Én szeretnék itt maradni! - Beszélgetés Szombathelyen tanuló külföldi egyetemistákkal
Tavaly szeptemberben 21 külföldi gépészmérnökhallgató kezdte meg tanulmányait a SEK-en belül a Savaria Műszaki Intézetben (SMI). A szombathelyi campuson ez az első angol nyelvű alapképzés, amely a Stipendium Hungaricum programon keresztül valósulhatott meg.
A képzés sikeresen halad, sőt, már a következő év hallgatóinak a kiválasztása is a küszöbön áll. Tavalyhoz képest kétszer annyian, közel 90-en jelentkeztek a világ országaiból, hogy Szombathelyen kezdjék el gépészmérnöki képzésüket. Március második felében elindulnak a meghallgatások, hogy a legjobb 48 fiatalt (akkreditációs maximum) kiválasszák az intézet oktatói.
Dr. habil. Fekete Gusztáv egyetemi docenstől megtudtuk, hogy ebben az évben sikeresen el tudták indítani a magyar nyelvű gépészmérnöki MSc képzést is, így a következő évek céljai között az szerepel, hogy a most kezdett külföldi hallgatók az SMI-en belül akár mester vagy doktori szinten is folytathatják a tanulmányaikat és kutatásaikat. Ehhez pedig a jelenlegi MSc képzés angol akkreditációját kell majd elindítani.
A külföldiek közül három hallgatóval a közelmúltban átadott Pável Ágoston-emlékszobában ültünk le egy kellemes hangulatú beszélgetésre. A találkozót Dr. habil. Fekete Gusztáv egyetemi docens segített összehozni. Köszönet érte.
Elmondanátok, honnan jöttetek?
Samar Mani : Tunéziából jöttem egy Sousse nevű városból, ami nagyjából akkora, mint Szombathely és egy elég népszerű turistahely.
Rawad Zeineddine : Egy kis libanoni hegyi faluból, Boutmeh-ből érkeztem. Mindössze kétezer ember él ott, de gyönyörű a természeti környezet, csend van és nyugalom.
Fahd Tebaa : Én Marokkó fővárosában, Rabatban éltem. Jó hely, szeretem a nyüzsgését, a lehetőségeit, de tetszik Szombathely is a maga nyugodtságával.
Rawad : Bementem a libanoni oktatási minisztériumba és megkérdeztem, milyen külföldi ösztöndíjak vannak. Ott mondták, hogy van a Stipendium Hungaricum program. Mivel gépész vagyok és a legjobb ipari centrumok Európában vannak, így beadtam a pályázatomat az ELTE-re, megcsináltam a felvételi vizsgát és fel is vettek. Örültem, hogy Szombathelyre kerültem, mert szeretem a kisebb, csendesebb városokat, szerintem jobban is lehet tanulni ezeken a helyeken.
Samar : A szerencsén múlott. Apu barátja hallgatta a rádiót, ő mondta a barátomnak, aki aztán nekem, hogy van egy ilyen lehetőség. Megnéztem az interneten Szombathelyt, megláttam a Fő teret, nagyon megtetszett, így megpályáztam és sikerült.
Fahd : Csodával határos történet. Egy nap volt már csak a jelentkezési határidőig, amikor megtudtam, hogy van ilyen lehetőség, így egész nap futkostam a papírok után. Korábban matematikát és gépészetet tanultam, de a matek túl nehéz volt, így pont passzolt hozzám a gépész szak. Ezúton is köszönöm Dr. Fekete Gusztáv docens úrnak mindazt a segítséget, bátorítást és humort, amit a felvételi videó-interjú alatt kaptunk tőle, és azt is, amit azóta itt az egyetemen is megkapunk.
Mit tudtatok Magyarországról, mielőtt idejöttetek?
Fahd : Édesapámmal korábban sokat beszélgettünk a világról, és amikor eldőlt, hogy ide jövök, utánanéztünk az országnak. Nagyon tetszett Magyarország gazdag történelme, hogy gazdaságilag egy rohamosan fejlődő hely. Tetszett az is, hogy kevesebb idegen van, mint például Franciaországban. Ez a pozitív kép ideérkezésem után megerősödött bennem; komolyan azt gondolom, hogy Budapest a legjobb hely a világon.
Samar : Bevallom, korábban szinte semmit nem tudtam Magyarországról. Valamiért azt hittem, hogy az itt élő emberek zárkózottak és hűvösek, de kiderült, hogy ez egyáltalán nem így van. Én nem beszélek magyarul, a kollégiumban a portás hölgy pedig nem beszél angolul, de mégis nagyon kedves, mindenben segít, mosolyog és nyitott, mint az itt élő emberek többsége.
Rawad : Ahogy mondtam, gépészmérnökként is felkeltette az érdeklődésemet Magyarország, amelynek gazdaságában nagy szerepet játszik a járműipar. De emellett megragadott a természeti- és az épített környezete is. Az itteni épületek, az építőanyagok, a tetők dőlésszöge nagyon különbözik a libanonitól.
Mi volt nálunk az első benyomásotok, élményetek?
Fahd : Marokkóban van egy Ifrane nevű város, ami csendes, nyugodt. Egyetlen egyeteme van és mindenki szeretne ott élni. Nekem ez jutott eszembe, amikor idejöttem.
Samar : Bevallom, az első két napom elég szörnyű volt. Ez volt az első utam külföldre, fáradt voltam és minden borzasztóan új volt számomra, család és barátok nélkül. Az első napot gyakorlatilag végigaludtam, a második napon meg rossz idő volt és ki sem mozdultam a kollégiumból. Aztán a harmadik napon a mentorunk kivitt minket a Fő térre, és hirtelen minden megváltozott.
Rawad : Én szeretem az új dolgokat. Ez volt az első repülőutam, féltem egy kicsit, de élveztem. A Keleti pályaudvaron ültem fel életemben először a vonatra, mert Libanon kis ország, nincs vasútja. Aztán a szombathelyi IC-n két lánnyal is beszélgettem; tényleg kellemes élmény volt. Aztán mikor holtfáradtan megérkeztem a kollégumba, a tanulótársaim mondták, hogy „üdvözlet, csapjunk egy kis bulit”, én meg azt válaszoltam, hogy inkább holnap.
Most már fél éve itt éltek. Mi volt eddig a legmeglepőbb élményetek?
Fahd : Nekem az, ahogy az autósok és a gyalogosok komolyan veszik a közlekedési táblákat és betartják a szabályokat.
Rawad : Én is ezen lepődtem meg a legjobban. De tetszik, mert az jó, ha mindenki egyenlő és egyformán tiszteli a rendet.
Samar : Én az emberekre csodálkoztam rá. Hogy pont olyanok, mint nálunk. Közvetlenek, nyitottak, aranyosak.
Megbarátkoztatok a magyar ételekkel és italokkal?
Rawad : Én két kupica pálinkával kezdtem a barátkozást. Barátaimmal Libanonban keveset iszunk, de itt hozzászoktam az alkoholhoz. Ez azért is van, mert nálunk az alkoholfogyasztás gyakran verekedéshez vagy más bajokhoz vezet, itt viszont a kellemes társasági együttlét eszköze.
Samar : Én azon lepődtem meg, hogy ha a gulyás marhahúsból készül, az pont olyan, mint egy jellegzetes tunéziai étel.
Fahd : A legjobban egy zöldségekből készült leves ízlett. Isteni volt, nagyon sokat ettem belőle. Sajnos nem emlékszem a nevére.
Meg tudtok nevezni olyan dolgokat, ami hiányzik?
Fahd : Természetesen hiányzik a családom és a barátaim. És az, hogy nem értik meg az arab vicceimet.
Samar : Én csak a családomat hiányolom. Nem tudtam hazamenni félévkor sem.
Rawad : Ahogy mondtam, én egy kis faluból jöttem, ahol az emberek nagyon közel vannak egymáshoz. A barátaim olyanok, mintha a lelkem darabjai volnának. Hiányzik a családom és hiányoznak a hazai ízek is. Nem vagyok egy jó szakács, most látom, milyen egyszerű volt otthon, csak szóltam, hogy “anyu, főzd meg ezt vagy azt”.
Mit gondoltok a szombathelyi egyetemről?
Rawad : Én Libanonban is gépészetet tanultam, de a szombathelyi egyetem szerintem jobb. Otthon rengeteg tanulnivalót adtak, ami sok sztresszel járt és nagyon sok teljesen felesleges dolgot kellett elsajátítanunk. Itt viszont szelektálnak, a lényegre koncentrálnak, arra, amire majd valóban szükségünk lesz. És kiváló oktatóink vannak.
Samar : Én is gondolom. Tunéziában már részt vettem egyetemi előkészítő oktatásban, de ott a felsőfokú tanulmányok jellemzően bonyolultak és a sokszor unalmas előadások reggel 8-től este 6-ig tartanak. Itt hagynak szabadidőt, tudunk sportolni, foglalkozni magunkkal, vagy aki akar, tud önálló kutatást végezni.
Fahd : Marokkóban az egyetemi órák nagyon fárasztóak és unalmasak voltak. Itt sokkal gyakorlatiasabbb az oktatás. Tényleg remek tanáraink vannak, például Dr. Fekete Gusztáv mechanikából vagy a matematika-oktatónk Dr. Gönye Zsuzsanna és a többiek. Tetszik, ahogy a tanárok humort is hoznak be az órákra.
Még három évig itt Szombathelyen tanultok. Már tudjátok, mit szeretnétek csinálni utána?
Rawad : Én szeretnék itt maradni, Európában vagy Magyarországon, és elvégezni a mesterszakot. Jobb lehetőségek vannak itt, mint a háborús és nehéz gazdasági helyzetben lévő Libanonban.
Samar : Mindenképpen el kell végeznem a mesterszakot, mert az alapszakkal Tunéziában nem tudok mit kezdeni. De közben megszerettem Szombathelyt is, így itt akarok tanulni és talán majd élni is. Majd kialakul.
Fahd : Én is itt látom a jövőmet. Szeretném, ha ideköltöznének az idős szüleim is. Én vagyok az egyetlen fiuk, így az én feladatom gondoskodni róluk. Sokat mesélek nekik Szombathelyről, és egészen biztos vagyok abban, hogy tetszene nekik. A mesterszak után szeretném megszerezni a Phd-t is.
Van valami kedvenc helyetek a városban?
Fahd : Én szeretek nagy sétákat tenni. Bármilyen hihetetlen, a legemlékezetesebb sétám a Tesco és a kollégium között volt. Szinte senki nem volt az utcákon és hallottam a saját lépteimet.
Samar : Ahogy korábban mondtam, engem a Fő tér ragadott meg, és máig a kedvenc helyem. Olyan, mintha egy mozifilmből vágták volna ki. Amikor van szabadidőm, elsétálok a barátommal, beugrunk a boltokba aztán visszasétálunk a kollégiumba.
Rawad : Nekem a Csónakázótó és környéke a kedvencem, talán mert nagyon szeretem a természetet. Korábban meg voltam győződve, hogy Libanonnál nincs szebb hely, de most már nem vagyok biztos benne. A sörözők közül a Két medve a favorit, oda minden hétvégén elmegyünk barátaimmal.
