Így érezzük magunkat a közösségi média miatt végtelenül magányosnak
Általános érvényű megállapítás, hogy az internet, ez a 90-es években még ártatlan és szemnyitogató jelenség mára kimutatta a foga fehérjét, és rossz esetben már bele-belemar a társadalmi kapcsolatainkba is. És most nem csak a buszon és buliban és vacsora közben telefont nyomkodó pillanatokra gondolunk.
Ennél sokkal messzebbre mutat a "nem akarok lemaradni" és a lájkvadászat jelensége: egy nagyon friss kutatás szerint az adott fiatal felnőtt minél többet csüng a közösségi platformokon, annál valószínűbb, hogy társasági életében elszigeteltnek kezdi érezni magát.
Még konkrétabban: a vizsgált 1800 fiatal, 19-32 év közötti amerikai felnőtt közül azok, akik napi két óránál többet időztek ezeken az oldalakon, kétszer akkora valószínűséggel érzik magányosabbnak magukat, mint akik csak fél órát. Azok pedig, akik heti 58 alkalomnál gyakrabban néztek rá a Facebookra, YouTube-ra, Twitterre, Instagramra, Snapchatre és társaikra, egyenesen háromszor nagyobb eséllyel morzsolódnak le a társasági életről azokhoz képest, akik beérték kilenc alkalommal.
A Pittsburgh-i Egyetem által közölt kutatás vezetője, Brian Primack szerint nagyon fontos minderről beszélnünk, mert a mentális problémák és ez az izoláltság-érzés szinte járványként terjedt el a mai fiatalok körében.
"Eredendően társas lények vagyunk, de a modern élet inkább darabokra oszt, mintsem összehozna minket"
- írja, hozzátéve, hamis látszat, hogy a közösségi oldalak által kínált lehetőségek kitömködik ezeket a szociális lyukakat, valójában épp nem a Facebook és társai jelentik a megoldást, amire az emberek vágynak.
Ráadásul mindennek tetejében rengetegen vagyunk FOMO-k. Ez egy kifejezés ( fear of missing out ) azokra, akik folyamatosan amiatt aggódnak, hogy lemaradnak valamiről vagy kimaradnak valamiből, egy fontos élményből, egy partiból, ahol a többiek biztosan ott vannak, tehát állandóan attól félnek, hogy éppen rosszul töltik el az idejüket. Ezért nem bírják nem szüntelenül csekkolni a mobiljukon, hogy mi történik máshol. Ha pedig sokat lógunk a kijelzőn, elkerülhetetlenül kevesebbet érintkezünk a való világban.
És akkor még betonnehéz teherként nehezedik ránk az a torz kép is, amit látunk naponta a hírfolyamunkban - hogy mindenki éppen jól érzi magát, éppen el van utazva egy jó helyre, éppen remek az élete. Csak épp azt felejtjük el, hogy az emberek a rossz dolgokat, a problémáikat nem szívesen osztják meg, hanem kozmetikázzák a valóságot.
Ismerős, ugye? Ugye-ugye. Úgyhogy tessék gyorsan szervezni valami hús-vér programot a hétvégére egy olyan helyre, ahol nincs térerő.
