NYUGAT MÉDIA

Szombathely az Interneten

Könnyű

Szombathelyi padnak örülnek a kenyai kisiskolások

Nagy Péter nyaralni volt Afrikában amikor szembesült azzal, hogy ottani diákoknak még padjuk sincs. Csináltatott egyet a falu asztalosával.

4 földrész, 56 ország. Statisztikában ennyi a szombathelyi világutazó Nagy Péter eddigi teljesítménye. A férfi, akinek nem csak hobbija, hanem munkája is az utazás, hiszen idegenvezető, most egy kötetben, a Mindenhol jó, de legjobb mindenhol című könyvben meséli el kalandjainak egy részét. Ugyanis az utazásos sztorikból annyi van, hogy még pár kötetre marad belőlük.

Nagy Péter és útitársa, Ázsiában
fotó: Nagy Péter

Annyi helyen jártál, van kedvenc?

Kedvenc több is van. Európában Barcelona. Ebben az is közre játszik, hogy kint éltem egy évet, kint tanultam. Mindig is nagy álmom volt, hogy oda kijussak. Amikor csak tudok, visszatérek. A spanyol mentalitás egyébként is tetszik, az a lazaság, az a nyugalom elvarázsol. Európán kívül pedig Dél-kelet Ázsia, ami nagyon tetszik. Szintén a nyugalom miatt. Meg imádom az ottani természetet is, egyszerűen csodálatos.

Munkád és hobbid is az utazás.

Igen. Én úgy vagyok vele, hogy erre költöm a pénzemet. Mindenkinek van valami hobbija, amire áldoz. Van olyan barátom, aki ruhákra költ százezreket és ez teszi boldoggá. Én meg a világban költöm el a megkeresett pénzem.

A kenyai falu látképe
fotó: Nagy Péter

Mennyi élményed van, már kötetben számolva?

A kiadó egy egész sorozatot tervez, ez lesz az „Utazós” sorozat. Nekem pedig még két kötetem jön ki, tehát összesen háromkönyvnyi az anyag.

Élmény az van bőven, például ez a kenyai padadományozós sztori.

Az a helyzet, hogy általában úgy szoktam elmenni utazni, hogy van egy fix szállásunk és bár hiába van, mondjuk, ebben az esetben, egy két hetes all inclusive nyaralás kifizetve egy hotelben, nekem mennem kell. Ez így történt akkor is. Kimentünk a szállodából és összefutottunk egy helybelivel. Először elhajtottuk, mert azt, hittük, hogy valami árus, vagy valamit ránk akar tukmálni.

Aztán kiderült, hogy abból szeretne üzletet csinálni, hogy megmutatja nekünk az igazi Kenyát, mi viszont cserébe azokon a napokon fizessünk neki ételt meg italt. Kenyában tizennyolc forint egy üdítő, szóval belementünk. Elvitt minket a falujába. Az egészet úgy kell elképzelni, mint ahogy a filmeken mutatják a kis sárból tapasztott kunyhókból álló falvakat. Bementünk az iskolába is, ahol pedig azt láttuk, hogy néhány gyereknek volt padja, néhány pedig a földön ültek. A tanár egyből lecsapott ránk, hogy nem tudnánk-e valamiben segíteni. Mi meg úgy voltunk vele, hogy pénzt nem akartunk adni, mert ki tudja, mire költenék. Elmentünk hát a falu asztalosához, leültünk vele a fűbe, kialkudtuk az árát és két nap múlva átadtuk nekik a kész padot.

A kenyei iskolások és a szombathelyi pad
fotó: Nagy Péter

Volt szalagvágás?

Az nem. De nagyon aranyosak voltak a gyerekek. Általános iskola alsó tagozatosokról volt szó. Énekeltek, táncoltak. Nagyon hálásak voltak. Egyébként is tetszettünk nekik, hogy szőkék voltunk, a karunkon csimpaszkodtak és hasonlók.

Menjünk egy másik földrészre. Mondjuk Ázsiába és a rizsföldekre, ahol pedig, nem tudom, milyen indíttatásból, de biciklire pattantatok.

Vietnamban történt ez meg velünk. Találtunk két, mondjuk így, ruszki biciklit. És mivel egyébként is kirándulni szerettünk volna, akkor már tegyük úgy, mint a helyiek. Hát így sikerült nekünk két nagyon lapos kerekű biciklivel tekerni egyet a Mekong-deltában.

Biciklivel a rizsföldeken
fotó: Nagy Péter

De egyébként is szeretem kipróbálni mindig a helyi dolgokat. Hogy kevésbé legyek turista, mint az átlag. Párizsban csináltuk egyszer az útitársammal, hogy reggel összeírtunk pár olyan sztereotípiát, ami a franciákról jut eszünkbe. Például, hogy Párizs megér egy misét, a baguette, Notre Dame-i toronyőr és hasonlók. Az nap hátralévő részében pedig ezeket fedeztük fel. Elmentünk egy misére, vettünk baguettet és megpróbáltunk keresni egy púpos embert. Életem egyik legjobb napja volt.

Hogy szoktál utazást tervezni?

Többféleképpen. Ha messzebbre és hosszabb útra megyek, akkor azért több mindent megtervezek előre. Legutóbb például májusban voltam egy amerikai úton, ott egy nagyon jó barátommal végig vezettünk az 66-os úton. Amit ott megszerveztünk az a repülőjegy, az autóbérlés és az első napi szállás volt. Meg persze az ember utána olvas, hogy mit érdemes megnézni azon a részen, de ennyi. Nem szeretem, amikor minden percre pontosan meg van szervezve. Idegenvezető vagyok, de semmi pénzért nem mennék el egy csoporttal.

Akkor beszéljünk egy kicsit a szakmád ellen. Nem jó, ha az ember helyett eldöntik, hogy mit akar nézni és meddig, ugye?

Igen, mert sok olyan hely van, ami nekem tetszik, és szeretnék két órát tölteni ott, és van olyan, ahol meg öt percet sem szeretnék maradni. Egyébként visszatérve a tervezésre. Ha Európában maradok, akkor sokkal spontánabbul indulok. Van olyan weboldal, amelyen különböző paraméterek szerint tudsz magadnak válogatni olcsón repülőjegyet. Sokszor keresek itt magamnak gépet, aztán indulás. Illetve egyik barátommal van egy olyan tradíciónk, hogy egymásnak repülőjegyet veszünk születésnapra, és akkor megyünk valahova Európába.

Nagy Péter
fotó: Nagy Péter

Kerültél valaha veszélybe az utazásaid során?

Kambodzsában esett meg velünk az, hogy a tuktukos, vagyis a motoros-riksás ember otthagyott minket az országúton. Olvastam már korábban, hogy ez a trükk létezik, hogy a taxis kevesli a pénzt, amiben már korábban megegyeztetek. Ilyenkor van egy mű hiszti, fogja magát elindul vissza, majd aztán egy tíz perc, fél óra múlva visszajön. Egy távoli templomhoz akartunk elmenni, aztán eljátszotta, hogy lerobbant a motor és elmegy, hoz szerelőt. Aztán egyszer csak megjelent egy fiatalokból álló motoros banda. Na, ott egy kicsit féltem. Kimentünk a főútra, leállítottuk az első motorost, adtunk neki egy dollárt és visszavitt.

De mondjuk, nem kell ilyen messzire menni, ha az ember bajba akar kerülni. Olaszországban mentünk fel egy márványbányában, és az a kis autó, amivel voltunk elkezdett csúszni a márvány poron, a szakadék felé. Rezgett a léc rendesen, de végül is azt is csak túléltük.

A kötet borítója
fotó: Nagy Péter

Akár csak a trópusi lázat.

Baliról jöttem haza, aztán két hét múlva sikerült belázasodnom. Mentem egy pozsonyi konferenciára és azt gondoltam, hogy csak egy sima megfázás. Balin volt negyven fok, idehaza mínusz tíz, gondoltam ez viselt meg. Aztán amikor már egy éjszaka alatt háromszor kellett cserélnem magam alatt a törülközőt, mert úgy vert a víz, akkor elmentem a körzeti orvoshoz, aki azonnal a kórházba küldött. Az infektológián aztán volt öröm, hogy végre nem bárányhimlő. Kicsit úgy éreztem magam, mint a kísérleti majom, próbálták kitalálni, hogy mi bajom volt. aztán két hét alatt sikerült kihevernem. Amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan megy is. Túl sok opció nincs, vagy az ember megy, vagy a vírus. Hál’ Istennek, nálam az utóbbi ment.

Hozzászólások (0)

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Keresés

Hozzászólások

Paulus_Maior: M*n*k *z *g*szs*g*gyr* -*sk*l*kr* - *nny* p*nz, *m*k*r *nn*k f*n...
Kórházak és rendelők bezárására készül a kormány?
Katka: M*nj*t*k cs*k *d* f*rd*n*, * m*csk*t t*l*n s*g*t*t*k l*m*sn* r*l...
Több mint a tízszeresére drágult a bérlet Mészáros Lőrinc szegedi fürdőjébe
Mókus: *g*n, h* * s*k h*z*k*ld*tt b*t*g *z *tth*n* sz*k*p*l*s h**ny*t n...
Kórházak és rendelők bezárására készül a kormány?
okoska120: H* * s*k h*z*k*ld*tt b*t*g *tth*n *s m*g t*d*tt gy*gy*ln*, *kk*r...
Kórházak és rendelők bezárására készül a kormány?
Haha1970: S*k*r*lt m*g*nt *gy *ly*n p*n*sz*s l*v*l*t k*zz*t*nn* *m*lyb*n l...
„Ötször át kellett ülnöm, és a kalauz is beszólt” – Egy egészségügyi dolgozó az ingyenes utazás tortúrájáról