NYUGAT MÉDIA

Szombathely az Interneten

Helyek

Kína elsőkézből (9): Templomok, hegyek és tengerpart - Hongkongban kellemes turistának lenni

Kicsit odébb van és kicsit drága, de van itt minden, ami miatt elutazunk valahová.

Előzmények:

  • Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába?
    2019.08.24. 09:08

    Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába?

    / helyek gal. 3 hsz. /
    Kínába eljutni majdnem csak elhatározás kérdése. Illetve azért kicsit bonyolultabb.
  • Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések
    2019.08.29. 12:01

    Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések

    / helyek gal. 2 hsz. /
    Más tudni, és más szembesülni vele, hogy sokan vannak. A kultúrsokk első hulláma.
  • Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka
    2019.09.08. 06:03

    Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka

    / helyek /
    Majdnem elnyel bennünket a kultúrsokk és a 16 milliós város, de igyekszünk a felszínen maradni.
  • Kína elsőkézből (4): Mindennapi élet, gombócok és plázák, tánc az utcán
    2019.09.24. 19:35

    Kína elsőkézből (4): Mindennapi élet, gombócok és plázák, tánc az utcán

    / helyek 2 hsz. /
    Egyénileg utazni kihívás, de legalább be lehet kukkantani a függöny mögé.
  • Kína elsőkézből (5): Családok egyetlen robogón, vonatok 300 kilométer/óra felett
    2019.10.22. 08:10

    Kína elsőkézből (5): Családok egyetlen robogón, vonatok 300 kilométer/óra felett

    / helyek /
    Utazás földön, vízen, levegőben: káosz és végtelen szervezettség.
  • Kína elsőkézből (6): Templomok, parkok, műemlékek és egyéb klasszikus turistáskodások
    2019.11.05. 12:55

    Kína elsőkézből (6): Templomok, parkok, műemlékek és egyéb klasszikus turistáskodások

    / helyek /
    Ez már a sorozat hatodik darabja, és még egy szó sem esett a turista-látványosságokról. Nem véletlenül. De most eljött az ideje.
  • Kína elsőkézből (7): Sencsen, a kínai szilícium völgy, amelyről az egész világ beszél
    2019.12.02. 12:09

    Kína elsőkézből (7): Sencsen, a kínai szilícium völgy, amelyről az egész világ beszél

    / helyek 1 hsz. 6 kapcs. /
    Valójában egyetlen nagy csalódás ért minket az utazás során. Pont ott, ahova annyira vágytunk. És ahová oly sokan vágynak.
  • Kína elsőkézből (8): Teslák és tüntetők Hongkong felhőkarcolóinak árnyékában
    2019.12.16. 14:58

    Kína elsőkézből (8): Teslák és tüntetők Hongkong felhőkarcolóinak árnyékában

    / helyek gal. /
    A csodaváros egyelőre szabad és gazdag. Mi is mély levegőt vettünk.
  • A múltkor igyekeztem egy gyors összefoglalót adni

    2019.12.16. 14:58

    Kína elsőkézből (8): Teslák és tüntetők Hongkong felhőkarcolóinak árnyékában

    / helyek gal. /
    A csodaváros egyelőre szabad és gazdag. Mi is mély levegőt vettünk.
    a világ egyik legfurcsább városáról. Hongkong olyan – írtam
    2019.12.16. 14:58

    Kína elsőkézből (8): Teslák és tüntetők Hongkong felhőkarcolóinak árnyékában

    / helyek gal. /
    A csodaváros egyelőre szabad és gazdag. Mi is mély levegőt vettünk.
    – mintha összeturmixolnánk Londont, New Yorkot és Kínát.

    Nos, ez igaz, de nem ad magyarázatot arra, hogy miért jó turistának lenni itt. Márpedig olyannyira jó, hogy a CNN közelmúltban közzétett toplistája szerint Hongkong a világ leglátogatottabb városa: évente 26 milliónyi turista keresi fel.

    Mi gyanítjuk, ebben nagy szerepet játszik, hogy a szomszédos, most már anyaországnak számító Kínából tömegek ruccannak át néhány napra egy kis vásárlásra és levegőváltásra; de abban sem kételkedünk, hogy klasszikus turisták is érkeznek garmadával.

    Annál is inkább, mert Hongkong ideális turistacélpont.

    Egzotikus, de azért nyugati, rendben van a szállodák és az éttermek higiéniája, körülvesz a spiritualitás, de váratlan helyzetekbe ritkán futunk bele.

    fotó: Józing Antal

    Kis helyre van zsúfolva minden, ami azt jelenti, reggel kitalálhatjuk, hogy történelmi, kulturális, vallási vagy tengerparti napot tartunk, és ennek megfelelően tudunk sétautat vagy helyijáratot választani. Merthogy minden kézközelben van.

    Közben pedig nagyokat tudunk enni, inni, vásárolni. És pénzt költeni rogyásig, merthogy Hongkong nem egy olcsó hely.

    Az ott töltött 4-5 nap egy része a szabadságba és a városba mártózással telik, míg a maradék időt jól nevelt turistaként töltjük. Még útikönyvünk is van.

    Star Ferry

    A szállásunktól gyaloglásnyi távolságra, a Viktória-kikötő túlsó végén találjuk a világ egyik leghíresebb kompjáratát. A Star Ferry zöld-fehér retrójáratai 1888 óta jönnek-mennek Hongkong-sziget és Kowloon között.

    Átkelés a komppal
    fotó: Józing Antal

    Egyrészt sokkal romantikusabb közlekedési eszköz, mint a metró, másrészt elsőrangú városnéző eszköz. Mindez két kemény hongkongi dollárért, ami még 80 forint (!) sincs. Így aztán nem meglepő, hogy naponta jó párszor megfordulunk rajta.

    A város látképe

    Hongkong
    fotó: Józing Antal

    Ahogy a budapesti hidakat kötelező lefotózni a budai dombokról, úgy Hongkong belvárosának a felhőkarcolóit is kötelező megnézni Kowloonból. Egyszer nappal, egyszer éjszaka. Szédületes, már-már giccsbe hajló látványt nyújtanak az üzleti negyed felhőkarcolói, a háttérben a Viktória-csúcs és az előtérben elúszó hajók.

    A hírességek sétánya

    Az ázsiaiaknak bizonyára alaposan rádobban a szívük erre a kb. fél kilométeres tengerparti promenádra, amely a hongkongi filmipar hírességeinek állít emléket.

    Na vajon ez ki?
    fotó: Józing Antal

    Jelenleg 108-an vannak, és a legtöbbük neve nekünk nem mond semmit, de azért a Bruce Lee szobornál mi is megállunk, és persze beletesszük tenyerünket Jackie Chan tenyerébe.

    A Viktória-csúcs

    A szigeten emelkedő Viktória-csúcsra feljuthatunk taxival, fogaskerekűvel, mindenféle célbuszokkal; mi mégis a helyijáratot választjuk.

    Először – szokásunkhoz híven – töketlenkedünk, amíg megtaláljuk meg a belvárosban megállót, de aztán örülünk a választásnak, sokáig kanyargunk a szigeten, szemünket dörgölve a hegyoldalba zsúfolt város látványán, és még a sziget túlsó oldalra is bekukkantunk.

    Felfelé kaptatva a hegyre
    fotó: Józing Antal

    A statisztikák szerint évi hétmillió (!) látogató jön fel erre az 552 méteres dombra, ami sokkal magasabbnak tűnik, mivel közvetlenül a tengerből emelkedik ki a tengerből.

    A busz végállomása a látogatóközpontnál van, ahonnan gyalog kell menni néhány kilométert a csúcsig.

    Azt vártunk, hogy majd turisták ezrei között kapaszkodunk fel a híres hegytetőre, amely egyben a világ legdrágább ingatlanjaival is dicsekedhet. (A gazdagok a kilátásért és a belvárosnál sokkal kellemesebb klíma miatt építkeztek itt.)

    Fenn a csúcson
    fotó: Józing Antal

    De legnagyobb meglepetésre néhány hátizsákos turista kivételével szinte senki nem vállalja az utat, a tömegek leragadnak a futurisztikus kilátótoronynál és a hozzá kapcsolódó bevásárlóközpontnál.

    Az utolsó néhány száz métert így egy keskeny kis ösvényen tesszük meg, elvadult növényzet és szögesdrót kerítés szomszédságában, felettünk, mellettünk meghitten duruzsol valami katonai vagy isten tudja milyen rádióadó komplexum.

    De mi felugrunk az örömtől, amikor a felérünk magára a csúcsra, ami gyakorlatilag egy kis rét néhány négyzetméter lekoptatott fűvel.

    Fotózunk és próbáljuk elhinni, hogy tényleg itt vagyunk.

    Aztán próbálunk rácsatlakozni a csúcs alatt húzódó panoráma útra, ami végül sikerül, de előtte még jó darabig csetlünk-botlunk egy „Kormányzó ösvényé”-nek nevezett, kihalt és a szubtrópusi növények által alaposan benőtt gyalogúton. Legalább kipipáljuk a természetjárást is.

    A panoráma útnak a város feletti szakaszán már szép számmal vannak turisták, akik bőszen fényképezik az egyedülálló látványt, vagy egyszerűen csak állnak megbűvölten.

    A panoráma útról elég könnyű jó fotókat készíteni
    fotó: Józing Antal

    A látogatóközpontot hanyagoljuk, a több órás túrát viszont még megfejeljük a városba való legyaloglással. Habár a falhőkarcolók közelinek tűnnek a hegyről, jó darabig gyalogolunk a meredek utakon, amíg elérjük őket. A hipszternegyed szélén érkezünk vissza a civilizációba, ahol méregdrága fodrászok reklámozzák magukat még drágább étel- és borbárok társaságában.

    A kormányzó ösvénye
    fotó: Józing Antal

    Aztán mégis találunk egy helyet, ahol fáradt lábunkat megpihentetjük, miközben valami kínai kaját lapátolunk magunkba egyszerű emberek társaságában, akik az esti híradóra tapadva nézik, a lázadók miket is ügyködtek aznap, miközben mi a hegyet jártuk.

    Mozgó járda

    Valamiért úgy képzeltem, hogy a város ezen híres, közel egy kilométeres szerkezete a bevásárlóutcában szállítja a lusta embereket egyik bevásárlóközponttól a másikig.
    A mozgó járda
    fotó: Józing Antal

    Valójában fedett mozgólépcsők sorozata, amely beköti a meredek domboldalon levő környéket a belváros vérkeringésébe.

    Reggel lefelé lehet jönni vele, aztán délelőttől megfordul és egészen éjjelig a dombra jutást segíti, nagy hatásfokkal.

    Amellett, hogy a kényelmet szolgálja, alaposan felvirágoztatta a környezetet is: a mozgójárda mellett számos üzlet, menő étterem és kávézó nyílt.

    A Man Mo temlom a hegyoldalban

    Nem messze a szállodánktól, a hegyoldalban bújik meg ez a kedves, a 19 század közepén épült templom.

    fotó: Józing Antal

    Sok templomot látogattunk meg a kínai tartózkodásunk alatt, de talán ennek van a legjobb hangulata. Talán azért is, mert az irodalom és a harc isteneinek tiszteletére épült, és különösen népszerű volt a helyi diákság körében, akik idejártak, hogy némi isteni segítséget kérjenek vizsgáikhoz.

    Mindannyian tudjuk, hogy erre néha komoly szükség van.

    Az óriás Buddha-szobor

    „Mennyi idő, amíg odaérünk a szoborhoz?” – kérdezi a kompon riadt szemekkel egy amerikai turista, aki a repülőgép indulása előtt akarta gyorsan abszolválni Buddhát , és hozzászokott ahhoz, hogy minden gyorsan megkap.

    fotó: Józing Antal

    A Lantau-szigeten található Tien Tan Buddha-szobor azonban nem a kapkodásról szól. A komp vagy egy órán keresztül pöfög velünk odafelé tengeren, aztán egy helyijárattal még 40 percet kanyargunk a hegyek között. (Az amerikai ez utóbbit már nem vállalja be, a kikötőből azon melegében visszamegy a komppal.)

    A gigantikus, 34 méter magas, a maga műfajában a világ legnagyobb Buddha-szobra egy hegytetőn áll, vagy inkább ül, onnan vigyáz Hongkongra, a kínai népekre és békére.

    Az alkotás egy kolostoregyüttes része, amelyet egyéb szobrok, kapuk, sétautak és szabadon kóborló tehenek tesznek még hangulatosabbá.

    fotó: Józing Antal
    A szoborhoz felvezető meredek lépcső alján jegypénztár van, aminek a feliratait nem értjük rendesen persze, így teljesen szükségtelenül jegyet veszünk 45 dollárért (kb. 1700 forint). Ezért a pénzért szobor belsejében bemehetünk egy extra helyiségbe, aminek nem igazán értjük a funkcióját, az viszont jól jön a nagy melegben, hogy jegyünkért jutalomjégkrémet is kapunk.

    Visszafelé egy másik buszra szállunk, ami nem a kikötőbe, hanem egy metróvégállomásra visz el minket, de a hazafelé vezető út így is szép hosszúra sikerül.

    Tengerpart

    Mit ér a nyaralás tengerpart nélkül? Már közel két hete a bőröndünkben lapul a fürdőruhánk, alkalomra várva, amikor is Honkongban erre is sor kerül.

    Egy aranyos kis helyijárattal átbuszozunk a sziget túlsó oldalára, ahol először rossz helyen szállunk le, de gyorsan javítunk.

    fotó: Józing Antal

    A homokos strand ingyenes, az infrastruktúra teljesen rendben van. Szerencsére tömeg sincs igazán, hely bőven van, igaz, a homok néhány óra alatt annyira átforrósodik, hogy mezítláb lehetetlen közlekedni, verébként ugrálunk a víz és a fa alán terített törölközőnk között.

    A víz elég gyorsan mélyül, de a part mentén körülbelül 30 fokos lehet. Ülünk benne, mint a bivalyok, azt találhatjuk, mi lehet a messze távolban, túl a nagy vízen (Borneó, Indonézia, ilyesmi), közben annak a rendje és módja szerint leégünk.

    fotó: Józing Antal

    Hiába, nem igazán vagyunk hozzászokva a trópusi naphoz. Hazafelé a leszállásnál mindketten beverjük a fejünket a buszlépcsőnél. A produkciónk őszinte örömet vált ki az alacsony termetű helyi utasok körében.

    Kowloon és az éjszakai piac

    Az útikönyv több piacot is ajánl, mi egyikbe, a kowlooni éjszakai piacba kukkantunk bele, de annyira nem ájulunk el sem a hangulattól, sem a felhozataltól.

    Nagyjából az van, amire az ember számít egy kínai út előtt, kacat kacat hátán, de amelyből mi mégis oly keveset láttunk eddig.

    fotó: Józing Antal

    Kihasználva az alkalmat gyorsan veszünk illegálisan másolt Pickathut, hamis jade karkötőt és hasonló vásárfiákat. Valljuk be, ezekre olyan nagy szüksége nincs egy átlagos kínai háztartásnak. Sikerül alkudnunk valamennyit a sátrak között, de itt az eladók már jóval rámenősebbek, mint az „igazi” Kínában.

    Ha már ott járunk, csatangolunk egy nagyot Kowloon utcáin, de mivel aranyat, drágakövet és Rolexet éppen nem tervezünk venni, így elég hamar megunjuk az esti városnézést.

    North Pointból emeletes villamossal

    A North Point nevű városrész általában nincs bent az útikönyvekben, és olyan nagyon nem is lehet dicsekedni vele. Hacsak azzal nem, hogy bekerült a Guinness-be mint a világ legsűbben lakott területe.

    És – mondani is felesleges – az egymás hegyére hátára épített, közel sem elegáns felkőkarcolókban nem a felső tízezer lakik.

    Így aztán a szokásosnál talán kissé óvatosabban bukkantunk fel a metróból, hogy lássuk a város ezen arcát is. Aminek nyüzsgése, lüktetése, élettel teli multilkulturalizmusa legalább annyira vonzó, mint központ ázsiai eleganciája vagy hipszter környék cuki sznobizmusa.

    North Point
    fotó: Józing Antal

    Egy itteni étteremben látunk ügyes megoldást az evőeszközök kérdésére is. A pincér semmit nem hoz ki, ellenben minden asztalnak van egy jókora fiókja, abból mindenki azt a kanalat, villát, pálcikát stb. húzza ki, ami neki tetszik.

    Még bekukkantunk az esti Viktória parkba, ahol a kivilágított pályákon fiatalok sportolnak a felhőkarcolók között.

    Hongkong
    fotó: Józing Antal

    Hazafelé fogunk egy emeletes villamost, hogy jelképes összegért hosszában végigzötyköljük az emeletéről belvárost, miközben a nyitott ablakon át végetnemérően bámuljuk ezt a furcsa várost, és teljesen megértjük azt a bizonyos a 26 milliónyi turistát. Amibe most más mi is beletartozunk.

    Előzmények:

  • Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába?
    2019.08.24. 09:08

    Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába?

    / helyek gal. 3 hsz. /
    Kínába eljutni majdnem csak elhatározás kérdése. Illetve azért kicsit bonyolultabb.
  • Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések
    2019.08.29. 12:01

    Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések

    / helyek gal. 2 hsz. /
    Más tudni, és más szembesülni vele, hogy sokan vannak. A kultúrsokk első hulláma.
  • Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka
    2019.09.08. 06:03

    Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka

    / helyek /
    Majdnem elnyel bennünket a kultúrsokk és a 16 milliós város, de igyekszünk a felszínen maradni.
  • Kína elsőkézből (4): Mindennapi élet, gombócok és plázák, tánc az utcán
    2019.09.24. 19:35

    Kína elsőkézből (4): Mindennapi élet, gombócok és plázák, tánc az utcán

    / helyek 2 hsz. /
    Egyénileg utazni kihívás, de legalább be lehet kukkantani a függöny mögé.
  • Kína elsőkézből (5): Családok egyetlen robogón, vonatok 300 kilométer/óra felett
    2019.10.22. 08:10

    Kína elsőkézből (5): Családok egyetlen robogón, vonatok 300 kilométer/óra felett

    / helyek /
    Utazás földön, vízen, levegőben: káosz és végtelen szervezettség.
  • Kína elsőkézből (6): Templomok, parkok, műemlékek és egyéb klasszikus turistáskodások
    2019.11.05. 12:55

    Kína elsőkézből (6): Templomok, parkok, műemlékek és egyéb klasszikus turistáskodások

    / helyek /
    Ez már a sorozat hatodik darabja, és még egy szó sem esett a turista-látványosságokról. Nem véletlenül. De most eljött az ideje.
  • Kína elsőkézből (7): Sencsen, a kínai szilícium völgy, amelyről az egész világ beszél
    2019.12.02. 12:09

    Kína elsőkézből (7): Sencsen, a kínai szilícium völgy, amelyről az egész világ beszél

    / helyek 1 hsz. 6 kapcs. /
    Valójában egyetlen nagy csalódás ért minket az utazás során. Pont ott, ahova annyira vágytunk. És ahová oly sokan vágynak.
  • Kína elsőkézből (8): Teslák és tüntetők Hongkong felhőkarcolóinak árnyékában
    2019.12.16. 14:58

    Kína elsőkézből (8): Teslák és tüntetők Hongkong felhőkarcolóinak árnyékában

    / helyek gal. /
    A csodaváros egyelőre szabad és gazdag. Mi is mély levegőt vettünk.
  • Hozzászólások (0)

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

    Keresés