Menjek, vagy maradjak? Nagyon sokan teszik fel ezt a kérdést, és nem csak mi, fiatalok. Igaz, a 30 alatti korosztály már kevesebb filozófiát visz ebbe, az érdekli, hol boldogul könnyebben, hogyan szabadul meg a néha tényleg elképesztően abszurd, sokszor ijesztő és ellenséges, pálya- és életkezdési esélyeket romboló magyar (kelet-európai) hétköznapokból.

Két iskola, két osztály, hasonló történetek

Hát akkor nézzünk körül a saját házam táján. Kövessük két, ugyanakkor végzett szombathelyi középiskolai osztály sorsát – ők hogyan élték meg ezt a dilemmát. 2010-ben érettségiztek, 5-6 év telt el azóta, szépen reprezentálják a pálya- és életkezdő magyar ifjakat.

Azonnal szögezzük is le: felmérésünk ezeknek a 35-40 fős osztályoknak sem minden tagjára terjedt ki. Nyilván nem érhettünk el mindenkit. Ráadásul mi két gimnáziumi közösség - a Kanizsai Dorottya (KDG) és a Bolyai - párhuzamos sorsát tudakoltuk. Az egyik gimis csapat az országos elitbe tartozó, a másik jó hagyományokkal bíró és régi, inkább a középmezőnyben teljesítő iskola osztálya. Márpedig az elmúlt években éppen a szakmával rendelkezők nagyarányú elvándorlásáról szólnak a hírek. Elég csak végigmenni Szombathely belvárosában, hány helyen keresnek például szakképzet eladókat, vagy felszolgálókat vállalkozások.

Az első érettségi találkozón túl a következő a helyzet. A KDG 38 végzett diákjából tízről biztosan megtudtuk, hogy érintve voltak hosszabb-rövidebb ideig tartó külföldi ösztöndíj, külföldi diplomaszerzés és/vagy külföldi élet, munkavállalásban.

Ausztriától Japánig mindenhol ott vagyunk

A célországok nagyon változatosak a szomszédos Ausztriától, Dánián és Anglián át egészen a távoli Egyesült Államokig és Japánig.

Hárman tanultak a külföldi tapasztalatszerzésre kitalált Erasmus-programban. Ennél többen éltek évekig vagy akár csak pár hónapig külföldön tanulás vagy munka - esetleg egymást váltva vagy párhuzamosan mindkettő - miatt különböző országokban.

Három ember akadt a tízből, aki jelenleg is külföldön van. Egyikük egy osztrák egyetemen végzi a mesterképzést és mellette dolgozik. Másikuk saját céget alapított Londonban. A harmadikat egy japán egyetemhez vették fel dolgozni, biológiai kutatásokat végez.

A Bolyaiban ugyanakkor végzett 37 egykori diákja közül nagyjából ugyanennyiről, 9 emberről tudjuk, hogy kipróbálták magukat külföldön.

Hárman közülük inkább csak szerencsét próbáltak, eleve nem is tervezték másnak, mint tapasztalatszerzésnek az idegenben eltöltött időt.

Öten ma is külföldön vannak: hárman az egyik legnagyobb magyar város, London lakosságát gyarapítják. Mindhárman egy-egy külföldi egyetem után ott dolgoznak. (Ketten Abu Dhabiban diplomáztak, a harmadik pedig Londonban.) Egy Németországban végzi tanulmányaihoz kapcsolódó gyakorlatát, valaki pedig a laza Hollandiát választotta lakhelyéül és bébiszitterkedik.

Ebből az osztályból is mentek - tanulni - Távol-Keletre és rövidebb ideig az USA itt is játszott célországként.

Akik kimentek, nem szívesen jönnének haza

Röpke tájékozódásunkból megállapítható:

a két osztályból - 75 fő - 19 fiatalról biztosan tudjuk, hogy kimentek külföldre. Ez az össz létszám 25 százaléka.

a 19 emberből nyolcan még most is külföldön vannak. Ez 42 százalék.

azok akik válaszoltak megkeresésünkre, a biztosabb anyagi háttért és a jobb életkörülményt hozták fel fő indokként arra a kérdésre, hogy miért mentek ki külföldre. De olyan is akadt, aki nem tudott itthon bejutni egy olyan egyetemi szakra, amelyre külföldön igen.

Akik most kinn vannak, nem akarnak visszajönni Magyarországra. Azt mondják, nehezen tudnának visszailleszkedni a számukra most már sokszor logikátlan és barátságtalanabb magyar életbe.

Ám van egy jó tanácsuk: ne gondoljátok, hogy odakinn nem kell keménynek lenni!

Ha neked van tapasztalatod, történeted, véleményed minderről, írd meg nekünk a jelentem@nyugat.hu e-mail címre!