1979 óta minden évben útjára indítja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az Év madara programot, melynek célja, hogy megismertessék a társadalommal azokat a madárfajokat vagy fajcsoportokat, amelyek védelmében a lakosság, a gazdálkodók, a vadászok, vagy akár a pedagógusok is különösen fontos szerepet tölthetnek be. Az év madarának pedig csak olyan fajt választanak, amelynek védelmében az egyesület is folyamatosan részt vesz.

Kísérletképpen 2011-ben internetes szavazást indított az egyesület, hogy három ajánlott faj közül válasszák ki az emberek az év madarát. A szavazósdi pedig annyira nagy sikert aratott, hogy azóta is így választják meg az év madarát. Az idei szavazás július 27-én zárult le, a 2021-es Év madara címért a kis őrgébics, a sordély és a cigánycsuk szállt versenybe.

Összesen 9871-en szavaztak, a harmadik helyen a sordély végzett 2605 szavazattal, a második a kis őrgébics lett 3382 szavazattal, a legtöbb, 3884 voksot pedig a cigánycsuk kapta. Ez az apró madár rendszeres fészkel Magyarországon is, márciustól októberig tartózkodik a Kárpát-medence térségében, de alkalmanként itt is telel. Madárfigyelő olvasónknak pedig Körmenden is sikerült lekapnia egy hímet.

Ahogy azt a Wikipedia írja, a cigánycsuk vagy cigány csaláncsúcs a verébalakúak rendjébe, ezen belül a légykapófélék családjába tartozik. Testhossza 12 centiméter, szárnyfesztávolsága 18-21 centiméter és testtömege 14-17 gramm.

A hím feje és farka fekete, nyakán kétoldalt a foltok, fartöve és a szárnyán lévő hosszanti csíkok fehérek, melle rozsdavörös. A költési időszakon kívül kevésbé élénk színezetű. A tojó hátoldala szürkésbarna és csíkos, melle matt rozsdabarna, nyakának oldalsó része halvány fehér. A kevéssé feltűnő színezet álcázza a költő madarat.

Hazánkban gyakori, sík és dombvidékeken, fákkal, cserjékkel tarkított nyílt élőhelyeken, mezőgazdasági területeken, parlagokon, csatornapartokon, gyümölcsösökben fordul elő. Évente kétszer költ. A fészek helyét a tojó alakítja ki kis kaparással a talajon, a sűrű növényzet takarásában, de a fiókákat mindkét szülő eteti. Vonuló, a telet a mediterráneumban és Észak-Afrikában töltik, de egyes példányok áttelelhetnek. Telelőhelyéről igen korán, legtöbbször már március elején visszatérnek első példányai – írja a madárról az MME.