A világ mára legnagyobbra duzzadt közösségi oldala, a Facebook 2009 februárjában élesítette a "like", azaz tetszik gombot. Azóta a kommentelés mellett vagy helyett egy szimpla kattintással is jelezhetjük, ha elnyerte valami a szimpátiánkat ismerőseink megosztásai közül. A még mindig rettentően fiatal Mark Zuckerberg által irányított gépezet azonban most tovább robog, és ha gigalomán, de egyben ésszerű alapokon nyugvó tervüket sikerre viszik - amire jó esély van -, akkor a felfelé mutató hüvelykujj lassan a világ összes weboldalára felkerülhet.

Miről van szó? Arról, hogy a Facebook főhadiszálláson agyaltak egy kicsit azon, hogy a világháló többé ne csak statikus hiperhivatkozások dzsungele legyen, hanem miután bekapcsoljuk gépünket és fellőjük a netkapcsolatot, onnantól kezdve sokkal közösségibb, személyesebb alapokon szemlélhessük az elénk kerülő információkat. Például azonnal tudjuk meg egy online cipőbolt oldalának megnyitásakor, hogy az ott feltüntetett surranókról mi a véleménye ismerőseinknek. És ez valahol logikus is, gondoljunk bele: ha egy új termékre pályázunk, ugye elsőként közvetlen környezetünk tapasztalataira vagyunk kíváncsiak?

Felhelyezni az embereket a webre

Ez az öt szóban megfogalmazott cél a Facebook-vezér, Mark Zuckerberg száját hagyta el a nemrég szervezett fejlesztői konferencián, ahol elmondták, hogyan is tervezik megújítani az internetet.

Az elgondolás a következő: vannak weboldalak, amik emberek és bizonyos dolgok viszonyát térképezik fel (a Last.fm például zenei ízlésünket, az IMDB kedvenc filmjeinket), és van a Facebook, ami meg emberek és emberek kapcsolódásait kezeli. Ha ezt a kettőt - mit kettőt, tulajdonképpen valamennyit - egybegyúrjuk, létrejöhet egy olyan speciális hálótérkép, ami mindent és mindenkit összeköt. A gyakorlatba átültetve így nézhet ki ez a jövőben: a WAN2 zenei magazin oldalán kedvencnek jelöljük a reggae-t mint műfajt, két nappal később a Petőfi Csarnok oldala pedig első ajánlatként dobja fel nekünk a Ladánybene 27 következő koncertjét. Itt meg látni fogjuk, ismerőseink közül kik terveznek elmenni a bulira. Vagyis webes viselkedésünk alapján a világháló is okosodni fog.

Lassan minden weboldal lájkolható lesz?

A forradalmi(nak szánt) folyamat első lépcsője egyelőre az, hogy a Facebook like-funkciója kilép az anyaföldről, és mostantól kezdve bármely weboldal elhelyezheti magán a gombot (és a legszebb benne, hogy nem kell mélyen belepiszkálni a forráskódba, csak egyetlen sort bemásolni). Ehhez már több komoly partnerük is akadt, köztük az egyik legolvasottabb nemzetközi híroldal, a CNN. Mark az ő példájukon keresztül mutatja meg, hogyan működik a funkció a Facebookon kívül: "Rákattintok a CNN egyik hírére, és azonnal látom, hogy három barátom lájkolta azt. Mindezt úgy, hogy ehhez be sem kellett jelentkeztem a CNNre, vagy bármi hasonlót tennem. Egyszerűen az történt, hogy a híroldal a mi közösségi pluginünket használta. Magyarán azonnal kapok egy személyes élményt, miközben a CNN nem tudja, hogy ki vagyok, vagy kik a barátaim."

Itt elérkeztünk egy fontos ponthoz: az a felhasználó, aki először olvassa egy barátja nevét valamelyik honlapon, miszerint az rábökött a like gombra, megrettenhet, hiszen azt hiheti, hogy a világon ugyanezt látja mindenki, és hogy belőle is egycsapásra nyitott könyv lesz. Pedig a titok abban rejlik, hogy mindenki a saját kapcsolati hálója alapján kap információkat - a funkció is eleve csak úgy működik, ha valaki közben be van lépve a Facebookra. Tehát személyre szabott infókhoz jutunk hozzá úgy, hogy közben a gazdaoldal, és a többi ismeretlen előtt is láthatatlanok maradunk - egyedül a Facebookon fog felbukkanni, hogy milyen aktivitást bonyolítottunk az adott szájton, ezt pedig csak ismerőseink látják (közülük is csak azok, akiknek ezt engedélyeztük).

Mark Zuckerberg szerint tehét ez volna a web személyessé tételéhez vezető út, mi több, fordulópontnak hívja. A leglényeget persze nem mondta ki: ha okosabb lesz a világháló, és fogyasztói preferenciák alapján tud majd nekünk ajánlani újabb tartalmakat, akkor sokkal kifinomultabban fognak tudni reklámokat is az arcunkba gyömöszölni. Hiszen ne feledjük: hogy a Facebook nem kér pénzt a használatáért, még nem jelenti azt, hogy ne fizetnénk érte, mint a katonatiszt. Csak ez a fizetség pénz helyett mindaz az információ, amit megosztunk magunkról.