Hogy mitől is van, hogy nem igazi a fíling, fogalmunk sincs, de valami hiányzik a levegőből. Talán a Fény nevű itóka, aminek a sátra zárva volt, pedig akcióztak volna az árakkal, legalábbis ez állt a bezárt bódén. Talán a szúnyogok, délután kézzelfogható közelségben, olyan 50 méter magasan körözött egy Ancsa (AN-2) kétfedelű repülőgép a Rába-part felett, és szórta a szúnyogirtót ezerrel. Bele a fesztivál közepébe, de senki sem bánta.

Sok az unott arc

Szóval, valahol az ingerküszöb környékén lehet a gond. Amikor elindult ez az egész, meglepő és furcsa volt, hogy napokon át szól a zene a szabadidőközpontban, és a fesztiválok legkeresettebb csapatai lépnek fel. Aztán egyre természetesebb, magától értetődőbb lett a dolog, és ma már senki sem kapja fel a fejét a nevekre, pedig azok vannak az idén is bőven.

Nem kis szerénytelenséggel a szervezők a legjobb zenekari felhozatallal jellemzik az idei bulit, amiben van is némi igazság. A közönség azonban nem nagyon vesz erről tudomást, ennyi unott arcot még nem láttunk itt.

Na ja, vannak persze szervezői melléfogások is, habár ez inkább a sajtót érinti. Az idén belengették, hogy fotósok nem jöhetnek, mert van a fesztiválnak hivatalos fotósa, és tőle lehet képeket rendelni. Ami nonszensz ugye, egyrészt a gyorsaság miatt, másrészt, ha ez így is lenne, akkor mindenhol ugyanazok a fotók jelennének meg, amiben van némi uniformizálódási jelleg.

Mágneses sarkok

Az akkreditáció azért sikerült, de a belépéskor közölték, hogy a backstage-be fotósok nem mehetnek be. Ami annyit tesz, hogy csak a közönség közül lehet a színpadot fotózni. Szóval, azért csak odaszúrtak egyet, talán abban bízva, hogy így mégiscsak vesznek a lapok képeket a kijelölt fotóstól, aki egyébként VIP-passzal közlekedett mindenfelé.

A helyszín egyébként a szokásos, és most már kicsi is. Lehetne több alkohol-lelőhely, mert hosszú sorok vannak állandóan, az árakkal nincs gond. Sokkal több a kajálda, mint a piálda, előbbiekben még ásványvíz sincs, szóval némi kompatibilitást kellett volna vinni a dolgokba. Azért az adóellenőrök sem tétlenkedtek, megszállták a fesztivált csütörtökön, és jó néhány büntetést ki is osztottak. Később a Fény bódéja is kinyitott, lehet, hogy tudtak valamit.

A piálós helyeket száműzték a terület színpadtól legtávolabbi sarkába, így kialakult a két mágneses sarok. A nagyszínpad és a piálós pólus, a tömeg aztán a két sarok között áramlik, folyamatosan. A tér közepét telepakolták padokkal, ami jó, mert le lehet ülni, de rossz, mert eltűnt a szabad tér, és tolakodni, könyökölni kell, hogy előbbre jusson az ember.

A közönség? Vegyes. A többség fesztiváljáró fiatal, de hiányzik a bevállalósság, nincsenek jelmezek, extrém cuccok. Eyenpóló, rövidnadrág, sportcipő. Itt vannak a kisvárosi jellegzetességek, decens nők retiküllel, sok sminkkel, a kigyúrt faszik, izomtrikókkal, felhajtott gallérú pólókkal, és a piások, akik mindenhol megjelennek, ahol valami csurran-cseppen.

Punnany az új Kiscsillag

A legjobban a szervezők és a zenekarok érzik magukat, ahogyan odaértünk, a központi épület ablakában Lecsó (PUF) éppen egy üveg pálinkával fotózta Hege főszervezőt, nagy röhögések közben. Ennél többet nem is láttunk a backstage-ből, lehet, hogy éppen ez volt a cél. Nehogy már piálás közben fotózzuk őket, ugye.

Az idén a kisszínpadnak új szerepe van. Korábban itt karaoke ment ezerrel, kisebb, nagyobb sikerrel, most itt is zenekarok lépnek fel a nagyszínpadi átszerelések alatt. Csalódás, gyenge, halk a motyó, állandó sípolással. Húsz méterre sem hallatszik el, pedig a szünetbeli szórakoztatás lenne a célja. Az más dolog, hogy a csütörtöki fellépő, a Karak simán elbaromkodta az egészet.

És nézzük a nagyszínpadot. Itt profizmus uralkodik, jó a sound, nagy a tér. Öt zenekar lépett fel, minden nap ennyi a penzum. A szentgotthárdi Zaporozsecről lekéstünk, róluk különben is sokat írtunk már. Később azt mondták, jó volt a buli, persze, melyik zenész mondana mást saját magáról. A Punnany Massif lassan az új Kiscsillag lesz a megyében, szinte mindenhol ott vannak.

Anyai és apai

Meg is töltötték a koncertsátrat és a színpadot, hiszen a csapat DJ-vel, MC-kkel, és egy rakás hangszerrel operál. Tömény hangzás, leviszi az ember fejét, kicsit sok is már, főleg, ha valaki (mint-e sorok írója) nem rajong a hiphopért. A közönség viszont igen, a korai időpont ellenére teltház volt. Nem vacakolt sokat a csapat, hiszen a buli után indultak Várpalotára, ahol fél 12-kor léptek fel az Alfa fesztiválon.

Jött a PUF, ők is sokat szerepelnek errefelé, Lecsó már szinte helyinek számít, Kiscsillag, ugye. Ők a szokásosat hozták, de megint csak az ingerküszöb, náluk volt a legszellősebb a koncertsátor. Pedig beletettek anyait-apait, hiába, néha a jóból is sok.

Nagyon vártuk a Kovalsky meg a Vegát. Rock alapokon hiphop, kicsit Ganxstára hajazik a dolog, kemény világ, néha azonban szentimentális. És, hát a színpadi koreográfia nem épp találó, de az ő dolguk. Ezen az estén ők hozták a színvonalat, nem is érdemtelenül. Valami ilyesmi kell a megszokott arcok helyett mellett.

Aztán a P.A.S.O.-t már nem vártuk meg, a hajnali egy órás kezdés késői annak a médiamunkásnak, akinek másnap is helyt kell állnia. És van még hátra három nap, ott leszünk. A részletes programért katt ide .