NYUGAT MÉDIA

Szombathely az Interneten

Közélet

A brit nagykövet túrázott már a Kőszegi-hegységben, imádja a magyar borokat, de egy jó disznóölésre senki sem tudná rávenni

Iain Lindsay-vel beszélgettünk arról, hogy milyen nagykövetnek lenni Magyarországon, valamint a kultúráról, a magyar szokásokról és a hobbijairól.

Ahogy arról már beszámoltunk , múlt hét kedden este magas rangú, de annál kedvesebb vendége volt szerkesztőségünknek, Iain Lindsay személyében. A skót származású diplomata 2016 márciusa óta látja el a brit nagyköveti feladatokat Magyarországon, ez idő alatt pedig mondhatni teljesen beleszeretett kis országunkba.

Lelkesen tanulja a nyelvünket, a kultúránkat és a szokásainkat, folyamatosan járja az országot, ugyanis imád felfedezni. Márciusban például azzal lopta be magát egész Magyarország szívébe, hogy megtanulta és elszavalta a Nemzeti dalt március 15. alkalmából.

Múlt kedden dél tájékában érkezett Szombathelyre, hogy tájékozodjon a helyi politikai helyzetetről, beszéljen az egyetemen a Brexitről és találkozzon szerkesztőségünk tagjaival, hiszen elkötelezett támogatója a független médiának. Az egyetemen tartott előadása után interjút is készíthettünk vele, amit most ígéretünkhöz híven el is olvashatnak.

Kattintson még több képért a szerkesztőségünkben tett látogatásáról!
fotó: Mészáros D. Zsolt

Nem most jár először Szombathelyen, igaz?

Nem. Azt hiszem két évvel ezelőtt voltam először itt. Ha jól emlékszem, 2017-ben kaptam meghívást az egyetem angol tanszékétől, hogy előadást tartsak egy Robert Burnsről szóló megemlékezésen. Robert Burns egy nagyon híres skót költő. De teljesen véletlenül idén nyáron is jártam néhányszor Szombathelyen, bár csak átutazóban. A feleségemmel eltöltöttünk egy hétvégét Velemben még nyáron, aztán Szombathelyen keresztül mentünk Ausztriába és Olaszországba is. Szóval jártam már itt néhányszor.

Mi volt az első benyomása Szombathelyről?

Nagyon tetszenek a régi épületek és a szombathelyi légkör is. Egyszerűen gyönyörű az építészet. Élettel telinek tűnik a város és az egyetem is, ezt pedig nagyon jó volt látni. Amikor másodszor jártam itt, akkor ugye Szombathelyen kívülre is eljutottam. Jártam a Kőszegi-hegységben is. Csodálatos hely.

Egy kis túrázás is belefért az idejébe?

Igen. Velemben szálltunk meg egy kis panzióban, sőt, inkább nyaralónak mondanám. Sokat sétáltunk a hegyekben és nagyon tetszett.

Esetleg Szombathelyen volt ideje egy kicsit körbenézni?

Sajnos nem igazán. A mostani és a két évvel ezelőtti látogatásom is arról szólt tulajdonképpen, hogy eljöttem az egyetemre egy esemény miatt és mentem is vissza rögtön Budapestre. Szóval sajnos nem volt időm városnézésre.

És tervez városnézést a jövőben?

Ugye most sem fér bele az időmbe, mert este megyek is vissza Budapestre. De a jövőben mindenképpen szeretném megismerni a várost.

fotó: Mészáros D. Zsolt

Fontosnak tartja nagykövetként, hogy megismerje egész Magyarországot, tehát a vidéket is?

Természetesen. Nagyon örülök neki, hogy mielőtt nagykövet lettem, két hónapot Budapesten kívül tölthettem, ugyanis Pécsen és Debrecenben tanultam magyarul. Sokszor mondom, hogy Budapest nem Magyarország és Magyarország nem Budapest. Szóval nagyon fontosnak tartom, hogy útra keljünk és megismerjük egész Magyarországot. Nyáron jártam például a Balatonnál is néhányszor, pár hét múlva Debrecenbe látogatok el, novemberben pedig Szegedre.

Melyik a kedvenc magyar városa?

Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Azt hiszem következetesnek kell most lennem és ugyanazt mondani, amit korábban nyilatkoztam. Tehát a legjobb magyar város még nem létezik. Pécs-Szeged vagy Szeged-Pécs a neve. Ezt a két várost kellene összevonni. Hasonló az atmoszférájuk, barátságos, nyitott és szívélyes. Pécsen ott van a Mecsek, Szegeden pedig a Tisza. Ez a kettő együtt egy igazán csodálatos várost szülne.

De persze nem hanyagolhatom el Budapestet sem, hiszen ott élek. Múlt pénteken például voltam egy csodálatos házban Pesten, ami a híres brit-magyar festő, Fülöp Elek László otthona volt. Ő volt a múlt század első felének leghíresebb brit és magyar portréfestője. Lenyűgöző ez a ház, hiszen itt volt a műterme is. Egy eldugott kincs Pesten. Ez volt a múlt heti felfedezésem.

Imádom még a Balaton környékét is, az északi és a déli oldalt is, mert hát diplomata vagyok, nem választhatok oldalt. Nagyon sok részét szeretem még Magyarországnak, de azt hiszem, mivel Pécsen tanultam, ez a város áll legközelebb a szívemhez.

Ha választhatna, inkább vidéken élne vagy Budapesten maradna?

Azt hiszem, nagy valószínűséggel maradnék. Mindig nagyvárosokban és fővárosokban éltem, városi ember vagyok. Nagyon szeretek vidékre utazni és eltölteni ott egy kis időt, de erről a kérdésről nekem is egy kérdés jutott eszembe: Mi történik vidéken egy átlagos hétfőn reggel kilenc órakor? Egy szó, mint száz, a városi élet pezsgőbb, jobban szeretem azt.

Már jó ideje itt él Magyarországon. Otthon érzi magát?

Igen, már három és fél éve élek itt és teljességgel otthon érzem magam. Szerintem nagyban hozzájárult ehhez az is, hogy mielőtt nagykövet lettem is sok időt töltöttem Magyarországon. Amíg magyarul tanultam, megismerkedhettem az emberekkel is, nem csak az országgal. És ez szerintem nagy különbség. Az pedig, hogy tudok egy kicsit magyarul, még nagyobb segítség volt.

Az az igazság, hogy Budapest a főváros és itt élnek a diplomaták is. A diplomaták élete pedig nem éppen mondható átlagosnak. Szóval nagyon jó volt egy kicsit Pécsen és Debrecenben is élni, ahol családoknál szálltam meg, köztük orvosokkal és tanárokkal. Engem is családtagként kezeltek, ez pedig sokat segített abban, hogy otthon érezzem magam Magyarországon még mielőtt ténylegesen ide költöztem volna. Három és fél év után pedig határozottan mondhatom, hogy otthon érzem magam.

fotó: Mészáros D. Zsolt

Érte esetleg kultúrsokk, amikor megérkezett vagy nem feltétlenül tapasztalta?

Szerintem a diplomaták nem nagyon tapasztalják a kultúrsokkot, hiszen folyamatosan járják a világot. Majdhogynem kifejlődött már valamiféle anti-kultúrsokk mechanizmusunk. Imádjuk, amikor új kultúrákat ismerhetünk meg. A kultúrsokknak egyfajta negatív jelentése is van, ránk viszont pont, hogy pozitív hatással van. Örülünk az új helyeknek és élményeknek. Éltem már Japánban, Hong Kongban, Ausztráliában, Szaúd-Arábiában, Lengyelországban és Romániában is, tehát sok kultúrát megismertem már.

Azt hiszem Magyarország esetében sokat segített, hogy dolgoztam már Lengyelországban és Romániában is, tehát volt már némi fogalmam arról, hogy milyen is ez a régió. Az emberek nyilvánvalóan minden országban mások, szóval nem állítom, hogy tudtam volna, hogy milyen Magyarország mielőtt ideérkeztem. De nem tapasztaltam kultúrsokkot, a különbségek mind pozitívok voltak.

Mi volt a legfurcsább dolog, amit tapasztalt?

Van egy dolog, amit mindenképpen lenyűgözőnek tartok: mindennap szigorúan délben jön az ebédidő. Levesórának nevezem. Meglepődtem, amikor az első napomon Pécsen felkeltem reggel és még csak három órája tanultam, de jött a dél és mindenki megindult ebédelni, ráadásul egy igazán kiadós ebéd volt. Nagy-Britanniában viszont az volt a szokás munkaidőben, hogy csak bedobok egy szendvicset vagy egy kis salátát, sőt előfordult néha az is, hogy semmit nem ebédeltem. Szóval ez egyfajta sokként ért.

Sosem mennék el például disznóölésre. Nem lennék képes rá. Óriási és igencsak kellemes meglepetést okoztak még a magyar borok. Egyszerűen remek az összes magyar bor, de nagyon kevés külföldi ismeri őket. Az elmúlt három és fél évben csak magyar borokat vásároltam és a nagykövetségen sem szolgálunk fel mást, kizárólag magyar borokat.

A nyelv bonyolultsága is meglepett. Nagyjából hét vagy nyolc hónapig tanultam magyarul, mielőtt hozzáláttam volna a nagyköveti feladataimhoz. Nagyjából tudtam, hogy mire számítsak, hogy tényleg bonyolult a magyar nyelv, aztán rá kellett jönnöm, hogy a nyelvtan még komplikáltabb. Nagyon-nagyon régen tanultam japánul is, egészen pontosan egy évig a Londoni Egyetemen. Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy a magyar nyelvtan sokkal nehezebb. Ha a teljes nyelvről beszélünk, akkor nyilvánvalóan a japán a bonyolultabb, hiszen nem az ábécét használják. De ha csak a nyelvtani felépítést vesszük, akkor köztudott, hogy a magyar az egyik legnehezebb nyelv Európában. Ezek jutnak most hirtelen eszembe.

Szinte egész Magyarország megismerte és internetsztárrá vált, amikor elszavalta a Nemzeti dalt . Mennyi időbe telt megtanulni?

Nagyjából egy hét volt. Úgy gondolom, hogy a nyelvtanulás nem csak a hivatalos beszélgetésekből áll. Meg kell ismerni az itt élőket, a történelmet, a hagyományokat, a kultúrát, a gondolkodásmódot. Mélyre kell ásni. Gyakran kérdezik tőlem az emberek, hogy fontosnak tartom-e, hogy a nagykövetek megtanuljanak magyarul.

Egy igen és egy nem válaszom is van erre a kérdésre. Igen, mert szerintem nagy hibát követnek el azzal, hogy eltöltenek itt négy évet és meg sem próbálják elsajátítani a nyelvet. Azt azért nem merném mondani, hogy tiszteletlenség is, de egy elpazarolt lehetőség, hogy nem ismerik meg kellőképpen az országot, ahol élnek és így sok élményből kimaradnak. De mégis egyfajta tiszteletet, elhivatottságot is mutatnának azzal, hogy magyarul tanulnak.

Nemmel pedig azért válaszolok, mert a diplomácia egyfajta verseny is. Nem nagyon tudok róla, hogy más nagykövetek is szerepelnek a magyar televízióban vagy rádiókban. Én például múlt hétvégén is adtam egy rádiós interjút a Budapest Maraton után. És azért tudtam ezt megcsinálni, mert biztos voltam a tudásomban. Egyszóval nem bánom, hogy más nagykövetek nem adnak televíziós és rádiós interjúkat, hiszen ha mondjuk a Brexitről beszélek, akkor nem lesz más, aki azt mondaná, hogy tévedek. Jó, hogy nincs konkurenciám más nagykövetségekről. Szóval nyugodtan tanuljanak magyarul udvariasságból és tiszteletből, de ne legyenek olyan szorgalmasak, hogy televíziós szerepléseket is tudjanak vállalni.

Tervez még a Nemzeti dalhoz hasonló kis meglepetéseket?

Természetesen. De ezt elég egyelőre nekem tudnom és idővel majd önök is megtudják. Van néhány ötlet a tarsolyomban az elkövetkezendő hónapokra. Fontosnak tartom, hogy továbbra is bizonyítsam, hogy őszintén érdekel a magyar kultúra. Élvezem, hogy most itt lehetek Szombathelyen, aztán más helyekre is ellátogassak. Alig várom, hogy új dolgokat fedezhessek fel.

Még több képért kattintson!
fotó: Mészáros D. Zsolt

Azt tehát tudjuk már, hogy mennyire szereti a magyar verseket. De mi a helyzet a könyvekkel? Olvas magyarul?

Nem igazán. A Brexitre fogom. Szerintem, ha nem lett volna Brexit, sokkal több szabadidőm lenne és sokkal nyugodtabban is el tudnám tölteni ezt az időt, mint most. Úgy gondolom, hogy jobban bele tudtam volna ásni magam a magyar kultúra rejtelmeibe. De általában elfáradok a nap végére a sok munkától és attól, hogy próbálok én is lépést tartani Nagy-Britanniában történtekkel. Szerintem az elődjeimnek sokkal több idejük volt ilyenekre, mivel nem kellett olyan dolgokkal foglalkozniuk, mint a Brexit. Megengedhették maguknak azt a luxust, hogy úgy igazán belemerüljenek a kultúrába. Nekem is megvannak a kis lehetőségeim erre. Például költészet és a zenehallgatás, mivel sokat utazok.

Tehát hallgat magyar zenét?

Igen, mivel sok időt töltök autóban és gyakran megy a rádió. Sajnos a kedvenc rádióállomásom már megszűnt, de azért így is sokszor hallgatok zenét.

Van esetleg kedvence?

Nagyon szeretem a New Level Empire-t, főleg a 2017-es slágereiket. Szeretem még a Balkan Fanatikot is a különleges népzenei-popos hangzásuk miatt. Változatos a zenei ízlésem, mert szeretem a klasszikus zenét is, gyakran járok a Müpába is koncertekre.

Van hobbija?

Azt hiszem tekinthetem hobbinak a zenehallgatást és az olvasást is, de nem magyarul. Szeretek a történelemről és a politikáról olvasni. Hobbi talán még a futás és gyakran sétálok a Budai-hegységben, ahova gyakran elkísér a kutyám is. Szeretek golfozni is, bár itt Magyarországon ez nem egy elterjedt sport, de szerencsére így is gyakran tudok játszani.

Szeretek felfedezőútra is indulni, ez is egyfajta szabadidős tevékenység. Minden hét hoz valami újat Budapesten. Egy új étterem, egy kávézó, egy utca, vagy néhány csodálatos épület. Nagyon szeretem Budapestben azt és egy lenyűgöző dolognak tartom, hogy ha tényleg meg akarod ismerni a várost, felfelé is kell nézned. Gyönyörű épületek, falfestmények és domborművek vannak. Minden hét tartogat valami újdonságot, így a város és az ország felfedezése is egyfajta hobbi. Nagyon élvezem ezt a részét a munkámnak.

Hozzászólások (1)

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Keresés

Hozzászólások

halfarkas: V*ry pr*m*t*v*!...
Több mint 4 milliós büntetést kapott Jakab Péter, mert egy zsák krumplit akart adni Orbán Viktornak
miki1950 : *z * k*rm*ny *rr*l h*r*s, h*gy m*nd*nt *r*b*l, sz*nkc**kk*l *k*r...
Elrettentő összegű bírságot javasolnak azoknak, akik nem viselnek maszkot a boltokban
lojalista: M*nd*gy *s,*z * l*ny*g,h*gy r*tt*gj v*l*m*t*l,*s v*l*k*t v*l*k*k...
Bakondi forever: a feltorlódott migránsok komoly veszélyt jelentenek
eheti: H*v* 500 br*tt**rt l*h*tn* *nn*l j*bb *s. * h*r*kb*n m*g *z*r...
Ungár Péter kengurujelmezben csap oda a komolykodó, öltönyös politikusoknak
lojalista: *z*rt n*m h*sz*m,h*gy * m*nt*s t*bb*t t*d,m*nt *gy v*gz*s *rv*s ...
Nem győzi a mentőszolgálat a tesztelést, orvostanhallgatókat vonnak be