Működik azért a lokálpatriotizmus Körmenden, voltak, akik sérelmezték tegnapi cikkünket

2013.07.19. 13:00

Túlcsordult az AlteRába

/ kultúra gal. 4 hsz. 1 kapcs. /

Nagy tömeg, állandó hiányérzet. Punnamy, PUF, Kowalsky meg a Vega.

, mert nem a minden nagyon jó gondolat jegyében fogant. Nem is baj ez, de szerintünk az sem, ha nem ajnározunk mindent, csak azért, mert van. De most jó híreink vannak, a pénteki nap már igazi volt, vagy belejöttek a fesztiválozók a dologba, vagy a nagyobb tömeg tette mindezt.

Telefonos koncert

Már csütörtökön az hittük, hogy ez lesz a teltház, tévedtünk, tegnap sokkal többen voltak. Nagyon sok ismerőssel találkoztunk a megye városaiból, meglepően sokan voltak Szombathelyről, és nagy csapat érkezett Zalából is. Ma pedig valószínűleg még többen lesznek, hiszen a Quimby is itt lesz.

Azért kezdjük most is egy kis negatívummal. Ezúttal nem a hangulatot minősítjük, hanem a kisszínpad hangosítását. Itt a nagyok átszerelési szüneteiben játszik naponta egy-egy zenekar, ami jó ötlet, a közönség is fogékonynak tűnik, a hangosítás viszont borzalmas.

Mintha telefonon hallgatnánk, nincsenek mélyek, magasak, torzít az ének, valami Sokol rádió szintű katyvasz jön ki a kisméretű és kisteljesítményű hangfalakból. Pedig a helyi specialitást éppen ez jelentené. Talán javul valamit a helyzet, habár úgy vettük észre, erre egyelőre szándék sincs.

Tünde a Gyűrűk urából

És még egy negatívum. A cikk írása közben jött a telefon, hogy a műsor végén verekedés volt a fesztiválterületen ( frissítés : időközben kiderült, hogy nem is a fesztiválterületen esett meg az eset, hanem a városban). A részletek elég homályosak, annyit tudunk, hogy egy nagyobb társaság kötött bele egy kisebbe, utóbbiak közül többeket megvertek, egy ember kórházba is került.

Na, szóval. Már délután látszott, hogy komoly hangulat van kibontakozóban, a Magashegyi Underground megtöltötte a sátrat. Hiába, csak igaza van annak a huszonéves ismerősnek, aki azt mondja, a ma divatos zenekarokra mozdul meg a közönség, még akkor is, ha elég vegyes a korosztályi összetétel. Ha a fiatalok megindulnak, húzzák magukkal az idősebbeket is. És ez tisztén látszott a koncertsátor telítettségén is.

A Magashegyi énekesnője, Bocskor Bíborka varázslatos jelenség, megjelenésében, stílusában a mesevilágot idézi, nekünk a Gyűrűk ura tündéi jutnak eszünkbe róla. És el is varázsol mindenkit, keményebb zenékhez szokott fülünket simogatták a Magashegyi dallamok.

Húsz év múlva?

Aztán a klasszikus kedvenc, az Európa Kiadó, a nyolcvanas évek alternatív vezércsapata, a klasszikussá nemesedett Menyhárt Jenővel. A régi felállásban már nem tud játszani a zenekar, olyan nyolc éve alakultak újjá bő 15 szünet után, és a közelmúltban is volt egy kisebb átalakulás, új billentyűs és basszusgitáros érkezett. Az alap azonban maradt, és kitart a csapat mellett Másik János is, aki főleg zeneszerzőként ismert a nívósabb műfajokban.

Az Európa Kiadóra az idősebbek mozdultak rá, üres is maradt a koncertsátor hátulja, az tisztán lejött, hogy Jenő energiái nem fogytak el. Persze, a régi dalok hozták a sikert, újakat is bemutattak, némi stílusváltással. Zeneileg igényes, de a régi rajongóknak nem nagyon jönnek be ezek a számok – hallottuk többfelől is. Persze, öröm volt látni és hallani őket, ahogy valaki megfogalmazta: ezeknek a számoknak is kell majd húsz év, hogy beérjenek. Úgy legyen.

És akkor megint egy fiatalok kedvence zenekar, a Vad Fruttik. Teljesen szubjektív kijelentés, nem igazán tartoznak a kedvencek közé. Valahol azt olvastam róluk, hogy legalább annyian gyűlölik őket, mint ahányan szeretik. Mos, gyűlöletről azért túlzás beszélni, itt meg többségben voltak azok, akik odavannak értük. A többieknek meg maradt a tér másik fele, ahol késő este tényleg kinyitott a Fény-pult is.

Az elpárásodott szemű rocker

Aztán jött Péterfy Bori és a Love Band. Nos, ha Bíborkáról azt írtuk, hogy mesevilágot idéző varázslatos jelenség, Boriról azt kell,hogy ízig vérig modern nő, óriási kisugárzással. Hatalmas lendülettel vetette magát a műsorba, karcsú alakján nyoma sincs a nem is oly régi gyerekszülésnek. Azt vettük észre, hogy tátott szájjal bámulunk, sőt, nem csak mi, láttunk bőrnadrágos, bőrmellényes kemény rockert, aki elpárásodott szemekkel pislogott a színpad felé.

Péterfy Bori és a Love Band beérett, ha lehet ilyet mondani egy hosszú évek óta működő csapatról, és egy, pályája csúcsán lévő színész- és énekesnőről. Néhány éve még kicsit bizonytalannak éreztük, ma már nyoma sincs ennek, igazi vamp, aki ráadásul bitang jól énekel.

A Supernemet sajnos, megint csak nem tudtuk megvárni, ilyen ez. De ma is ott leszünk, hiszen nem csak a Quimby jön, sokan mások, köztük az az Anna and the Barbies, akiket régóta szeretnénk élőben látni. A részletes programért katt ide.