A mi kis fesztiválunk – Elstartolt az Alterába
Gombamódra nőnek mostanában a fesztiválok. Szombathelyt azonban mégis valahogy elkerülték a zenei összejövetelek, sok zenebarát panaszkodott is azért, hogy legközelebb Sopronban van dzsembori. Körmenden gondoltak egy merészet és három napos zenei fesztivált, kvázi alternatív zenekartalálkozót rendeznek. A vállalkozás sikert aratott, hiszen a csütörtöki nyitónapon a szervezők akár ki is tehették volna a megtelt táblát, és a folytatásban is szép számmal keltek már el belépők. Szóval úgy tűnik, hogy hosszas várakozás után nekünk is csak a szomszédba kell mennünk egy kis fesztiválfílingért.
Nem tudom, mekkora pofátlanság sopronis pólóban beállítani egy Borsodi zenei fesztiválra, minden esetre a már kissé elavult, de még mindig jó pofa „Ne nézzé, sörözzé” mondat abszolút szimpátiát váltott ki mindenkiből. Ez egyrészt lehet az ilyenkor mindenkit átjáró fesztiválfílingnek is köszönhető, de szinte biztosan annak is, hogy késő délután, hat óra körül még hétágra sütött a nap, így a feliratot is el tudta olvasni mindenki.
Idilli kép fogadott minket, amikor végig sétáltunk a Rába parton a fesztiválnak helyet adó Rába Parkba. Fiatalok hűsöltek a folyóban és pihentek a folyóparti fák árnyékában. A helyszín már a kezdetektől családias hangulatot kölcsönzött a fesztiválnak. A romantikus Rába-part aztán naplemente után horrortörténetbe csapott át, amikor a szúnyoghad a fesztiválozó tömeget vette célba. Jó magam közel egy tucat vérszívót segítettem át a másvilágra. De hát aki steril körülmények között szeretne Animát hallgatni, az lökje be a CD-t a lejátszóba a klímás négy fal között.
A beléptetés egyébként gyorsan és fájdalommentesen zajlott, testüreg vizsgálat nélkül. A tömeg pedig kivárt az első nagyágyú, az Ocho Macho színpadra lépéséig. Délután szinte még több volt a sajtómunkatárs mint a fesztiválozó. Hiába, nekünk is újdonság még ez az egész.
Elvis, a király
Azt szinte felesleges is leírni, hogy az Ocho Machora tombolt a szép számú közönség. Hiszen minden fellépésük alatt ezt teszi, legyen az falunap, vagy mint jelen esetben, fesztiválsátor. Apropó, fesztiválsátor. Jó ötletnek tűnik sátorral védeni az időjárás viszontagságaitól fesztiválozót, fellépőt valamint hang és fény technikát. Azonban a ponyva alatt annyira megszorul a levegő, izzadtságpára, cigifüst, hogy egy finn szauna is megirigyelhette volna a dolgot. A kevésbé elvetemültek így időről időre egy kis levegőért kapkodva léptek ki a buli sátorból. A profi hangosítás és fénytechnika mellett csupán a sátorlégkör rontott egy picit az összhangból. A „nyolc férfi” produkciója alatt megtelt a fesztiváltér. A közönség azonban a szokásos fesztiválarcoktól egy kicsit elütött.
Fiatal, tizenéves kislányokat, idősebb ötven év körüli urakat és a legújabb nyári ruhájukat megmutatni kívánó családanyákat is láttunk a tömegben. Körmend kisváros. Így talán érthető, hogyha történik valami a környéken, akkor arra mindenki hivatalos.
Öröm is volt nézni, ahogy ez a színes egyveleg – rockerekkel, punkokkal és d'n'b arcokkal kiegészülve - egy kultúrát alkotva tombolt Ed Phillips, Elvis Presley-imitátor nagy színpadi produkciókat összekötő kis koncertje alatt. Körülbelül a negyedik szám után kezdte el a tömeg a „Nagyszínpad, nagyszínpad” rigmust skandálni. Én pedig a harmóniát látva elmorzsoltam a könnycseppet a szememben és summáztam, még mindig Elvis a király.
A leggyengébb láncszem
Két fő rákfenéje lehet egy fesztiválnak. Az első a sör. Pontosabban a csapolt sör. Nem könnyű finom, kellemes, zamatos sört csapolni, a megfelelő habbal megkoronázva a tetején. Persze nem felejtem el, hogy egy fesztiválon vagyunk és nem valami puccos belvárosi söröző teraszán, de akkor is egy sörmárka fesztivál vonulatában szereplő koncerten azért ez legyen minimum elvárás. A kötelező kóstolás terhét a nyakamba véve bandukoltam oda a pulthoz, ahol elsőként dobozos sört gördítettek elénk. A doboz limitált fesztiválos, tetszetős, szemet gyönyörködtető, a belbecs pedig hozza a szokásos minőséget. Hőfokra is megfelelő.
Némi bátorságot magamhoz véve aztán merészebb lépésre szánom el magam és jöjjön aminek jönnie kell alapon csapoltat kérek. A pultos lányok kissé ügyetlen csapolás technikáját ellensúlyozza bikinis felsőjük és szinte kockásra dolgozott hasuk, így a várakozás perceit kellemes nézelődéssel lehet tölteni. A vizuális élmény aztán ki is meríti a csapolt sör nyújtotta élvezeteket. A műanyag pohárba kapott ital ugyan is inkább megcsúfolja a cég termékét mintsem hasznos PR-t hajtana neki. Egy pozitívumot ezért el lehetett mondani róla, hogy kellemesen hideg volt a rekkenő hőség ellenére.
A sörfogyasztás roppant fontos kérdése után, a sok-sok sör elfogyasztása után fellépő szükséglet kiszolgálására alkalmas mobil WC-k felé vettük az irányt. Hiszen a toalettek mennyisége a másik kényes kérdés egy fesztiválon. Még csak akkor kezdett el igazán fesztiválozni a nép, de a WC sor a büféjével egyenesen arányban nőtt. Lehet néhány ToiToi elfért volna még .
...de legalább a miénk
Alapjában véve az AterRába ötlete megsüvegelendő. Sosem egyszerű a legelső lépés, az a néhány apró hiányosság vagy hiba, amivel találkoztunk, nem eget rengető. A családias hangulat és a fellépők sora mindenkit kárpótol, és ahogy az egy fesztiválozó mondta egy másiknak koccintás közben: „ A Volt is így kezdődött”.