NYUGAT MÉDIA

Szombathely az Interneten

Helyek

Kína elsőkézből (5): Családok egyetlen robogón, vonatok 300 kilométer/óra felett

Utazás földön, vízen, levegőben: káosz és végtelen szervezettség.

Előzmény:

  • Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába?
    2019.08.24. 09:08

    Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába?

    / helyek gal. 3 hsz. /
    Kínába eljutni majdnem csak elhatározás kérdése. Illetve azért kicsit bonyolultabb.
  • Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések
    2019.08.29. 12:01

    Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések

    / helyek gal. 2 hsz. /
    Más tudni, és más szembesülni vele, hogy sokan vannak. A kultúrsokk első hulláma.
  • Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka
    2019.09.08. 06:03

    Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka

    / helyek /
    Majdnem elnyel bennünket a kultúrsokk és a 16 milliós város, de igyekszünk a felszínen maradni.
  • Kína elsőkézből (4): Mindennapi élet, gombócok és plázák, tánc az utcán
    2019.09.24. 19:35

    Kína elsőkézből (4): Mindennapi élet, gombócok és plázák, tánc az utcán

    / helyek 2 hsz. /
    Egyénileg utazni kihívás, de legalább be lehet kukkantani a függöny mögé.
  • Mindenekelőtt köszönöm az érdeklődést. Az utóbbi időben ismerősök és ismeretlenek állítottak meg az utcán, boltban, könyvtárban és városházán, az iránt érdeklődve, lesz-e folytatása a kínai sorozatnak .

    Mondtam, hogy lesz, persze, csak az utóbbi időben kissé elsodortak az események. De ígérem, összekapom magam, és nem lesz ekkora időbeli távolság a sorozat darabjai között.

    No, de félre az igéretekkel és magyarázkodásokkal, helyette elő ismét a jegyzetekkel, fotókkal és emlékekkel - és csapjunk ismét a lovak, vagy inkább a sárkányok közé.

    Csakorlatilag Kína minden apróságáról külön fejezetet lehetne írni, de vannak ám csomópontok, amelyek fontosabbak, látványosabbak, mint az átlag.

    Ilyen például ennek a nagy országnak közlekedése, amelyet egyrészt tényleg testközelből átálétünk, másrészt vannak tanulságai hazai szempontból is.

    Gyalogosan az utcán

    Első látásra ijesztően kaotikus a közlekedés a kínai városok utcáin. Autók, motorok, buszok és a jó isten tudja miféle fura járgányok jönnek masszában, bukkannak fel váratlan helyről, állnak meg, hogy átengedjenek minket, vagy éppen fordítva, látják, hogy leléptünk, de eszük ágában sincs lassítani.

    Néhány napig finoman szólva sem éreztünk magunkat biztonságban.

    Egy szállásunkhoz közeli kereszteződés. Csepp ízelítő a forgalom dinamikájából.

    De aztán belejöttünk az utcán való átkelésbe, aminek két technikáját dolgoztuk ki: a biztonságosabb az, ha az út szélén megvárunk még néhány hasonló sorstársat, akik szintén át akarnak kelni. És mihelyst összejön a kritikus tömeg, elindulunk egyszerre. A kocsisor illedelmesen megáll.

    A tömegnek van respektje Kínában, a közlekedési lámpának nincs.

    A másik verzió egy kicsit kockázatosabb, de működik: egy idő után rá lehet érezni, melyik autó (busz, motor, bicikli, egyéb nyavaja) mit csinál. Csak határozottan el kell indulni, és valahogy átérni a túlsó oldalra. Két hét után meglepően hatékonyak voltunk ebben a műfajban is.

    Óriás gyalogos körforgalom a főút felett
    fotó: Józing Antal

    Kantonban a várost átszelő egyik soksávos főútvonal felett hatalmas gyalogos körforgalom-felüljárókra csodálkoztunk rá. Tele voltak virággal és még valamennyi panorámát is jelentettek.

    Kétkerekűek garmadája

    A kínai városok utcaképéhez elválaszthatatlanul hozzátartoznak a motorok, robogók, kerékpárok és egyéb bizonytalan, meghatározhatlan két-, három- és négykerekű járgányok.

    Ezek mintha teljesen függetlenítenék magukat a KRESZ-től és egyéb felesleges kötöttségektől.

    Az, hogy milyen meghajtásuk van, hányan és hogyan ülnek rajtuk, teljesen random, abban egységesek csupán, hogy senki nem visel bukósisakot.

    Kis eső nem zavar be
    fotó: Józing Antal

    Azt elég hamar megszokja a szem, hogy keresztbe-kasul, olykor szemben a forgalommal jönnek, hogy komplett családok ülnek egy motoron.

    Azt már nehezebben, amikor mondjuk három lány ül a motoron, cikáznak az autók között vadul, lobog a hajuk a szélben, a hátsó csaj nem kapaszkodik, mert éppen teszi fel a rúzst a randi előtt.

    A kétkerekűek garmadája egyrészt pénzkérdés: sokan vannak, akiknek ennyire futja; egy élet munkája van egy felpimpelt robogóban. De aztán arra is rájöttünk: ezekkel az alkalmatosságokkal gyorsan és hatékonyan lehet közlekedeni a nagyvárosokban.

    Kanton nagyobb utcáinak a szélén külön sáv van felfestve nekik az út szélén, Pekingben kerítéssel le is van választva, így nemcsak gyorsan, de biztonságban is lehet menni a két (három, négy stb.) -kerekűkkel, amit között már talán többségben vannak az elektromos meghajtásúak.

    A középső motoros a taxi két utassal
    fotó: Józing Antal

    Kantonban nagy divat a motoros taxi is, két utast visznek egyszerre nyomott áron. Kétszer is gondolkodtunk, hogy igénybe vegyük: egyszer, amikor siettünk az állomásra, a buszunk meg beszorult a dugóba; egyszer meg amikor este késő volt és nagyon mentünk volna haza. De mivel nagy hátizsákjaink voltak, nem tudtuk elképzelni, hogy ülünk fel a fickó mögé mindketten. Így utólag belegondolva, biztos, megoldották volna.

    Helyijáraton lehet megismerni a várost

    Az útikönyvekben azt olvastuk, ne nagyon erőltessük a helyijáratos buszokat, mert ott minden kínaiul van feliratozva és bemondva, így pillanatok alatt elkeveredünk a városban, miközben dolgoznak a zsebtolvajok.

    A valóság ezzel szemben az, hogy a busz kiváló közlekedési eszköz.

    Ennél azért általában többen voltak a buszokon
    fotó: Józing Antal

    Én mindig is szeretem a helyijáratokat, azokon lehet csak igazán hatékonyan elvegyülni a helyiek között, közben az ember nézi az utcákat, a várost, fürdik a valóságban.

    A kantoni helyijáratok bizony lazán beelőzik a magyar társaikat. Modernek, légkondícionáltak, megbízhatóan jönnek-mennek, vagy csurig vannak, vagy nem, mindenesetre zsebtolvajoknak nem láttuk nyomát sem.

    Menetrend a buszmegállóban
    fotó: Józing Antal

    Egységesen két jüan (kb. 85 forint) a jegy, ezzel annyi megállót mehetünk, amennyit akarunk, amit ki is használtunk. Egyszer vagy másfél órát teketegtünk egyetlen járattal a városban, igaz nem teljesen tervezetten. A sofőr a végállomáson oda is jött, látta a két töketlen európait, akik zavartan pislogva gubbasztanak a hátsó ülésen, leszállnak a többiekkel, majd visszaszállnak. Próbált segíteni, de nem találtunk közös nyelvet, így még nézegettük kicsit az esti várost az ablakból.

    Pekingben és Kantonban is vannak olyan körjáratok, amik a turistáknak szólnak, de normál díjszabásúak. Mikor egyszer szakadt az eső (Kantonban mindig szakad), megpróbáltuk megkeresni őket. Vagy egy órán keresztül bolyongtunk a megadott helyen, de még hasonlót sem találtunk. Pekingben rábukkantunk egyre, kis is használtuk, de ezt hagyjuk meg a pekingi epizódnak.

    Hazafelé az esti járattal
    fotó: Józing Antal

    Amúgy különleges hangulata volt, amikor este 11 felé csorogtunk a szállásunk felé a külvárosba, körülöttünk a napi munkában megfáradt arcokkal.

    A nagyvárosi közlekedés királya: a metró

    Azt már valahol az elején említettem

    2019.09.08. 06:03

    Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka

    / helyek /
    Majdnem elnyel bennünket a kultúrsokk és a 16 milliós város, de igyekszünk a felszínen maradni.
    , hogy miféle szédítő iramban épül a metróhálózat Kantonban.

    A 16 (25?) milliós nagyvárosnak jelenleg 14 metróvonala van, de érezhetően szorít a kabát, így a hírek szerint újabb 9 vonal van építés vagy előkészítés alatt.

    Mivel a rendszer az utóbbi években épült ki, minden csillog-villog, működik remekül, jól szervezetten.

    Átszállás a metrón
    fotó: Józing Antal

    Az utazás élményét azonban erősen bezavarja a tömeg, amelynek közepén meglehetősen kényelmetlenül éreztük magunkat az állomásokon és a szerelvényeken. Különösen a 2-es vonal túlterhelt, ezt igyekeztük elkerülni.

    Talán látszik az üvegfal ezen mobilfotón
    fotó: Józing Antal

    Az állomások mindegyikét üvegfal választja el az peront és a síneket, mikor megáll a vonat, akkor nyílnak ki az üvegfalban az ajtók.

    Halkan jegyzem meg, hogy Kantonban jelenleg 257 metróállomás van. Ez majdnem pontosan annyi, mint Londonban, de a kantoni rendszer sokkal több utast (8 milliót) szolgál ki naponta, mint a londoni (5 milliót).

    Mondani is felesleges, a metróhasználat sem olyan, mint nálunk. Minden állomáson át kell esni - egy meglehetősen slendrián - biztonsági ellenőrzésen. A táskák átmennek egy átvilágító szkenneren, az utasok meg egy biztonsági kapun. Az előbbi hatékonyságát mutatja, hogy a hátizsákomban lévő konyhakésemet nem szúrták ki egy hét alatt, az utóbbiét meg az, hogy a kapu gyakorlatilag mindenkinél sípol, de az egyenruhás kínai lányok csak mosolyognak, és eszükbe sem jut megállítani senkit. Hogy is lehetne napi 8 millió embert átvizsgálni?

    Általában elláttunk a fejek felett a metrón
    fotó: Józing Antal

    Eleinte furcsa volt az is, hogy a kínaiak nem várják meg, amíg leszállnak a szerelvényen lévők: ahogy nyílik az ajtó, mindenki nyomul be az ajtón, aki meg fent van, kétségbeesve próbál lekeveredni.

    A látszólagos káoszban azonban van logika: a peronon látható felfestés szerint a beszállás az ajtók két szélénél történik, a kiszállás középen. Elvileg.

    A forgalmasabb metróállomások lejáratánál komplett plázák vannak a föld alatt, nem egy meghökkentően hatalmas labirintus, ahol jókat lehet ténferegni a luxusboltok között.

    Pláza egy metrókijáratnál
    fotó: Józing Antal

    Némileg szokatlan volt az is, hogy metróval mentünk át az a szomszédos Fosham városba. A vonal 30 kilométernél hosszabb, de ez annyira nem kirívó: van egy 60 kilométer hosszú vonaluk is. (Vesd össze: Budapest 4-es metró építése.)

    Az utazáshoz a már említett malacos kártyát használtuk, a díjazás meg igazán fair: 2 jüannál kezdődik a néhány megálló, aztán minél hosszabban utazik valaki, annál többet fizet. Emlékeim szerint egy útra soha nem fizettünk többet, mint 9-10 jüan.

    Soha nem volt nagyobb kaland vonatjegyet venni

    A legnagyobb kihívást a vasút jelentette.

    Idehaza szépen elképzeltük, hogy majd vidékre kirándulunk egy nap, meg majd ráérünk megvenni a Honkongba szóló jegyet.

    A vendéglátónk azonban szólt, hogy szerinte időben álljunk neki a jegyeknek, mert nem biztos, hogy ez annyira egyszerű lesz.

    Így aztán egyik esős nap elmentünk a központi pályaudvarra, hogy amíg eláll az eső, lerendezünk mindent. Vidékről már lemondtunk ekkor.

    De amikor megláttuk a pályaudvart, földbe gyökerezett a lábunk, pedig már 4-5 napja tekeregtünk a városban.

    Volt egy kis fedett szeglete az állomás előtti térnek
    fotó: Józing Antal

    Egy bekerített, hatalmas tér, ahova a szokásos biztonsági ellenőrzés után tudtunk bemenni, ahol ezrek hömpölyögtek, és aminek a két végében rendőrségi tornyokon villogtak a fények, miközben a hangosbemondó kínaiul szigorú utasításokat adott. A téren megannyi vidéki kínai ült és feküdt. Orwelli hangulat.

    Némi sokk után lejutottunk az automata beengedő kapukig, amiket a kínaiak az elektromos személyi igazolványukkal nyitottak meg. De hát nekünk ilyen nem volt.

    Kicsit tekeregtünk, próbáltunk valakit keresni, aki beszél angolul, de reménytelen volt

    "Majd otthon megvesszük online a jegyeket" - nyugtattuk magunkat.

    De ez utóbbi terv is kudarcnak bizonyult, mert a mobilunk valamiért mindig lefagyott, amikor a kosárba tettük volna az óhajtott jegyeket.

    "Mi lenne, ha egy hongkongi cégen keresztül vásárolnánk?" - jött nagy ötlet. És tényleg. hip-hop, simán ment minden, még a sencseni vonatra is vettünk oda-vissza.

    A hongkongi cég pedig azt írta, bármely kínai vasútállomáson felvehetjük a jegyeket.

    Így aztán másnap nagy mellénnyel megint ott voltunk a pályaudvar előtti zárt téren, mentünk a jegykiadó automatákhoz, amiket már kiszúrtunk az előző nap.

    A kisebb baj az volt, hogy csak kínai menü volt rajtuk, a nagyobb, hogy egy idő után ezek is elkezdték keresni a kínai személyi igazolványunk QR-kódját. Ilyen továbbra sem sok volt nálunk. Élő emberrel most sem tudtunk beszélni, illetve akivel igen, az nem akart foglalkozni az ügyünkkel.

    "Mi a túrónak jöttek ezek ide, ha meg itt vannak, miért akarnak elmenni"

    - gondolhatták.

    Szóval másodszorra is visszapattantunk.

    "Sencsent eszi a fene, de hogyan fogunk néhány nap múlva Honkongba utazni?"

    - kezdtünk némileg pánikolni.

    Ekkor jött az ötlet. Menjünk át a déli pályaudvarra, ahonnan a hongkongi vonat indul! Talán ott beszélnek nyelveket.

    Felugrottunk hát a szeretett kettes metrónkra, vagy egy órás út után leszálltunk a délinél.

    Míg a központi pályaudvar a múltba (mondjuk 1984-be), addig a délig a jövőbe repített minket.

    A déli pályaudvar
    fotó: Józing Antal

    A tömeg hasonló, viszont a létesítmény olyan, mint egy repülőtér. És akkora a mérete is.

    Először örülünk, amikor meglátjuk a nyilat, hogy “nemzetközi menetjegyek felvétele arra”, de aztán itt is akadályként tornyosul a nyelv. Felirat többé semmi, pénztárból ellenben vagy száz, mindegyik előtt több száz ember. Hova álljunk be?

    Aztán egyik legszürreálisabb élményem következik: egy információs pultnál egy iPhone fordítópramjával beszélek egy hölggyel. Rámondom angolul a mondókámat, ő visszahallgatja kínaiul. Majd fordítva. Míg végül azt mondja gépnyelven az iPhone: "16-os ablak" .

    Kizárt dolog, hogy ez így működjön, gondolom, de nagy választásunk nincs, beállunk a 16-os ablakhoz.

    Melyik sorba álljunk be?
    fotó: Józing Antal

    És a remény felcsillan: a sorban még más fehérek is állnak, bizonytalan arccal, akik láthatóan szintén örülnek, hogy minket látnak.

    Nem hiszünk a szemünknek, amikor a hölgy a hongongiak által küldött kódokat beüti a számítógépébe, ami elkezd nyomtatni.

    Örömünk addig tart, amíg meg nem számoljuk a kapott jegyeket, és kiderül, hogy hat (2 X 3; Sencsen oda-vissza + Hongkong oda helyett csak négyet kaptunk.

    De hiába reklamálunk, a nő már nem velünk beszél, hanem az utánunk következővel, aki eltol bennünket az ablaktól.

    Ennek a fele sem tréfa, nem adhatjuk fel a célegyenesben!

    Így eltoljuk ablaknál álló kínait (mi vagyunk az erősebbek), és mondjuk a nőnek, hogy nézze meg már, hogy mi a túró van, közben mutogatunk mindent amink van: e-mailt, visszaigazolást, számlát.

    Nagy a tét.

    Kelletlenül megint nekiáll a hölgy gépelni: és csodák csodája: a nyomtatóban felbukkan a maradék két jegyünk. Talán első körben félreütötte a számokat, vagy ki tudja. Szokásos kínai slendriánság.

    Mi viszont a jegyvásárlást, és azt, hogy nem ragadtunk örökre a Mátrixban, egy nagy vacsorával ünnepeljük.

    300 kilométer felett a vonaton

    Tanulva az előzményekből, két nap múlva az indulás előtt már vagy egy órával korábban kint vagyunk a déli pályaudvaron.

    Ahol persze ismét feladat elé állít, hogy hogyan tudunk bejutni a vágányokhoz. Merthogy az automata kapuk itt is vannak, amelyek QR-kódot kérnek. De nekünk csak jegyünk van.

    A gyorsvasutak peronjai
    fotó: Józing Antal

    Egy darabig ide-oda futunk, mint a mérgezett egér, míg végül gyanús lesz egy kapu, amire az van kiírva angolul, hogy “mesterséges ellenőrzés”.

    És bingó! Később kiderül, minden állomáson van egy-két olyan pult, ahol személyesen engedik be az embereket. Például a külföldieket, akiknek nincs személyi igazolványa. (Ne kérdezze senki, ezt miért hívják mesterségesnek!)

    Innentől kezdve sima ügy, mutatjuk az útlevelet és a jegyet, ők pecsételnek,ki tudja, miért, aztán már csak egy újabb biztonsági ellenőrzés és ott vagyunk a csarnokban, ami szintén olyan mint egy repülőtér.

    300 km/óra felett megy ilyen járgány
    fotó: Józing Antal

    A megadott kapunál kell sorakozni, és amikor nyílik, kb. 10 perccel a vonat érkezése előtt, a jegyet egy automatába kell dugni, majd néhány izgalommal teli másodperc után a kapu kinyílik (mi van, ha nem adja ki, és megint magyarázkodni kell?) és mehetünk le a lépcsőkön a vágányokhoz, ahol fel van festve, melyik kocsi hol áll meg.

    Mi persze nem értjük a feliratokat, de ügyesen álcázzuk.

    A szupervonat másodpercre pontosan áll be, másodpercre pontosan indul el.

    Várom, hogy mikor passzíroz bele a sebesség az ülésbe, de semmi ilyen nem történik. Úgy tűnik, hogy a vonat nem megy gyorsabban, mint egy magyar intercity. De aztán a kijelzőn megjelenik, hogy 300 km/óra. Azannya!

    Kényelmesebbek, mint egy repülő
    fotó: Józing Antal

    Amúgy a olyan, mintha egy repülőgép business class-án lennénk, és ehhez idomul a személyzet is.

    Mindenesetre 30 perc múlva már Sencsenben vagyunk, ami 150 kilométer Kantontól. Valahogy nagyobb kalandra számítottam, de a jegyvásárlás izgalmai azért kárpótoltak.

    Mondom, hogy 300 km/óra felett megy ilyen járgány
    fotó: Józing Antal

    Jegyezzük itt meg, hogy jelenleg a világ gyorsvasútjainak kétharmada (!) Kínában van. Az ország eddig 29 ezer (!) kilométernyi gyorsvasút-hálózatot épített ki és most is javában tart a fejlesztés.

    Ezek 300 km/óra környéki pályák, de már tesztelik a 600 kilométer/órás maglev szerelvényeket is.

    Autók

    Mindössze egyetlen autóban, abban az első napos taxiban ültünk, így nagy rálátásunk erre a közlekedési eszközre nem volt, hacsak nem számítjuk ide a közlekedési dugók látványát, amelyek rendszeresek Kantonban.

    Az viszont idetartozik, hogy meghökkentő számban vannak saját gyártmányú autók az utakon.

    Soha nem látott furcsa autók egész hadserege
    fotó: Józing Antal

    Chery, Geele, Trumpchi, és még több tucat soha nem hallott márka, amelyeken a kezdetben jókat derültünk, de aztán azt állapítottuk meg, hogy cseppet sem néznek ki rosszabbul, mint a nyugati társaik.

    Csak idő kérdése, meddig lehet Kínában tartani ezt a járműhadsereget.

    Repülés

    Erre tényleg nem érdemes sok szót pazarolni, úgyis olyan hosszú lett ez a fejezet. A repülős termoszokról és a kantoni reptérről már írtam

    2019.08.29. 12:01

    Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések

    / helyek gal. 2 hsz. /
    Más tudni, és más szembesülni vele, hogy sokan vannak. A kultúrsokk első hulláma.
    , a China Southern, amivel mentünk, pedig olyan, mint a világ összes nagy légitársasága: profi.

    Ami a méreteket jellemzi: a kantoni székhelyű cégnek már most 620 repülőgépe van, és berendelt még 180-at.

    fotó: Józing Antal

    Ez persze nem izgatott minket annyira, mi megelégedtünk a menetrendszerűen felszolgált kínai kajával és az italokkal, amit kaptunk a fedélzeten.

    Fogalmazhatunk úgy is: a levegő izgalmai elhanyagolhatók voltak a földi izgalmakhoz képest.

    Előzmény:

  • Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába?
    2019.08.24. 09:08

    Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába?

    / helyek gal. 3 hsz. /
    Kínába eljutni majdnem csak elhatározás kérdése. Illetve azért kicsit bonyolultabb.
  • Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések
    2019.08.29. 12:01

    Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések

    / helyek gal. 2 hsz. /
    Más tudni, és más szembesülni vele, hogy sokan vannak. A kultúrsokk első hulláma.
  • Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka
    2019.09.08. 06:03

    Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka

    / helyek /
    Majdnem elnyel bennünket a kultúrsokk és a 16 milliós város, de igyekszünk a felszínen maradni.
  • Kína elsőkézből (4): Mindennapi élet, gombócok és plázák, tánc az utcán
    2019.09.24. 19:35

    Kína elsőkézből (4): Mindennapi élet, gombócok és plázák, tánc az utcán

    / helyek 2 hsz. /
    Egyénileg utazni kihívás, de legalább be lehet kukkantani a függöny mögé.
  • Hozzászólások (0)

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

    Keresés

    Hozzászólások

    miki1950 : N* *g*n! *z *bj*kt*v *ld*l *kk*r l*h*tn* d*nt* m*t*v*c**, h* *z ...
    Az embereket nem a korrupció, hanem a saját anyagi helyzetük érdekli
    Torkosborz: *gy f*gg*tl*n *ld*l*n *ll*n* m*gj*l*nn** pl *z *ll*nz*k m*gb*k*t...
    Orbán Viktor felhívta Donald Trumpot, és ez hír a közmédiában
    szasa: K*t f*gy*t*k*s b*sz*lg*t, *zt m*ndj* * Z*rb*n * Tr*mpn*k... ...
    Orbán Viktor felhívta Donald Trumpot, és ez hír a közmédiában
    Paulus_Maior: "K*t b*l*nd h* *gym*sr* l*l, s*rg*r* f*st*k sz*mk*v*tt*t*s*k...
    Orbán Viktor felhívta Donald Trumpot, és ez hír a közmédiában
    Ddd911: ... ...
    Újabb elismerést kapott Karikó Katalin