*r * d*lt* *s g...
Kijött a rendelet, hogy kiknek lesz kötelező a koronavírus elleni védőoltás