NYUGAT MÉDIA

Szombathely az Interneten

Kultúra

Frei feketéjét nyögi a bankszektor

Frei Tamás, akit egyszerűen nevezhetünk akár intézménynek is, nagy vihart kavart új könyvével a Bankárral. Véleménye szerint akár heteken belül nyilvános támadásokat is kénytelen lesz állni, holott nem tényfeltáró csak életszerű regényt írt. Mindeközben még mindig szenvedéllyel beszél a kávéról.

Sportos elegancia és magabiztosság sugárzik Frei Tamásról, amikor új könyve, a Bankár kapcsán Szombathelyen találkozunk. Érezhető rajta a távolságtartás, ám ezt nem holmi fellengzős stílussal teszi, egész egyszerűen államelnökökkel, olaj sejkekkel és maharadzsákkal készített beszélgetései alatt ragadhatott rá ez a felső osztályra jellemző magatartás. Mindezzel együtt barátságos és egyből felajánlja, hogy tegeződjünk. Örömmel élek a lehetőséggel.

Sokáig gondolkodtam rajta, hogy hogyan kezdjem el a beszélgetést, és használjam ki azt a röpke kis időt, amit kaptunk. És hát, Hermann Ottóról mondták, hogy ő volt az utolsó magyar polihisztor, ám én azt gondolom, hogy mégsem ő volt az utolsó.

A dolog hízelgő, ám én nem hiszem, hogy ez így lenne. Engem sokban segít az internetes tudásanyag. Ilyen szempontból már könnyű dolgom van.

Igen?

Hát persze. Magam sem tudok sokszor eldönteni, hogy tényleg el kell menni azokra a helyszínekre, ahol a könyvem, például a Bankár cselekményei zajlanak, vagy csak ámítom magam, hogy kell ez a munkafolyamatok szempontjából legkellemesebb, elfoglaltság. De azért igenis hiszek benne, hogy nem elég a Google-ból kinézni néhány utcanevet, hanem ott kell lenni, meg kell élni. Szerintem ezt az olvasóim is érzik. Az azonban egy fantasztikus dolog, hogy bárminek utána lehet nézni a neten. Azonban ez kétélű fegyver, mivel nem csak én, de az olvasóim is utána tudnak nézni mindennek, így alaposnak kell lennem, máskülönben a hibák azonnal kiütköznek.

Én egyébként arra gondoltam, hogy olyan dolgokat találsz ki, vagy hozol be az országba, amik korábban nem voltak. A Dosszié, aminek stílusában most már napi gyártású magazinok születnek, a kávéházi kultúra illetve szolgáltatás, amit szintén senki nem csinált még, vagy például a könyveid stílusa, amihez hasonló szintén nem volt még a hazai piacon.

Nézd, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kiskorom óta szerettem volna világot járni, és ez megadatott. Most 45 éves vagyok, de 19 éves voltam amikor először külföldre mentem, és azóta járom a világot. Most is külföldön élek, egészen pontosan egy háromszögben, Budapest – Miami és Nizza között ingázom. Ilyenkor esik le bennem a tantusz. Beszélek nyelveket, kezembe fogok könyveket, nagyon sok inger ér. Így fedeztem fel például a könyvem stílusát is: Miért nincs nálunk konspirációs-akcióthriller? Mert, hogy az általam megírt könyvek műfaját így nevezik. Tehát a dolog arról szól, hogy úgy van ez a regény is megírva, és az előző is, mintha az olvasó olvasás közben egy mozifilmet látna maga előtt. Látja a szereplők arcát, a környezetet, szinte még szagokat is érez.

Nagyon sokat lát és tapasztal - ez Frei egyik titka
fotó: Bonyhádi Zoltán

Vagy, hogy mást mondjak, hogyha járod a kávéültetvényeket és mániáddá lesznek, látogatod a világ érdekesebbnél érdekesebb kávéházait, akkor rádöbbensz, hogy ja, nálunk miért nem ültetvények szerint tud valaki kávét rendelni egy kávéházban? Mert előfordul bizony, hogy kérünk Magyarországon egy csészekávét és az eladó azt sem tudja megmondani, hogy melyik kontinensről származik az a bizonyos kávészem, amiből főzik a feketét. Ugyanakkor, hogyha borban ezt elkövetjük, akkor igen csak ferde szemmel néznek ránk. Mert azért azt mindenki tudja, hogy mondjuk a villányi bor milyen ízeket hordoz, szemben egy egrivel. Szóval ha van az embernek perspektívája, akkor könnyedén talál érdekes dolgokat. Nyitott szemmel kell járni.

Mennyire szeretsz nosztalgiázni? Már csak azért kérdezem, mert galád módon idekészítettem magam mellé egy 1997-es könyvet, a Dosszié titkai című kötetet. Ismerős az arc?

Ohh hát igen – jön egy kisfiús mosoly. Egyébként nem szeretek nosztalgiázni, olyannyira, hogy nekem nincsenek meg a saját műsoraim. A barátaim ezen csodálkoznak is. Az egyik kolléganőm vette a fáradtságot és megkaptam tőle DVD-n, a Dosszié 4-5 évét. A műsor 13 évig futott. Egyetlenegy műsorom nincs meg, amit az RTL Klubnak gyártottam, jó néhány hiányzik amit a TV2-nek forgattam, és azok sincsenek meg nekem amiket az MTV-nek csináltam. De persze erre a könyvre emlékszem, és borzasztó ránézni a címlapra, hogy milyen fiatal gyerek voltam anno. Van egy példányom nekem is otthon, nem azt mondom, hogy nincs, de azt gondolom, hogyha az ember hátrafelé tekinget, az már az öregség jele. Én inkább előre nézek, mert még akarok menni, csinálni érdekes dolgokat. Majd ha egyszer lesz nyugdíjam, bár remélem sosem lesz, majd akkor visszatekintek.

Egyébként most már csak az írásnak élsz, vagy tervezel még tévézni?

Nehéz erre válaszolni, mert az ember soha se mondja, hogy soha. Ám a magyar televíziós kultúra átment egy olyan fejlődésen, ahol nekem egyre kevesebb helyem maradt. Ennek egyébként sok oka van. A reklámpiac változása, az ezzel járó közönség cserélődése. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor úgy kezdem el magyarázni, hogy amiben én dolgoztam az az úgynevezett infotainment műfaj. Tehát az információ és az szórakoztatás, az entertainment ötvözete. Számomra mindig fontos szempont volt, hogy milyenek az arányok. Én úgy voltam vele, hogy 50-50 % az egészséges. Ez az ami nagyon elkezdett kitolódni a 100%-kos szórakoztatás és a 0%-kos információ felé. Engem már az is zavart amikor 70-30 volt, a 80-20-nál pedig már kiszálltam.

Én azért nem televíziózom, mert nem akarok olyan műsorokat csinálni, amik nem szólnak semmiről. Ezért írok most inkább regényeket. Azt persze tudom, hogy most nem 2 milliós, hanem csak 200 ezres közönségnek szólok. 600 oldalban egy csomó új információt adhatok, de természetes olyan formában, hogy ez szórakoztasson is. Azt szeretném elérni, hogy az olvasó amikor végez egy könyvemmel, akkor úgy tegye azt le, mint annak idején ahogy befejezett egy Dossziét is a kanapén ülve. Hogy: Ja, hát nagyon sok mindent megtudtam, de ugyanakkor szórakoztam is. Most úgy érzem, ezt a regény műfajában ezt jobban tudom, mint a tévében.

Még visszatérve a tévézésre, rossz a folyamat, amit az imént ecseteltél?

Szerintem igen, de hát ez a tömegmédiára jellemző. Hiszen nagyon sok tematikus kábelcsatorna van, ahol szinte 100% az információ. Ennek is van közönsége. Azonban ilyenkor jön a piac mérete, a csatorna költségvetése, hogy az adott adó tud-e finanszírozni egy olyan költséges műfajt, mint amit én képviseltem. Sajnos úgy tűnik, hogy egyre inkább elfogyott ez alól a pénz.

Érdekes a könyved műfaja is. Ahogy már mondtad szórakoztatva informálni, ez egyébként olyan jól sikerült, hogy még az előző könyved kapcsán én beszéltem olyan olvasókkal, akik a világméretű összeesküvések leleplezését látták a kötetben. Tehát, hogy te igazából tényfeltáró könyvet adtál ki a kezedből.

Pedig abszolút nem. Ezek kalandregények bizonyos díszletek között. Az előző, A megmentő az energiaipar díszletei között, ez pedig a bankárvilág, a spekulációs világ színfalai mögött játszódik, mind ezt pedig visszatekintéssel. Az első regényem a '90-es évekre nézett vissza, az orosz maffia magyarországi térnyerésének időszakába. Ott is nagyon komoly szakértői háttérrel dolgoztam, egykori rendőrökkel, gyilkossági csoportvezetőkkel, sok mindenkivel, aki a téma szakértője. Most pedig olyan emberek adtak tanácsokat a regénynél, akiknek segítségével azért könnyen kitudódik, hogy az első milliók, milliárdok hogyan képződtek. Nevezzük mondjuk akkor őket oligarcháknak, ha nem szeretjük őket, vagy csak egyszerűen gazdagoknak, hogyha semlegesek, akik egyébként rendszeresen szerepelnek az 50 leggazdagabb magyar listáján.

Nevén nevezve persze egyikük sincs, de a receptet mindannyian jól tudták, hogy hogyan lehetett annak idején nagy pénzeket csinálni. Ez nem biztos, hogy a legetikusabb dolog volt, de hát ki tudja lehet, hogy Rockefeller is így csinálta Amerikában. Ez csupán a legelső milliók története, hogy Magyarország hálója a színfalak mögött, hogy szövődik. Én nem rántom le a leplet senkiről, nem tény feltárok. Csupán egy kicsit segítek abban, hogy mindenki világosabban lássa azt, amiről egyébként is sokat beszélnek az emberek az ebédlőasztalnál. Privatizáció és a többi. 600 oldal bőven elég arra, hogy ezt be is tudjam csomagolni.

Frei szórakoztatva adja át az információkat
fotó: Bonyhádi Zoltán

Társasjátékban játsszák le Magyarország történelmének egy szeletét

Amikor én Amerikában jártam egyetemre, akkor nagyon szerettem az úgynevezett war game-eket. Ez a hallgatókkal játszatják le, politikai, külpolitikai tanagyag kapcsán. Kiosztanak szerepeket, hogy te vagy Irán, de gondolkodsz az izraeliek fejével, te vagy Amerika és így tovább. Ez után van egy kezdőlökés, hogy mondjuk Izrael bedob egy bombát Iránnak mert meg szeretné semmisíteni a mindjárt elkészülő atomfegyvereket. És akkor innen már megy is a játék, hogy erre ki hogyan reagál. A szerepeket én is hasonló módon osztottam ki. Megvolt, hogy ki gondolkodik a magyar miniszterelnök fejével. Volt aki az IMF-et, volt aki a magyar oligarchákat testesítette meg és így tovább leosztottam mindenkinek a karaktert, aki ebben a játékban szóba jöhet.

A kezdő lökés nálam az volt, hogy bedobtam, mi lesz majd akkor, hogyha a magyar költségvetésből jövőre hiányozna 1000 milliárd. Erre mondanak szakértők valamit, hogy kinek a zsebében meg lehet még ezt a pénzt találni. Ami azonban nem működik az az, hogy hazahozzák azt a jó néhány éve kimenekített sok száz milliárdot. Parkolnak azok Karib-szigeteki bankokban, ingatlanokban Amerikában, a Távol-Keleten sok helyütt. Erre sokan mondanak sok félét, persze nem mikrofonba. Én magam is jártam Palm Beachen, ahol mutogatták sorra a házakat, hogy ez ezé, az meg amazé.

Azzal a gondolattal folytattuk, hogy mi lenne akkor, ha lenne egy Chodorkowski-ügy Magyarországon is. Vagyis ugyanaz, amit Putyin csinált Oroszországban. Lefogta az egyik nagy orosz oligarchát, és azonnal az összes többi megértette, hogy a pénznek, legalább egy részét haza kell hozni. Az offshore amnesztiára egész egyszerűen nem reagálnak a magyar milliárdosok. Pár héttel ezelőtti információim alapján 72 millió forint érkezett haza, egy szombathelyi családi ház ára. Ez kevés. Erre ment ki a war game, hogy mi lenne, ha lefognának egy magyar oligarchát. Ki mit lépne? Egy nagyon érdekes játék és sztori kerekedett ki belőle. Ezt én fikcióban tovább igazgattam, hogy szülessen egy kalandregény.

A játék tovább gördül aztán, mert megvan már a folytatás ötlete is. 2015. a címe.

2015, avagy a magyar elit bukása, hogy egészen pontos legyek. A főszereplőt meghagyom, hogy meglegyen a folytonosság, ám most egy picit előre szeretnék nézni. Ez a mai magyar helyzetre is tekintettel van, mert most olyan időben vagyunk, amikor ha tehetnénk, megforgatnánk az idő kerekét, hogy mi lesz egy pár év múlva. A kérdés az, hogy szegényebbek leszünk-e vagy végre elrugaszkodik a politika. Ehhez a jövőbenézéshez fogok megint olyan emberekkel leülni és beszélgetni, akik az adott területen szakértők. Akik sok mindenbe belelátnak, tudományos kutatóintézetekben dolgoznak. Merre tart a magyar lélektan és merre tart a gazdaság? Egyébként már most vannak olyan prognózisok, amik azt mondják, hogy 2015-ben visszasírjuk 2011 rendjét.

Nem félsz, hogy valaki ebbe a sok fikcióba mégis csak belelát valamit?

Hát most sem szeretnek túl sokan. Meg is lepődtem mert, a Bankár kapcsán sok hullám érkezik el hozzám. Amelynek kapcsán egyébként én azt gondolom, hogy akár heteken belül is, akár nyilvános cirkusz is lehet velem. Én nem gondoltam volna, hogy ennyire túlfeszítem a húrt, mert nagyon sok, ennél bátrabb fikciós regények születnek másutt a világban. Ez most azt mutatja, hogy a magyarországi hatalom és a felső elit érzékenysége milyen. A biztosítékot sokaknál kivertem, de bízom benne, hogy rájönnek, hogy ez azért mégiscsak egy regény. Semmi több.

fotó: Bonyhádi Zoltán

Mondjuk ehhez képet Amerikában olyan regények jelennek meg, ahol le van írva Obama neve, és az ő szájába adnak mondatokat amiket soha nem mondott. Hisz mindenki tudja, hogy ez csak egy fikció.

Bizony. Ugyanakkor – ha maradunk az amerikai példánál – én is leírhattam volna, hogy Orbán Viktor ezt és ezt mondta. Persze nem mondta, de ez egy regény. Nem kell túlreagálni. Ám sajnos úgy látszik, hogy nálunk még névtelenül is túlreagálják. Hogy csak egy példát mondjak. A regényben szereplő egyik bankár történetét eddig hatan vették magukra, hogy az róluk szól. Pedig nem.

Végül egy teljesen másik téma, de a kérdés megkerülhetetlen. Melyik a te kedvenc kávéd?

Én eszpresszó párti vagyok. Van egy olyan olasz mondás, hogy kiskorodban elkezded a kávét inni nagyon sok tejjel nagyon kicsi kávéval. Mondjuk apu, anyu kávézik a kis 3 éves gyerkőc pedig szeretne az élvezetből. Ilyenkor kap egy Latte Macchiatot, ami tulajdonképpen egy pohár meleg tej egy nagyon kicsi, épp csak a tejet megbarnító kávéval. Aztán ahogy haladunk-haladunk előre az életünkben, fogy a tej, fogy a cukor már lassan az eszpresszót is csak magában issza az ember. Végül pedig már az eszpresszó is lerövidül ristrettová, tehát a lefőzött kávé legelső főzete, a legerősebb adag jön a sorban. Én már az eszpresszónál tartok, néha jön egy kis ristretto. Én nagyon élvezem a különböző ültetvényekről érkezett kávékat.

Szeretem kiélvezni a különbségeket, ami mondjuk megmutatkozik egy Etiópiából érkezett kávé és egy Brazíliából jött szállítmány között. Hozzám mondjuk az afrikai kávék állnak közelebb. Nem csak azért, mert tisztábbnak érzem őket, hanem mert enyhén citrusos ízt is kiérzek a kortyolgatása közben. Persze az egész egy kicsit hasonlatos a vörösbor fogyasztásához. Aki szereti a vörösbort az is többfélét iszik. Nálam is függ ez hangulattól, időjárástól, ám az biztos, hogy az etióp kávék közel állnak hozzám és leginkább eszpresszó formájában fogyasztom.

Hozzászólások (0)

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Keresés

Hozzászólások

kayes: p*c*t m*g s*g*t*k, *z *n h*zz*sz*l*s*m n*m * "s*nt*s" d*...
"Megjött a cigány, meg a sánta haverja" - összefogtak a szombathelyiek egy bolti vagyonőr ellen
emberfarkas: * v*l*m*ny*t *z *n s*j*t m*n*s*t*s*r* v*t*tv*, r**l*s*n n*m k*r*...
Brüsszeli szexpartira csapott le a rendőrség – A résztvevők között volt Szájer József is
kayes: L*t*m s*k*r*lt k*lt*r*lt*n b*m*t*tk*zn*d, d* *z*n cs*k n*v*tn* l...
"Megjött a cigány, meg a sánta haverja" - összefogtak a szombathelyiek egy bolti vagyonőr ellen
zoll11: H*th* * r*l* *s k*d*r*ln* v*l*m*!...
Szombathelyi Momentum: Nincs Két Fidesz!
kovacs_ugynok: N*zd h*ly*gy*r*k, *ng*m r*h*dt*l n*m *rd*k*l * c*kk *g*zs*gt*rt*...
"Megjött a cigány, meg a sánta haverja" - összefogtak a szombathelyiek egy bolti vagyonőr ellen