NYUGAT MÉDIA

Szombathely az Interneten

Életmód

A cigaretta sodrás nem kényszer, hanem egy régi-új divat

Nem kell tehát megijedni, ha ilyet látunk az utcán. Nem az újságpapírba tekert talpascigis világ köszönt vissza.

Írásom legeslegelején leszögezném, hogy nem óhajtom népszerűsíteni a dohányzást. Tudom, hogy az egyik, ha nem a legkárosabb szenvedélybetegség, amibe ember bele tudja hajszolni magát. Jómagam is százszor megbántam már az első, suliudvar mögött stikában elszívott tüdőtorpedómat, de már annyira a mindennapjaim részévé vált a füstölés, hogy egyelőre nem tudok elég önuralmat gyakorolni fölötte.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a magyar lakosság körülbelül negyede aktív dohányos, szóval nem ezzel a cikkel fogom kiugrasztani a mumust a szekrényből.

Tehát a cigaretta sodrásról

A dohányzás pontos eredete nem ismert, de történészek szerint már Krisztus előtt 3-5 ezer évvel is pöfékeltünk. Valószínűleg először Kolumbuszék találkoztak pipázó indiánokkal, és ők hozták be Európába ezt a szokást, ahol a 16. század végére terjedt el tömegesen.

Sok dohányos ma már el sem tudja képzelni, hogy volt idő, amikor még nem maroknyi dobozból vettük ki az előre legyártott szabványszálakat, hanem bizony minden egyes rágyújtás előtt magunknak kellett megtömni a pipát vagy megsodorni a cigarettát.

Pedig annyira nem is kell régre visszamenni. No persze olyan ember már nem él, aki ezekre az időkre személyesen is emlékezne, de aki hozzám hasonlóan sok westernfilmet nézett, az előtt biztos élénk képek jelennek most meg barázdált arcú morcos urakról, akik két vérontás között előkelő komótossággal gyűrögetik, nyálazgatják cigarettájukat.

És sajnos már gyerekkorunk kedvenceit is tetten érhettük a cigi sodráson
fotó: makeagif.com

Az 1800-as évek második felében ugyan már gyártottak dobozos cigarettát, akkor még inkább urizálásnak számított. A tisztes dolgozó emberek és útonállók nem tudták, mi fán terem a „bolti cigi”.

És talán éppen a vadnyugati romantikája lehet az egyik oka, hogy a cigaretta sodrás újra és újra divatossá válik. Persze sok más oka is van még, melyek közül most a teljesség igénye nélkül emelnék ki néhányat.

Olyan, mintha füveznék

Mikor a téma felvetődött a szerkesztőségben, egyik idősebb kollégám azt mondta, ők fiatalon azért sodorták a cigit, mert olyan volt, mintha marihuánás cigit szívnának. Az én huszonéves fejemmel elképzelhetetlen már, hogy pusztán a cigi készítésének módjából a tartalmára is következtessek, de nagypapám nem egyszer szegezte nekem a kérdést, mikor meglátta a papírt, a dohányt és a jellegzetes végignyálazós mozdulatot: „Az ugye nem füvescigi, édesfiam!?”

Amennyire a történetekből tudom, a rendszerváltás előtt Magyarországon egzotikus és egyben nagyon veszélyes szernek számított a marihuána, szóval el tudom képzelni, hogy már a füvezés puszta imitálása is elöntötte coolsággal az ifjú szíveket.

Jobban jövök ki pénzben

Jelenleg 1300-1700 forint közt mozog egy doboz cigaretta ára. Számoljunk most 1500 forinttal és napi 10 szállal. Mivel egy dobozban 19 szál cigaretta lapul, könnyen kiszámolhatjuk, hogy ez havi 15-16 dobozt, vagyis 22-24 ezer forintot jelent.

Ezzel szemben egy zacskó sodrós dohány ára 2500 forint körül mozog, ehhez hozzájön a papír és a szűrő ára, de ezek szinte elhanyagolható, párszáz forintos tételek. Napi 10 szál mellett egy hétre nem jön ki több 2800-3000 forintnál, ami havi szinten 11-12 ezer forint.

Magamnak csinálom, pont olyan lesz, ahogy én szeretem

A cigaretta sodrás annak idején nekem is úgy indult, hogy jó lesz az, legalább olcsó. De az évek során – bármennyire is szerettem volna elkerülni a dohányzás népszerűsítését, ez most lehet, hogy az lesz – a takarékosságból egyfajta káros hobbi lett a kis pálcikák pöndörgetése.

Annyiféle különböző dohányból, cigarettapapírból és szűrőből válogathat az ember, ezek variációiról már nem is beszélve, hogy egy kis idő után mindenki amolyan szakértőjévé válik annak, hogy mi mivel hogyan füstöl, meddig ég, milyen az íze, milyen a tartása vagy mennyire praktikus a csomagolása. Szó szerint személyre szabhatjuk cigarettáinkat.

Cigaretta sodrás
fotó: Zsigray Martin

És bármennyire is visszás ilyet leírni, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a cigaretta sodrás elsőre nehéz feladat, sok gyakorlást és türelmet igényel, így pedig akár hobbivá is válhat, amiben az ember élvezi, hogy egyre jobb és jobb.

Nem kényszer ez már, csak egy divat

Ahogy ezeket a sorokat írom, eszembe jut a Ballada a katonáról című 59-es szovjet film egyik jelenete, melyben nincstelen katonák a marhaszállító vagonon néhány maréknyi száraz dohány és egy újságpapír fölött seftelgetnek.

Sokan pedig a mai napig, ha meglátnak valakit cigaretta sodrás közben, azonnal arra gondolnak, hogy szegény jóembernek még normális cigarettára sincs pénze. Meg sem tudnám számolni, egymagam hányszor éltem át, hogy idegenek a legnagyobb jószándéktól vezérelve nyújtogatják felém a dobozt, s mondják: „Jaj, ne tekerd azt, adok rendeset!”

És miután én udvariasan visszautasítom, s elmondom, hogy nem kényszerből tekerem, csak jobb szeretem magam csinálni, és finomabb is, általában vagy a totális összezavarodottság vagy az enyhe szánalom ül ki az arcokra.

Pedig ez is csak egy buborék, amiből egyesek alig látnak ki, mások meg nem igen látnak be. A művészeti egyetemen, ahova jártam, több száz hallgatóból név szerint lehetett tudni, hogy ki az a néhány, aki eretnek módjára dobozos cigit szív. Ott, ahol mindenki ki akart tűnni a szürke tömegből, és „csakazértis” sodort, az volt a különc csodabogár, aki nem sodort.

Ez a tekerés olyan művészes-hipszteres dolog, nem?
fotó: pexels.com

Egyik kollégám pedig arra hívta fel a figyelmemet, hogy Londonban már tíz éve látni lehetett az utcán cigit sodró öltönyös üzletembereket. Ott már olyan szinten „kivakarta magát a gettóból” a jelenség, hogy jól kereső, magas státuszú embereknek sem derogál megtekerni, a többieknek pedig eszükbe sem jut megszánni őket, amiért nincs pénzük „rendes” cigire.

„Még ilyen kis teavaj méretű, ízléses csomagolású dohányt is láttam ott, amitől végképp eltűnt a cigitekerés szegényes benyomása” – mesélte.

Hozzászólások (10)

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Keresés

Hozzászólások

elbandi: h**b* m*ntr*zz*k f*ly*m*t*s*n h*gy *lt*tt *gy*n*gy f*rt*z, *tt*l...
A járványtagadók hirtelen elkezdtek maszkot viselni, hogy megvédjék magukat a beoltottaktól
elbandi: j*h h*t *k* cs*k * m*d**b*l t*j*k*z*d*k *zt *r*k m*gl*p*t*s*k. :...
„Ötször át kellett ülnöm, és a kalauz is beszólt” – Egy egészségügyi dolgozó az ingyenes utazás tortúrájáról
belabo: S*jn*l*t*s *z *s*t, v*l*j*b*n *zt m*t*tj*, m*nny*r* t*j*k*z*tl*n...
Meghalt a férj, a bank hagyatéki számlára rakta át a pénzét, amihez az özvegy most nem férhet hozzá
elbandi: > cs*k s*m*n j*nn* *gy k*rm*ny, *m*ly*k n*m r*b*lj* sz*n*sz*t *z...
A NER emberei köröznek a volt balatonberényi gyermeküdülő fölött
belabo: *k*n*k k*t*l*z* f*z*tn* * h*lyj*gy*rt, *z n*h*zm*ny*zh*t*, h*gy ...
„Ötször át kellett ülnöm, és a kalauz is beszólt” – Egy egészségügyi dolgozó az ingyenes utazás tortúrájáról