NYUGAT MÉDIA

Szombathely az Interneten

Vélemény

Halál nélküli halottak napja – Beszéljünk inkább valami másról, jó?

Nincs már Menny és Pokol, Örök Vadászmező vagy Nirvána. Próbáljuk átvágni magunkat és a kaszást, de nem fog menni.

Az élvezetekre, mesterséges zajokra és fényekre épülő fogyasztói társadalmunktól mi sem áll távolabb, mint a halál gondolata. Így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy a halottak napja mindenről szól, csak arról nem, hogy egyszer majd lekapcsolják a fejünkben a lámpát és beteszik az ajtót. Aztán jól ott maradunk a bazi nagy csendben, tévé és mobil nélkül.

A közelmúltban egy húszéves, nem is túl ostoba fiatalemberrel csapongó beszélgetést folytattam, amely során valahogy előbukott belőle a vallomás, hogy ő bizony el sem tudná képzelni az életét okostelefon és egyéb elektronikus biszbaszok nélkül; egyszerűen nem tudna magával mit kezdeni, egy nap után megölné az unalom, vagy valami hasonló rettenet történne.

Namármost, ha feltételezzük, hogy a halál után a fent említett kütyük nem állnak majd rendelkezésre, joggal vonhatjuk le a következtetést, hogy a srác nehezen barátkozik meg majd az elmúlás gondolatával, egy olyan világ beköszöntével, ahol nem lehet macskákat megosztani a Facebookon és nincs nagy jelentősége az Instagramra feltöltött szelfiknek.

Jó, persze, egy húszéves srác ne a halálon agyaljon, inkább zenekart alapítson, lányokat kergessen és gyereket csináljon, bár mostanság ez az utóbbi tevékenység is kiment a divatból.

A szombathelyi Szent Márton temető
fotó: Garai Antal Atom

A halállal kapcsolatos struccpolitika nemcsak a húszévesekre jellemző, hanem afféle társadalmi tünet – hogy ezzel a frappáns fordulattal előbukjon belőlem a rejtett szociológus.

Ha szertenézünk, miket is képzeltek a halálról korábban az emberek, bizony olyan változatos elgondolásokban gyönyörködhetünk, mint a Styx folyó, a Nagy Vadászmező, a Menny és Pokol, a nirvána állapota vagy a reinkarnáció, hogy csak néhány ismertebbet ragadjunk ki a sok ezer ötletből. Még a marxisták is agyaltak a dolgon, azzal biztatva minket, hogy a léleknek befellegzik ugyan, de az anyag körforog szépen, és abból még akármi is lehet.

Kínos a dolog, de úgy tűnik, a korunk az első időszak a tudat magára ébredése óta, hogy az emberiség, legalábbis a gazdagabb nyugati végeken, nem foglalkozik a halállal. Nem fél tőle, nem vágyódik utána, nem mondja, hogy így lesz, úgy lesz, vagy lesz-e egyáltalán valahogy. Nem mond semmit. Egyszerűen átnéz rajta. Halál az nincs.

Az emberek meghalnak persze, de csak úgy ejtve-felejtve, zárójelben, a két tévéműsor közötti szünetben. Szomorú dolog, oké, de hát ez az élet rendje, bólintunk rá közhelyesen, megszokásból, véletlenül sem tűnődve el rajta komolyabban, mintha csak egy remek tevékenység melléktermékéről lenne szó, mondjuk, mint amikor megizzadunk egy jó kis strandröplabda meccs alatt.

A szombathelyi Szent Márton temető
fotó: Garai Antal Atom

Otthon, iskolában, munkahelyen nem beszélünk róla, a médiában is csak a szenzáció és a nézettség-javítás végett, a tonnaszámra adagolt halál súlytalan a filmeken. Pár évtizede még otthon, szeretteik körében haltak meg az emberek, ma, ha valaki haldoklik környezetünkben, leginkább kórházban rejtjük el.

A ma embere a jelenben él, ez számít, ami ezen kívül van, érdektelen. Az adott pillanatban akarjuk jól érezni magunkat, enni, inni, minél többet birtokolni, szórakozni, önmegvalósítani, nem gondolkodni, s ebbe a körbe nehezen – vagy leginkább sehogy sem – fér bele az ostoba halál ideája. E téren az Egyesült Államokban jutottak a legmesszebbre: ott külön iparág épült arra, hogy a halottakat úgy toldozzák-foltozzák össze, fessék ki és öltöztessék fel a temetés előtti napokra, mintha élne.

Jelenleg a halottak napja sem azért fontos, hogy megadjuk a halottainknak és a halálnak, ami jár, hanem mert munkaszüneti nap. Sőt idén hosszú hétvége. Kirobogunk a temetőbe a koszorúkkal és virágokkal – amelyeket éppolyan érzelemmentesen és racionálisan vettünk meg, mint egy mosóport vagy az új mobitöltőt –, zavartan gyújtunk pár szár gyertyát, rosszabb esetben belefutunk valami képmutató koszorúzásba vagy egy kosztolányis temetői műsorba, aztán sietünk haza, hogy elérjük az esti filmet.

Ha ügyesek vagyunk, és már korábban „elintéztük” a temetőt, akár egy wellness-hétvége is befigyelhet.

A szombathelyi Szent Márton temető
fotó: Garai Antal Atom

Érdemes megnézni a média halottak napi anyagait. Olvashatunk, hallhatunk, láthatunk a temetők állapotáról, a koszorúk áráról, a temetési szokások változásáról, borongást a begyűrűző angolszász halloween-külsőségek miatt, no meg tudományos értekezések tonnáit a halottak napja történetéről.

Csak a lényeget, azt a bizonyos pillanatot, ami nélkül semmi értelme nem lenne az életnek, fiatalságnak és szerelemnek, gyerekeknek, örömnek, fájdalomnak, naplementének, villányi vörösnek, sőt még a macskás videóknak sem, szóval a lényeget, no azt kerülgeti mindenki.

Mintha az öreg kaszást ilyen egyszerű trükkökkel át lehetne dobni a palánkon.

Hozzászólások (8)

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Keresés

Hozzászólások

Szup: * p*lg*rm*st*r *s k*l*t*g*th*tn* *t*n*n*zn* * sz*nv*n*ln*k, m*g ...
Nincs rossz zene, csak kevés pia? A pénteki Szentivánéj zenei felhozatala próbára tette a füleinket
jeremias: M*jd j*v*r* * K*t*r* VB. *tt *zt*n l*h*t t*rd*p*ln* m*g sz*v*rv*...
A müncheni nem, de a frankfurti stadion szivárványszínű lesz a német-magyar meccs alatt
kisbodoccs: Sz*v*rv*ny*s? H*h*h*h*h*h* N*gy*n t*k*s*k *z*k * n*m*t*k! K*cs...
A müncheni nem, de a frankfurti stadion szivárványszínű lesz a német-magyar meccs alatt
Rőzsike : M*st *z k*m*ly? *z m*r t*bb m*nt v*cc. V*z* *z*k n*m ny*gsz*n*k....
Új, multifunkcionális sportcsarnok épülhet Körmenden
anatra: *z *gy f*k* n*ws l*v*g. ...
Szijjártó Péter: Globális fake news-kampány zajlik Magyarország ellen