NYUGAT MÉDIA

Szombathely az Interneten

Tech

Alkalmazkodj vagy...? - Egy újabb útmutató a klímaváltozáshoz

Dr. Robert C. Castel nemzetbiztonsági szakértő és Dr. Mátyás Csaba professzor után most a Nobel Béke-díjas IPCC hazai kutatója, Dr. Somogyi Zoltán tartott előadást a Jövőnk múlik rajta ismeretterjesztő sorozat keretében.

A Kámoni Arborétum előadótermében csütörtök délután ötkor közel hetven fő gyűjt össze, hogy meghallgassák Dr. Somogyi Zoltán – a budapesti NAIK Erdészeti Tudományos Intézet munkatársa, ENSZ szakértő, az IPCC magyar kutatója – előadását. Az éghajlatváltozás témáját ezúttal a pragmatikus végéről fogta meg. Nevesül, feltette a kérdést, hogy mit csinálnunk? – mindezt közérthetően, rengeteg szemléletes kutatási eredménnyel alátámasztva.

Dr. Somogyi Zoltán: hol vannak az őrök a tűztoronyokból?
fotó: Mészáros D. Zsolt

Sok szó esik róla, de nem elég

Klímavészhelyzet van, ez tény. De ki ül abban a bizonyos tűztoronyban? – innen indít Somogyi. Majd folytatja az egyszerű, provokatív kérdések sorát: mióta van klímavészhelyzet? Greta Thunberg nevével fémjelzett aktivista mozgalom óta? A 1980-as évek óta? Az ipari forradalom óta? A kérdések lógnak a levegőben, majd médiaképek sorakoznak: egy kiszáradt zimbabwei folyó részletét látjuk, lángokban álló észak-amerikai erdőét és az ismerős ausztrál bozóttüzekét. A képeket – amelyekre valljuk be, már immunisak vagyunk – mérési eredmények, statisztikák egészítik ki. 1,5 C°-os hőmérsékletemelkedés Ausztráliában 100 év alatt – szerepel az egyik szemléltetőn. És hogy ne érezzük túl távolinak a problémát, Somogyi hozzáteszi: az elmúlt 40 évben itthon is hasonló a helyzet: 1,5 C°.

Tudományos modellek mint előrejelzők
fotó: Mészáros D. Zsolt

A kutató azonban nem csak az elmúlt 100-150 év összefüggéseiről beszél. Egyrészt bemutatja a tudományos modellek mennyire bizonyulnak jó előrejelzőnek. (Például 13 éve már született olyan tanulmány, amely az ausztrál bozóttüzekre vonatkozott.) Másrészt sokezer éves viszonylatban mutatja be, hogy a homo sapiens, vagyis mi az elmúlt 4000 évben stabil éghajlati viszonyokhoz szoktunk hozzá, alacsony széndioxid koncentrációval. De ez a stabilitás koránt sem magától értetődő.

Távoli erdőtüzekről a Kámoni Arborétum előadótermében
fotó: Mészáros D. Zsolt

Izgalmas pontja az előadásnak, amikor a klímaváltozás sebességéről esik szó (2 km/ év). Például az egyes fajok vándorlási, helyváltoztatási készségéről. Az emberszabásúaknál, így nálunk is csak 0,9 km/ év, ellenben a ragadózók sokkal kedvezőbb 6 km/év-ével, és szemben mondjuk egy erdő alkalmazkodási készségével.

Az erdők esetében amúgy is riasztó tudományos adalékokat kapunk. A magyarországi bükkösök esetében egy jövőbeli 2,5 C°-os átlag hőmérsékletemelkedésnél egyre több ilyen erdő fog kiszáradni (2100-re a bükkfajták közel harmada). Viszont 5 C°-os emelkedésnél az összes erdő kipusztul, egyéb katasztrófakísérőktől – mondjuk az aszályokról – nem is beszélve.

„Nem klímaszkeptikus vagyok, hanem klímarealista.”

Kilenc olyan része van a földi rendszernek, ahol elértük azt a pontot, ahonnan nem tudunk visszafordulni – állítja a kutató. Somogyi Zoltán két és fél évtizede foglalkozik klímaváltozás-kutatással. Véleménye szerint semmilyen eredmény nem látszik ebből. Gondoljuk a kiotói egyezményre, párizsi csúcstalálkozóra – nem éreztetik a hatásukat, sőt még rosszabb lett a helyzet, pedig a politikai kommunikációban nem ez köszön vissza. A nyugati világban, Európában tendencia, hogy azzal kérkedünk, hogy csökkentettük az üvegházhatású gázok kibocsájtását. Miközben csak kiszerveztük a gyártást a Távol-Keletre, az európai fogyasztók pedig tiszta lelkiismerettel vehetik meg a made in China termékeket.

Mi a helyzet az eddigi próbálkozásokkal?

- CO2 adó ötlete – Vajon az egyes nemzetek, vállalatok vagy a fogyasztók a felelősek? Hogyan lenne kiszabható? - veti fel Somogyi a sokat ismételgetett kérést.

- elektromos autók – Ezek csak áthelyezik a kibocsájtást. Ez a megoldás ahhoz hasonlítható, mint amikor a hatvanas években egyre magasabb kéményeket emeltek a városi szmog miatt. A szmog eltűnt, de jött savas eső.

- klímasemlegesség – Az európai országok elfogadták, hogy az emberi eredetű nettó üvegházhatású gázkibocsátás 2050-ig zéró lesz. Ez gyakorlatilag az egyéni kibocsátás és az emberek létszámának szorzataként határozható meg. Viszont az, hogy az egyéni kibocsájtás mekkora kell hogy legyen, nagyon relatív. Annak a függvénye, hogy milyen technológiákkal próbálom az igényeimet kielégíteni az életem során.

- az ökológiai lábnyom csökkentése : Azon túl, hogy energiatakarékos izzókat, zöldenergiát használunk, nem repülünk, stb., az egytelen járható út, ha kevesebb gyereket vállalunk – véli Dr. Somogyi Zoltán. Mert valószínű, hogy alapnak tekintett infrastruktúráról (fűtés, építkezés, csapból vizet inni, stb) nem szeretnénk lemondani. Pedig ha tovább növekszik az emberi populáció, akkor még több mindenről kell majd lemondani. Kenneth Boulding amerikai közgazdász állításait summázva Somogyi levonja a következtetést: „ Ha a populáció nem tudja saját magát korlátozni, akkor az erőforrások végessége fogja azt megtenni.

- technológiaváltás : Sokan technológiai fejlődésben bízva viszonyulnak a klímakrízis kérdéséhez. Somogyi példaként hozza 19. század végi Londont, amikor a lovas kocsik okozta köztisztasági problémák miatt aggódtak, de aztán jött az Otto-motor, és a lócitrom kérdése eltűnt a süllyesztőben. De vajon nekünk is ilyen szerencsénk lesz? A felfedezések nem rendelhetők meg. Vagyis a technológiaváltásban bízni, nem nevezhető tudatos stratégiának, inkább reménykedésnek. Továbbá érdemes tovább gondolni: ha egy innovatív technológiai megoldás ideig-óráig segít is, majd egyensúlyi populáció ismét nőni fog, vagyis egy idő után ismét nyomorúság lesz – mondja Boulding alapállításához visszatérve.

Mint minden más faj, mi is növekedésre vagyunk ítélve.

The science is clear the air is not.
fotó: Mészáros D. Zsolt

Valójában mi a viszonyunk a természettel?

Somogyi szerint a természet a legnagyobb halmaz, amelynek a társadalom és azon belül a gazdaság is csak kisebb egysége, de ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni. Mind a társadalom, mind a bolygó komplex adaptív rendszer, amelynek mi is részei vagyunk. Például lehet, hogy egy adott problémát – a károsanyag-kibocsájtást – megszüntetünk, de a rendszer másik elemére viszont nincs rálátásunk vagy befolyásunk – és akár milliárd éves kihatása lehet egy-egy ilyen folyamatnak. Vagyis a komplex adaptív rendszerek közös tulajdonsága, hogy kiszámíthatatlanok . A kutató egyrészt ezeknek a rendszereknek a megértésére fordítana több figyelmet, illetve aláhúzza, hogy ebben a képletben azt nehéz megérteni, hogy az éghajlatváltozás nem a mi vagy a kormányok akaratán múlik. Illetve el kell fogadni, hogy itt nincsenek egyszerű megoldások.

További problémaként előkerül, hogy az emberi faj evolúciósan sem ilyen léptékű kihívások kezelésére szakosodott. (Agyunk 50 fős kis közösségeken belül, rövidtávú célokat és közvetlenül belátható ok-okozati összefüggéseket tud hatékonyan feldolgozni.) Most viszont az egész glóbuszt érintő problémával, egy hosszabbtávon érvényesülő krízissel nézünk szembe. Megoldási stratégiánk pedig, hogy specialistákra bízzuk a helyzet megoldását. Somogyi Zoltán szerint az IPCC-hez hasonló szervezetek szerint nem képesek kezelni a problémát, bár kétségkívül rendkívül fontos munkát végeznek. „ Mi egy gályában ülünk, s alul a víznek árja.” – mondja Petőfit idézve.

Dr. Somogyi Zoltán előadása a klímaváltozásról és az alkalmazkodás lehetőségéről
fotó: Mészáros D. Zsolt
Akkor mit csináljunk?

- Legyünk okosak és óvatosak!

- Váltsunk rendszerszemléletre!

- Kutassunk! – Somogyi Zoltán 10 éve javasolta, hogy Magyarországon legyen egy klímakutató központ.

- A technológiai megoldáskeresést is támogatni kell.

- Végezetül pedig az alkalmazkodás fontosságára hívja fel a figyelemt.

Fontosnak véli, hogy a klímaváltozással kapcsolatos diskurzusban ne minősítsünk, ne erősítsük tovább a szorongást! „Jaj de jó, hogy nehéz megoldások vannak.” – akár így is hozzáállhatnánk (még az 50 fős közösségekben működő emberi faj erre volt programozva). Somogyi Zoltán szerint ebben a szituációban ez már nem elég. Sokkal inkább azon kell gondolkodni, hogy nagyobb és kisebb helyi szinteken mit tudunk kezdeni a rendelkezésünkre álló erőforrások csökkenése okán várhatóan beálló tömeges vándorlással (migrációval), az ebből fakadó esetleges konfliktusokkal (háborúkkal), a drasztikus életszínvonal-visszaeséssel (éhínség, nyomor), milyen egyéni és közös stratégiákat, alkalmazkodási módokat alakítunk ki.

Dr. Borovics Attila intézetigazgató és Dr. Somogyi Zoltán kutató
fotó: Mészáros D. Zsolt

A Kámoni Arborétum előadótermében megül a szó, a felocsúdás után célzott kérdések záporoznak az előadó felé. Dr. Borovics Attila intézetigazgató moderálásában – már-már az időkeretet túlfeszítve – még este hétig folyik a szó. Az érdeklődés láttán ígértet kapunk, hogy az előadássorozat következő alkalmai mindenképp érintik majd a Vas Megyei klímastratégia kérdését, legyen szó erdőtelepítésről, oktatásról vagy közlekedési vetületről.

Hozzászólások (1)

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Keresés

Hozzászólások

Nagyadri: M*st m*r t*d*m, h*l r*mb*l * k*sz*b*d*lt *gyp*szt*t* f*h*rj*! T...
A levendulát veszélyes növénynek minősítheti az EU
StarMan: J*j, *tt * v*l*gv*g*! M*s n*ll*k m*s*k*nyv*t "*rn*k", t*...
Hajdú Péter és párja elkapta a delta-variánst
StarMan: H* n*m tr*f*, n* *rj*n*k v*cc*k*t. L*gy *s*csk*, 1 h*t*n *t t*rt...
Nem tréfa: 110 km/órás széllökések és jégeső jön
StarMan: H*ly*kn*k: k*r*s*b*n m*gt*l*ln* *z *rv*s* sz*kl*p*k*t. J*v*sl*m ...
Nagyon csúnya hírek érkeztek a delta variánsról
StarMan: J*gs*mv*n*k. * k*r*kp*r*s t*k*r*dj*n m*nd*nh*nn*n....
Olvasóink többsége szerint a szombathelyi Fő téren hosszában is kellene kerékpárút